bélyegkép|Michelangelo: Dávid (1500-1504).
A kontraposzt a vizuális művészetekben használatos kifejezés, mely emberi alakok testhelyzetére vonatkozik. A kontraposztban álló személy testsúlya nagy részét egyik lábára helyezi (legtöbb esetben a balra), így vállai és karjai a csípőjétől és lábaitól eltérő tengelyen állnak. Kölcsönözhet dinamikusabb vagy nyugodtabb pózt az alaknak, de használják feszültség kimutatására is, mintha éppen álló pozícióból készülne ellépni vagy futni. A kontraposzt a nyugati szobrászat kezdete óta létezik, már a klasszikus görög szobrász Polükleitosz is használta az időszámításunk előtti 5. században. Munkái közül a Doriphorosz (Dárdavivő) és Diszkophorosz (Diszkosztartó) jó példák erre.
A klasszikus kontraposzt a reneszánszban bukkant fel újra az olasz Donatello és Leonardo da Vinci, később Michelangelo és Raffaello munkáiban. Michelangelo Dávid-szobra talán a legismertebb szobrászati alkotás, amelyen jól megfigyelhető ez a póz. A kontraposzt megjelenése nagyon fontos lépés volt a szobrászatban, hiszen a nyugati művészetben ez volt az első alkalom arra, hogy az emberi testet érzelmi állapotok kifejezésére használták.
Fordítás
Források Kontraposzt(ó) arcanum.hu Görög művészet , stilustan.wordpress.com, 11. o.
Kapcsolódó szócikkek figura serpentinata
Kategória:Szobrászat