Petényi Salamon János (Ábelfalva, Nógrád vármegye, 1799. július 30. – Pest, 1855. október 5.) magyar természettudós, zoológus. A magyar madártan és őslénytan megalapítója, de e mellett az emlőstanban, a hüllők tanulmányozásában, a haltanban és a kagylásztanban is jelentős megfigyeléseket tett és vívott ki nemzetőzi és hazai elismerést.
Életrajza Apja, Petényi Gábor evangélikus lelkész, korának híres keletkutatója volt. Iskolai tanulmányait Losoncon, Besztercebányán, majd Selmecen végezte. Már ekkor gyűjtötte a madártojásokat, ásványokat és szorgalmasan tanulta a „füvészetet”. Nővérével, Haan Jánosné Judittal 1818 előtt magyarosította szlovák családnevét, ami Petian (Petjan, Petyian) volt.Zsilinszky Lajos dr.: Névmagyarosítások Csabán 60-80-100 év előtt, Békésmegyei Közlöny 65. évfolyam 204. szám, 1938. szeptember 11. (adt.arcanum.com)Haan János, Apját követve lelkésznek készült, hittani tanulmányait Pozsonyban és – apja halála után anyja kérésére – Bécsben folytatta. Közben elsajátította a madárkitömés és preparálás mesterségét is.
Számos és fontos megfigyelésével gazdagította a zoológiát és komoly hírnevet szerzett magának. A kor vezető tudósai Christian Ludwig Brehm és Johann Friedrich Naumann is hívta maga mellé dolgozni. Ő azonban inkább folytatta a saját maga által szervezett gyűjtőutakat. Egy ideig, hogy ott lehessen a természetben még erdőőrként is dolgozott a felvidéken. 1824-ben hívták Beszterczebányára tanárnak, illetve Losoncra és Modorra, végül Nagyszombatba lelkésznek, de egyik felkérésnek sem tett eleget. Ezek helyett egy nagy utazást tett Bécstől az akkori török határokig, Pancsovára, majd kölcsönt véve föl vissza Bécsbe. 1825-ben már szorongatott helyzetben volt, nem tudott másképp támogatást szerezni zoológiai teendőire, minthogy régi iskolatársa, Kubinyi Ágoston meghívásának engedve, Videfalván egy madártani gyűjtemény alapját vetette meg, mely rövid időn minden e tájon előforduló fajt magába foglalt. Földváry Miklós, aki szintén iskolatársa volt, azonban egyházának ekkor már esperességi gondnoka, meglátván a gyűjteményt elhatározta, hogy Petényit kerületéhez köti és megkérdezése nélkül 1826-ban elérte, hogy az akkor jelentős evangélikus egyházközség, Cinkota lelkészének választották. Petényi a meghívást főkép azért fogadta el, mert ezzel vált lehetővé számára, hogy térben közelebb kerülve a fejlődésnek indult Nemzeti Múzeum természetrajzi és könyvkincseit használhassa.Petényi élete Herman Ottó »Petényi J. S., a magyar tudományos madártan megalapítója« czimű művéből, amelyet Társulatunk a II. nemzetközi ornithológiai gyűlés emlékére adott ki; Természettudományi Közlöny 23. évfolyam 264. füzet, 1891. augusztus (adt.arcanum.com) Rendszeresen tartott szlovák nyelvű istentiszteleteket.Pannon Enciklopédia; Halmos Ferenc: A magyarság kézikönyve - A tudomány századai - A modern állattan útjain: Petényi János Salamon Pannon Könyvkiadó, Budapest, 1993 Lelkészi teendői mellett az itt töltött hat év alatt Cinkota vidékének összes madarait és emlőseit tanulmányozta és leírta. A környék adottságai miatt többet foglalkozott a kertmüvelés- és méhtenyésztéssel, illetve érdeklődése kiterjedt egerek, pelék, cickányok, denevérek csoportjára és a fauna-vizsgálatra is, de az ornitológiáról sem felejtkezett meg. 1827-től az ország távolabbi vidékein (a Tisza, Körös, s Duna vidékein) is tett utazásokat. Saját maga, paplakában több mint harminc kisemlösből és hatszáz madárból álló kollekciót tartott, amit 1834-ben szekrényestől a Nemzeti Muzeumnak ajándékozott.Kubinyi Ferenc: Petényi Salamon élete és hátrahagyott munkái, Megnyerte Podmaniczky János bárót (1786—1883Dr. Vargha Zoltán: Báró Podmaniczky János (1786-1883) életrajza, mtda.hu - 1933.) - aki a cinkotai gyülekezet felügyelője voltBlatniczky János: Rákoskeresztúr és Cinkota kapcsolata, Kereső Szó - A Rákosmenti Evangélikusok Értesítője V. évfolyam 10. szám, medit.lutheran.hu - 1999. május -, később pedig Földváry Mikóst vette rá, hogy gyűjteményt kezdjen, melynek számára ő maga is fáradhatatlanul preparált. Irodalmi tevékenységének első zsengéje is cinkotai tartózkodása idejére esik. 1830-ban a kék vércséről és a Glareola torquatáról szóló észleletei Lorenz Oken Isisében jelentek meg.
1933 februárjában a Preßburger Zeitung hírt adott arról, hogy őfelsége engedélyezte, hogy átvehesse a Naturforschende Gesellschaft Osterland zu Altenburg (szász-altenburgi természet-búvár társaságJelenkor 3. évfolyam 101. szám, 1834. december 17. (adt.arcanum.com)) diplomáját.Preßburger Zeitung 1833/16 - 1833. február 26. (adt.arcanum.com) Ezzel a németországi híres természetvizsgáló tudós társaság levelező tagjának fogadta.
Petényi János Salamon, húsvét utáni 6. vasárnapon, 1833. május 19-én elmondott beszéde a cinkotai ev. egyháztól való elbúcsúzása alkalmából, amit szlovák nyelven mondott, nyomtatásban is megjelent (Kázéň laučiwá, kterau se od čírkwe ew. a. w. cin- kotské w ned. VI. po welikénoci, dne 19. kwétna 1833. odebral sedmilety karatéi gegj Jan Salomaun Petényi. Pest, 1834.), amely egy előadás (Viera Sedláková) témáját is képezte.Nemzetközi konferencia Petényi Salamon János emlékére, Új Szó 63. évfolyam 240. szám, library.hungaricana.hu - 2010. október 18.
Miután 1833-ban állását feladta, Pestre költözött, hogy minden idejét a tudománynak szentelhesse. 1834 novemberében a Magyar Nemzeti Múzeum természeti gyűjteményének őrsegédévé nevezték ki.Hazai 's Külföldi Tudósítások, 1834. 2. félév 49. szám - 1834 december 17. (adt.arcanum.com)Preßburger Zeitung, 1834/100 - 1834. december 19. (adt.arcanum.com) Korábbi javadalma töredékét kapta csupán. Rendezte a múzeum madártani anyagát, saját gyűjteményét is a múzeumnak adományozta.
Munkássága során Petényi János Salamon a magyar orvosok és természetvizsgálók számos gyűlésén tevékenyen részt vett. Az 1841-ben megalakult magyar — később királyi — Természettudományi Társulat meghatározó alakjává lett. 1843-ban Kubinyi Ágoston egy díjat tűzött ki e kérdés megfejtésére: hogyan van az, hogy az őserdők vágásait már a vágatás első évében is növények borítják, a melyeknek magvait a madarak oda nem hordhatták?, amit tudományos okfejtésével Petényi nyert el. Akárcsak következő évben. Ezen egy Magyarországon addig még nem érintett témát vetett fel Kubinyi: az állatvédelem s az állatkínzás megakadályozása módjának keresését. Ezt Petényi kétszeresen is megnyerte, így a nyereményének felét egy állatvédő egyesület alapítására adományozta, a másik felét pedig díjul tűzte ki a következő kérdés megoldójának: Miféle befolyása van a természettudományoknak a nemzet szellemi haladására?.
Folytonos tevékenysége, amelyen kívül a Nemzeti Múzeum gyűjteményének konzerválását és gyarapítását is folytatta — még pedig minden segítség nélkül — a Magyar Tudományos Akadémia figyelmét végre ráirányozta és 1846 december 18-án levelező tagjául választatotta. 1848-ban, míg folytak a március 15-i események a Nemzeti Múzeum körül, Petényi az épületben levő dolgozószobában akadémiai székfoglalóját írta, amelyet 1848 július 3-án elő is adott (a sólyomról és sólymászatról értekezett). A következő évek a tudományra is rányomták pecsétjüket. Azonban ő tovább dolgozott és 1850-ben már a kakukkról értekezett. Élete utolsó évet már betegeskedve töltötte. Karlsbadba járt gyógyulni, ahol betegtársai között is újabb hódolókra, levelezőtársakra talált. 1855-ben kilenc hétig tartó súlyos szenvedés után, október 5-én halt meg. Papírjait utolsó szavával a magyar Tudós Társaságnak hagyta. A Fiumei úti sírkertben temették el.Halász Miklós: Hol nyugszanak a nemzet nagyjai?, magyarnemzet.hu - 2003. október 31. Barátai és tisztelői 1859. március 7-énJeleseink csarnoka. , Budapesti Hírlap 1859/56. szám - 1859. március 10. (adt.arcanum.com) emeltek hamvai fölé szerény emléket, amelyen a Székács József superintendenstől eredő felirat szerint az áll: A kijelentésnek volt s a természet urának Párosán hű s avatott papja, barátja, mig élt. Annak adá tavaszát, és nyert érette szerencsét. Élte nyarát ennek, s nyerte a nélkülözést. Áldozatul annak bemutatta imáit, emennekOltárára jutott önmaga áldozatul..Tárca / Székács, J.: Sírversek Petényi felett, Új Magyar Muzeum 9/1 - 1859. (adt.arcanum.com)
Ekkor még tervben volt, hogy irodalmi dolgozatait Kubinyi Ferenc sajtó alá rendezi, magyar és német nyelven. 1863-ban a magyar akadémia Lónyay Menyhértet bízta meg a madártani irományainak összeszedésével,Tárcza Orvosi Hetilap 7. évfolyam 38. szám, 1863. szeptember 20. (adt.arcanum.com) a mathematikai s természettudományi szakosztályt pedig a kiadás kivitelezésével, mely nehézségét a kis papírokon található jegyzetek sokasága nehezítette. De 1864-ben, Kubinyi felajánlásával megjelenhetett az őslénytani dolgozatait nyújtó első rész, számos kőnyomatú rajzzal négy táblán, s Petényi arcképével és életrajzával.Szabó József: Előszó, Mathematikai és Természettudományi Közlemények, 2. kötet, 1863. július (adt.arcanum.com)A magyar Akadémia, Fővárosi Lapok 1. évfolyam 40. szám, 1864. február 19. (adt.arcanum.com) Ezt követően 1871-ben Herman Ottó, az Erdélyi Országos Múzeum munkatársaként a külföldi madarászok érdeklődésére számot tartva sürgeti egy cikkben az életmű kiadását.Herman Ottó: Petényi Salamon irodalmi hagyatékáról., Budapesti Közlöny 5. évfolyam 64. szám, 1871. március 18. (adt.arcanum.com) Kubinyi Ferenc halálával, annak örökösénél elvesztek az iratok és 1874-ben jegyzőkönyvbe került az is, hogy az akadémia szakemberei a kiadást nem javasolták.Szabó József: Előszó, Mathematikai és Természettudományi Közlemények, 12. kötet, 1874. (adt.arcanum.com, 2) 1877-ben a Herman által szerkesztett Természetrajzi füzetekben jelentek meg újabb töredékek „Reliquia Peléugiana“ címen, mely nagy érdeklődésre tartott számot.Természetrajzi füzetek. Egyetértés 11. évfolyam 264. szám, 1877. október 14. (adt.arcanum.com) 1878-ban egy tudósítás látott napvilágot, mely szerint az iratok egy háztűzben odavesztek.Petényi Salamon, Fővárosi Lapok 15. évfolyam 255. szám - 1878. november 6. (adt.arcanum.com) 1879-ben Chyzer Kornél, miután az akadémia elutasította a kiadást, saját kiadványban jelentette meg Petényi egerekre és cickányokra vonatkozó munkáját,Harminczharmadik akadémiai ülés. 206. indítvány, A Magyar Tudományos Akadémia Értesítője, 13. évfolyam 8. szám - 1879. november (adt.arcanum.com) mely szintén a Természetrajzi füzetekben jelent meg.Dr. Márki Sándor: Czikkek / Hazánk leírói 1882-ben. Földrajzi közlemények 1883.(adt.arcanum.com) Még ugyanebben az évben „különös véletlen” folytán Herman Ottó birtokába jutott Petényi ichthiológiai iratainak, miután a Királyi Magyar Természettudományi Társulat választmánya megbízta »a magyar halászat könyve« című munka megírásával.Társulati ügyek, Természettudományi Közlöny 16. évfolyam 173. füzet, 1884. (adt.arcanum.com)
Életét többen is feldolgozták. Így Kubinyi Ferenc Petényi Salamon élete és hátrahagyott munkái (Leben und nachgelassene Werke von Salamon Petényi) címmel 1864-ben,Biographische Daten, Acta Ethnographica Academiae Scientiarum Hungaricae 27. (A Magyar Tudományos Akadémia Néprajzi Közleményei), (adt.arcanum.com) 1891-ben Herman Ottó »Petényi J. S., a magyar tudományos madártan megalapítója« címmel adott ki a II. nemzetközi ornitológiai gyűlés emlékére és 2000-ben Dr. Mészáros Ferenc Petényi S. János emlékezete születésének 200. évfordulóján címmel jelentetett meg könyvet.Petényi S. János emlékezete születésének 200. évfordulóján (Szerkesztő: Mészáros Ferenc, Gazda István, Vértesi Eszter, Bodorné Sipos Ágnes), antikvarium.hu De már 1849-ben, Hanák János is a magyarországi állattan történetét és irodalmát feldolgozó írásában, jelentős szerepet tulajdonított Petényinek.
Munkássága