Stomfa

Stomfa (szlovákul Stupava, németül Stampfen) város Szlovákiában, a Pozsonyi kerületben, a Malackai járásban.

Fekvése Pozsonytól 15 km-re északra fekszik, közigazgatásilag Mászt tartozik hozzá.

Története Területe a kőkortól lakott, a hallstatt és La Tène kor nyomait is megtalálták a környékén. A 2. században római castrum állt itt, majd a magyar határvédelmi rendszer része lett. A közeli erődítményeibe székely határőröket telepítettek.

Stomfa első írásos említése 1269-ben, IV. Béla király adománylevelében történt "Ztumpa" alakban. Várát a 13. század második felében építették, de 1271-ben Ottokár cseh király elfoglalta és leromboltatta. A borostyán-stomfai uradalom központja volt. A 15. század elején cseh zsoldosok a helység templomát megerősítve erődítményt építettek. Az egykori vár helyén, a 17. században a Pálffyak pompás reneszánsz várkastélyt építettek, majd a Károlyiak 1870-ben romantikus stílusban átalakították. A városnak 1553-ban 51 portája volt. 1828-ban 3374-en lakták. Az 1670. évi bécsi kiűzés után számos gazdag zsidó család Stomfán telepedett le és tekintélyes zsidó közösség alakult itt ki. Zsinagógájuk 1803-ban épült fel. Lakói főként mezőgazdasággal, szőlőműveléssel, kertészettel, állattartással, halászattal, erdei munkákkal, mészégetéssel, kézművességgel és kereskedéssel foglalkoztak. Lenből és kenderből állítottak elő olajat. Sörfőzdéjét a 16. században alapították. A Stomfa-patakon számos vizimalom is működött. A 19. században szeszfőzde, cementgyár és konzervgyár üzemelt a városban.

Vályi András szerint "STOMFA. Tót Mezőváros Pozsony Várm. földes Ura G. Pálfy Uraság, a’ kinek kastéllyával ékesíttetik, lakosai katolikusok, fekszik Fejérhegyeknek szomszédságában; Postája, és Ispotállya is van, határja leginkább gabonát, és árpát terem; földgye, mezeje jó, szőleje is terem, erdeje van, folyói is vagynak, piatza Pozsonyban; régi Vára elpusztúlt."

Fényes Elek szerint "Stomfa, (Stampfen, Stupava), vegyes tót m. v., Poson vmegyében, a holicsi országutban, Posontól 2 1/2 mfd. Épületei elég csinosak, s köztük nevezetesebbek: a kath. paroch. templom, az uraság 4 toronnyal felékesitett roppant várkastélya, mellyhez egy szép angolkert is tartozik; a nagy vendégfogadó, az uraság roppant gazdasági épületei, a postaház, a synagoga, s egynehány nemesi curiák. Lakosai, kik 2970 kath., 1 evang., 830 zsidókra mennek, földmivelésből, mesterségekből, bortermesztésből táplálják magokat. Szántóföldei bár homokosok, de jól miveltek: rozs, kender, árpa, burgonya termesztésére igen alkalmatosok. Erdeje tágas: rétje, legelője elég. Szőlőhegye közönséges bort terem; gyümölcse sok és jó. Van vadas kertje és több vizimalma. F. u. gr. Pálffy Károlyné."

Pozsony vármegye monográfiája szerint "Stomfa, nagyközség a morvavölgyi vasút stomfai szárnyvonalán, legnagyobb részben róm. kath. vallású lakosokkal. A házak száma 364, a lakosoké pedig 3327. Ősidők óta megült hely, melyről még a honfoglalás kora, előtti időből is megemlékeznek, mint a rómaiak és a quadok telepéről. Az Árpád-házi királyok idejében a határőrök főhelye volt. Hajdan, a mai kastély helyén vára is volt és 1271-ben Castrum de Stomffa néven van említve. Várát 1273-ban Ottokár cseh király elfoglalta. 1332-ben Stomffa, 1349-ben pedig Stompha alakban, 1332-ben Stupáv és Ustupáv és 1373-ban Stompa néven találjuk említve. Az 1553-iki portális összeírásban Serédy Gáspárnak itt 51 portája adózik. A község hajdan mezőváros volt s Miksa és Lipót királyoktól vásárszabadalmakat nyert. Későbbi birtokosai 1518-tól a Pálffyak lettek, de 1867-ben a Károlyi grófok tulajdonába került és most Károlyi Lajos gróf a birtokosa. A XVIII. században Stampfen német és később Stupava tót neve is ismeretes. A mult század elején nevezetes volt vízárkokkal körűlvett négytornyú várkastélya, mely azonban ma már át van építve, s egyike a vármegye legszebb kastélyainak; Károlyi Lajos gróf tulajdona. A mult század második felében serfőző is volt itt; ez időszerint keményítőgyára van, mely a Károlyi-uradalomhoz tartozik. A községben van katholikus fogyasztási egyesület, takarékpénztár, két kaszinó és izr. segítő-egyesület. Van itt apáczakolostor és zárda is, melyet 1884-ben a gróf Károlyi család alapított. Továbbá palotaszerű községi iskola, mintaszerű kath. szegénymenház és izr. menház. Katholikus temploma ősrégi és 1355-ben már fennállott; az idők folyamán azonban kibővítették és legutóbb 1755-ben alakították át. A kálvária-templom 1709-ben épült. Az egyház birtokában igen régi szentségtartó van, mely azelőtt a máriavölgyi Pálosok tulajdona volt. Van egy kelyhe is a XVII. századból. Gond Ignácz esperes-plébánosnak igen gazdag gyűjteménye van műtörténeti tárgyakból. Birtokában vannak a szobotisti habanus anabaptisták evangéliuma és epistolái 1591-ből; érdekes és nagy értékű rézmetszet-lapok, Krisztust a keresztfán ábrázoló, ezüstben bőrre préselt szentkép, mely nálunk unikum; Szent Jeromos képe, mely szakértők állítása szerint Riberiától való; 43 darab rendkívül becses régi rajz; kb. 2000 rézmetszet; 1500 elejéről való fametszetek; több olasz aczélmetszet, kiadás előtti példányok; több mint 200 régi miniature-festmény; pergamentre festett filligran szentképek; az 1700-ból való Carmel-hegyi Boldogságos Szűz Mária-egyesület szabályai és névsora, mely egyesület Pozsonytól egésze Szakolczáig terjedt, a máriavölgyi Paulinusok albuma a XVI. század elejéről, stb. A község határában római castrum maradványai láthatók, a hol több izben érdekes leletekre bukkantak. 1866-ban 20,000 porosz tartotta megszállva Stomfát és határában kisebb ütközet volt. 1640 és 1642 között a pestis dühöngött a községben, 1703–11 között pedig négyszer leégett. 1647-ben mezőváros volt. Stomfához tartoznak Brandeis, Fáczános és Steinzinger vadászlakok, a dévénytói csárda, Erdőcske és Károly-major. A községben van posta, távíró és vasúti állomás."Borovszky Samu: Magyarország vármegyéi és városai. Pozsony vármegye.

A trianoni békeszerződésig Pozsony vármegye Pozsonyi járásához tartozott.

Népessége

1880-ban 3079 lakosából 1993 szlovák, 797 német és 136 magyar anyanyelvű volt. Ebből 2635 római katolikus, 413 izraelita, 24 evangélikus, 4 református, 1-1 görög katolikus, görög keleti és egyéb vallású volt.

1890-ben 3271 lakosából 2249 szlovák, 725 német és 230 magyar anyanyelvű volt.

1900-ban 3327 lakosából 2478 szlovák, 551 német és 258 magyar anyanyelvű volt.

1910-ben 3399 lakosából 2431 szlovák, 557 német és 390 magyar anyanyelvű.

1921-ben 3350 lakosából 2971 csehszlovák, 160 német, 101 zsidó, 83 magyar, 4 egyéb nemzetiségű és 31 állampolgárság nélküli volt.

1930-ban 3700 lakosából 3321 csehszlovák, 161 zsidó, 92 német, 64 magyar és 59 állampolgárság nélküli volt. Mászton 880 csehszlovák élt.

1970-ben 6863 lakosából 6688 szlovák, 100 cseh és 49 magyar volt.

1980-ban 8062 lakosából 7860 szlovák, 124 cseh és 67 magyar volt.

1991-ben 7834 lakosából 7674 szlovák, 98 cseh és 31 magyar volt.

2001-ben 8063 lakosából 7795 szlovák, 82 cseh és 42 magyar volt.

2011-ben 9282 lakosából 8384 szlovák, 67 cseh és 64 magyar volt.

2021-ben 12595 lakosából 11357 (+69) szlovák, 71 (+29) magyar, 2 (+5) cigány, 27 (+31) ruszin, 272 (+46) egyéb és 866 ismeretlen nemzetiségű volt.ma7.sk

Nevezetességei Várkastélyát az egykori vizivár helyén, a 17. században a Pálffyak építtették reneszánsz stílusban, a Károlyiak 1870-ben romantikus stílusban alakították át. A kastély 1947-ben leégett, de helyreállították. Szent István király tiszteletére szentelt római katolikus temploma a 14. század közepén épült vártemplomként. Legrégibb említése 1390-ből származik. A templomot a Pálffyak 1764-ben jelentősen bővítették és átépíttették. Barokk kálvária kápolnája 1709 és 1713 között épült. A templom előtti Szentháromság-oszlop a 18. században épült. A Mária-oszlop 18. századi. A zsinagóga 1803-ban épült. Mászt városrész Szent Sebestyén tiszteletére szentelt római katolikus temploma 1701-ben épült. 1968-ban nyitották meg Stomfán a Ferdiš Kostka Múzeumot Kostka szülőházában, ahol ez a jelentős keramikus élt és alkotott, illetve az ún. brenhausban, ahol egy habán fazekasmester műhelyét és boltját tekinthetjük meg. Egy nagyobb helyiségben a régi habán égetőkemence is fennmaradt. A főutca barokk és klasszicista lakóházai 1850 körül épültek. A plébánia épülete. A régi posta épülete. A grófi malom. Határában római castrum maradványai láthatók.

Híres emberek Innét származott Dov Ber ben Feiwel (17. század - 18. század) rabbi. Innét származott Reich Jaakov Koppel (1838-1929) rabbi. Innét származott Hirschler Ágoston (1861-1911) orvos. Itt született 1740-ben Marchal Antal pozsonyi szobrászművész. Itt született 1819. október 30-án Klasz Márton vízépítő mérnök, királyi tanácsos és országos középítészeti felügyelő. Több nagy magyarországi folyó szabályozásának tervezője és vezetője. Itt született 1823. március 3-án Hirschler Ignác szemészorvos, a Magyar Orvosegyesület titkára, majd alelnöke. Itt született 1838. augusztus 18-án Angelo Neumann színigazgató, Richard Wagner műveinek egyik korai népszerűsítője. Itt született 1851. január 16-án gróf Burián István, a Monarchia pénzügy-, majd külügyminisztere. Itt született 1896-ban Holly Jenő költő, író, színműíró, lapszerkesztő. Itt élt Eibenschütz Mordechai (18. század) rabbi. Itt élt Altenkunstadt Jaakov (1766-1836) rabbi. Itt élt Pálffy-Daun Lipót (1834-1884) festőművész, grafikus. Itt élt és alkotott Ferdiš Kostka (1878-1951) keramikusművész, alkotásait múzeum mutatja be a városban. A város díszpolgára volt Prileszky Tádé (1826-1895) bölcseleti doktor, országgyűlési képviselő. Itt hunyt el 2000. január 6-án Csemiczky László festőművész. Benet Mordechai (stomfai rabbi). Itt szolgált Eisenstadt Méir (17. század) rabbi. Itt szolgált Madurkay Miklós (1854-1923) katolikus plébános. Itt szolgált Sándorfi Nándor (1863-1921) esperes plébános, amatőr régész. Itt dolgozott Jozef Mihalkovič (1935) szlovák költő és műfordító. Itt ásatott Vladimír Turčan (1952) szlovák régész.

Gazdaság Halgazdaság

Jegyzetek

Források Vladimír Turčan 2023: Militáriá zo stavebného komplexu z doby rímskej v Stupave. Študijné zvesti 70/1 Stanislav Sofka 2019: Doba rímská na Záhorí. Studia Archaeologica Brunensia 24/1 Vladimír Turčan 2019: Zánikový horizont stavebného komplexu z doby rímskej v Stupave. In: Kovár, B. - Ruttkay, M. (eds.): Kolaps očami archeológie. Nitra, 159-164. Zdeněk Farkaš - Vladimír Turčan 2019: Včasnostredoveké nálezy z malokarpatských opevnených polôh Dračí hrádok a Okopanec a hromadný nález kovaní opaska z Modry. In: Jenčík, P. - Staneková, Z.: Hradiská - svedkovia dávnych čias II. Dolná Maríková, 38. Prokešová, G. - Prokeš, S.: Mást - 700 rokov od prvej písomnej správy o obci 1314-2014. Čambal, R. 2012: Frühlatènezeitliche Gräberfeld in Stupava - Ausgrabungen in Jahr 1929. Zbor. SNM 106. - Archeológia 22, 87–119. Anton Hrnko a kol. 2011: Mesto Stupava v minulosti a dnes. Čambal, R. 2011: Keltské nálezy zo Stupavy. Stupava 7, 3–7. Megaw J.V.S. 2010: A world turned upside down - the bronze plaque from Stupava, okr. Malacky. In: J. Šuteková et al. (eds.): Panta Rhei. Studies in chronology and cultural development of Southeastern and central europe in earlier prehistory. Stud. arch. et Med. 11. Bratislava, 607–622. Anton Hrnko 2004: Stupava - Potulky históriou. Ivan Staník - Vladimír Turčan 2000: Archeologický výskum rímskej stanice v Stupave. Záhorie 9/5 Vladimír Turčan 1990: Ďalší rok revízneho výskumu v Stupave. AVANS 1988, 165-166. Erdélyi V. - Mader J. 1969: Stupava - Kapitoly z miestnych dejín. Stupava. Vojtech Ondrouch 1946: Rímske stanice v Stupave a Pajštúne. Historica Slovaca III-IV. Vojtech Ondrouch: Rímska stanica v Stupave a rímské stavebné stopy v Pajštúne. Sándorfi Nándor 1886: A mászti templom- és iskolaszentelés. Magyar Állam.

Stomfa

Źródło i licencja