A Szent Liga 1684. március 5-én jött létre XI. Ince pápa kezdeményezésére. Ezen európai méretű, törökellenes szövetségbe tartozott a Habsburg Birodalom, a Lengyel–Litván Unió, a Velencei Köztársaság és a pápai állam.
1686-ban csatlakozott hozzá Oroszország, a bajor, a szász és a brandenburgi választófejedelemség, valamint Svédország.Német tartományai, Pomeránia és Bremen-Verden után vállalt kötelezettséget egy segélycsapat kiállítására az 1686-os hadjáratban (lásd alább). A pápa elérte, hogy XIV. Lajos francia király a regensburgi fegyverszüneti szerződésben vállalja, hogy 20 évig nem támadja meg a Habsburgokat, így a Liga megindíthatta a nagy törökellenes háborút. A Habsburgok gyors térnyerését látva XIV. Lajos 1688-ban a szerződést megszegve megindította a pfalzi örökösödési háborút, amellyel kétfrontos háborúra kényszerítette a Habsburg Birodalmat, késleltette a török kiűzését Magyarországról, és birodalmi területeket szerzett meg.
Noha a Szent Liga harcaihoz a különböző magyar kontingensek összesen mintegy 15 ezer fővelVarga J. János: A fogyó félhold árnyékában, 1986, Gondolat kiadó, 114. old. (vagyis ténylegesen, tehát nem formálisan) járultak hozzá, ennek ellenére az ország területének elfoglalása után a Habsburg-ház Magyarországot meghódított területként kezelte.
A Szent Liga előzményei, diplomáciája, kibővülése jobbra|bélyegkép|Marco Antonio Giustiniani velencei dózse Háború vagy béke? - Vetődött fel a kérdés 1683 végén, 1684 elején. A bécsi, esztergomi és párkányi diadal nehéz választás elé állította a bécsi katonai vezetést. Tudták, hogy a török korántsem szenvedett döntő vereséget, és hosszú, költséges háború előtt állnak. Lipót császár hónapokon keresztül tartózkodó magatartást tanúsított, a győzelmek ellenére is szívesen kiegyezett volna a portával a status quo alapján, ha erre a szultán hajlandóságot mutatott volna. IV. Mehmed azonban nem tudta, vagy nem akarta fölmérni az európai erőviszonyokban beállott változást, és talán a francia udvar titkos biztatására, s esetleg presztízsből is, mereven ellene szegült a megegyezésnek. balra|bélyegkép| I. Lipót német-római császár, német, magyar és cseh király Ilyen körülmények között vetődött fel 1683 végén a János Fülöp mainzi érsek által húsz évvel korábban fölvázolt szövetség terve. Éppen a legjobbkor, mert megadta az impulzust, amely szükséges volt a háború vállalásához: Lipót ugyanis egyedül, csupán örökös tartományai erejére támaszkodva gyengének érezte magát a küzdelem folytatására. A császári diplomácia újra a német fejedelmek felé fordult, s a korábbi szerződések megújításával biztosította részvételüket a következő hadjáratban. Ugyanakkor Ince pápa és diplomatái is színre léptek, s az adott politikai erőviszonyok figyelembe vételével segítették létrehozni a nemzetközi szövetséget.
Az ügy megvalósításának lelke kétségkívül a pápa volt, aki fiatalemberként határozta el, hogy életét a török elleni háborúnak szenteli. Nemcsak hatalmas pénzügyi forrásait nyitotta meg Lipót számára, hanem diplomatái segítségével is mindent megtett, hogy ellensúlyozza XIV. Lajosnak az európai politikában végrehajtott manővereit, hogy a lengyel királyt minden csábítgatás közepette is megtartsa a császár oldalán, s hogy Velence segítségét megszerezze. Az észak-itáliai köztársaság jelentős pénzügyi és katonai erőforrásokkal rendelkezett. 1645 óta kétségbeesett küzdelmet folytatott a törökök Kréta elleni inváziója s a boszniai pasa Dalmáciába irányuló támadásai ellen, de háborúzott az Égei-tengeren is, elsősorban a Dardanellák kijáratánál.
XI. Ince pápa hónapokig dolgozott nunciusaival, főleg bécsi követével, Buonvisivel és Marco d’Aviano kapucinus misszionáriussal, mire kiegyenlítette a felek közti ellentéteket. 1684 tavaszán megalakult a török elleni nemzetközi szövetség, a Szent Liga. III. János lengyel király (Sobieski János) március 5-én, Lipót császár március 28-án, Marco Antonio Giustiniani velencei dózse április 25-én írta alá a Liga okmányát. jobbra|bélyegkép|Sobieski János lengyel király és Litvánia nagyfejedelme A szövetséglevélben mindhárman kötelezték magukat a török megtámadására: Sobieski János Kameniec, Podólia és Ukrajna térségében, Lipót császár Magyarországon, Velence pedig a Földközi-tenger térségében és a Balkánon. Abban is megállapodtak, hogy csakis együtt, külön-külön sohasem kötnek békét a Portával.Varga J. János, i. m. 71-72. old
A Pápa pénzbeli segítsége XI. Ince, családi nevén Odescalchi - akit joggal nevezhetünk bankárpápának, nemcsak azért mert hatalmas földbirtokkal és vagyonnal rendelkező bankárcsaládból származott, hanem mert maga is nagy rátermettséggel intézte a Szentszék gazdasági ügyeit és gyűjtött hatalmas vagyont - hatalmas segélyösszegekkel járult a török elleni háborúhoz. Bécs védelmét 1,7 millió forinttal támogatta, 1684-85-ben mintegy 10 millió forintot folyósított a császárnak és a lengyel királynak háborús kiadásokra, az 1686-os hadjárathoz pedig 5 millió forinttal járult hozzá.
Lankadatlan szervező munkája nyomán Európa-szerte megnyíltak a római katolikus egyház pénzesládái. A császár örökös tartományaiban a szerzetesrendek utóbbi 60 évben szerzett vagyonának egyharmadát a háború céljaira rendelte; bécsi nunciusa szerint ez 1,6 millió forintot tett ki. Bázel püspöke 12 000, a szentgalleni apát 6000, a bencések és ciszterciek 2200 forint segélyt juttattak el Svájcból az ausztriai kincstárnak. A német birodalom katolikus választófejedelmei - pápai ösztönzésre - rendeletet bocsátottak ki a klérusnak a törökadóba (Türkensteuer) való bevonásáról. Az egyházak felesleges ezüstjét kisajátították, a templomok által gyűjtött adományokat - köztük a Jeruzsálem Szent Helyeinek szánt összeget is - a császárnak küldték el. S amikor ez sem volt elég, Ince pápa keresztes búcsúbullát bocsátott ki, amely széleskörű alamizsnagyűjtést eredményezett.Varga J János, i. m. 94-95. old
Oroszország hadbalép jobbra|bélyegkép|I. Péter orosz cár 1686 áprilisában létrejött Lengyelország és Oroszország törökellenes szövetsége, s ezzel Nagy Péter cár csatlakozott a Szent Ligához: orosz sereg kiállítására vállalt kötelezettséget a török kézen lévő kamieneci vár ostromához, ugyanakkor lengyel-litván csapatok indultak el Moldvába és Havasalföldre. Oroszország hadbalépése megakadályozta a szultánt abban, hogy a krími tatár erőket teljes egészében a Magyarországra induló török sereg mellé rendelje, a kán hadainak egy része ugyanis visszamaradt a Krím védelmére. A szövetségesek együttműködése idején Péter cár nem is mulasztotta el hangsúlyozni az orosz csapatok érdemeit: „bojárjaink és csapataink vezérei nagy seregekkel indultak a Dnyeper túloldalára... megakadályozva ezzel azt, hogy a krími kán és a krími hordák a lengyel királyság, a magyar föld és Felséged seregei ellen támadjanak.”Varga J. János, i. m. 101-102. old.
Az 1686-os hadjárat kisebb csapattestei II. Miksa Emánuel bajor választófejedelem már korábban is küldött csapatokat a császár megsegítésére. Most még inkább, hiszen 1685 óta a császár veje volt, miután feleségül vette Lipót első házasságából, Margit Terézia spanyol infánsnőtől származó leányát, Mária Antónia főhercegnőt. balra|bélyegkép|IV. Mehmed oszmán szultán Miksa Emánuel 8000 katonát ígért, és serege ellátásának és zsoldjának feléről lemondott. III. János György szász választó végül 4700 fős kontingenssel indult el. Áprilisban Brandenburgot is sikerült a császár oldalára vonni: hosszas tárgyalások után titkos szerződés jött létre Lipót és Frigyes Vilmos között 7000 főnyi sereg hadba küldéséről. A kisebb német fejedelemségek további állítottak ki.
A frank kerület 3000, a sváb kerület 4000, a Felső-Rajna vidék 3000 fegyverest. Svédország 1686. április 24-én vállalt kötelezettséget – német tartományai: Pomeránia és Bremen-Verden Hercegség után – egy segélycsapat kiállítására, amely elég későn ugyan, de Buda ostromának utolsó napján megérkezett.Varga J. János, i. m. 103. old
A magyar csapattestek is kivették részüket a harcokból. Az erdélyi és tiszai hadtestbe sorolt 8000 magyar katonán kívül - akik zömében a kassai főkapitányságból és Thököly seregéből jöttek - további 7000 embert állítottak ki a győri, a Kanizsa elleni és a bányavárosi főkapitányságból. Esterházy János győri vicegenerális 2500 fővel érkezett Buda alá, ahol Károly herceg seregébe osztották be őket. A kanizsai főkapitányságból gróf Batthyány Ádám és báró gyöngyösi Nagy Ferenc 1500 végvári vitézt és szabadlegényt hozott, ők a bajor választófejedelem mellé kerültek. Bercsényi Miklós a bányavárosi főkapitányságból 3000 emberrel jött, s hozzájuk csatlakozott Koháry István, az új bányavárosi főkapitány és Forgách Ádám nógrádi főispán, valószínűleg újabb csapatokkal. Így hozzávetőleg tehető azon magyaroknak a száma, akik részt vettek az 1686-os hadjáratban, illetve Buda ostromában.Varga J. János, i.m, 110-114. old.
Jegyzetek
Források Varga J. János: A fogyó félhold árnyékában - A török kiűzése Magyarországról (1986) Gondolat kiadó, Bp Szent Liga (2). In: Magyar katolikus lexikon. Szent Liga. In: Kereszt és félhold : A török kor Magyarországon (1526–1699) CD-ROM. Budapest: Enciklopédia Humana Egyesület. 1999.
Kapcsolódó szócikkek Antonio Caraffa Orosz–török háború (1686–1700) Lengyel–török háború (1683–99) A Szent Liga háborúja Regensburgi fegyverszünet (1684)
Kategória:1684 Kategória:Európa történelme Kategória:Katonai szövetségek Kategória:Török háborúk Magyarországon