A miskolci Színháztörténeti és Színészmúzeum 1996-ban jött létre a Miskolci Nemzeti Színház épületének szomszédságában, a Déryné utca 3. szám alatt, ami az első, ám leégett miskolci kőszínház alapjain épült.
Története A miskolci Színészmúzeum gondolata Gyarmathy Ferenc miskolci színművész fejében fordult meg először, mert a budapesti, Gobbi Hilda által alapított intézmény nem foglalkozott a vidéki színészet emlékeivel. A színész az 1980-as évektől gyűjtötte a miskolci színházhoz kapcsolódó emlékeket, a kollégák relikviáit, és ezt szánta a tervezett múzeum magjának. A múzeum Gyarmathy Ferenc és az általa alapított Színész Emlékház Egyesület szervező munkájának eredménye révén 1996. október 22-én nyílhatott meg a Miskolci Galéria Városi Művészeti Múzeum színháztörténeti gyűjteményeként. A kiállítási anyagot a Herman Ottó Múzeum és a Megyei Levéltár is fontos dokumentumokkal gazdagította. A Miskolci Galéria és a Herman Ottó Múzeum egyesülésekor a színészmúzeum is a Herman Ottó Múzeum kiállítóhelye lett, hivatalos neve a Thália-ház lett.
A Thália-házban működő színészmúzeum szakmai rangját többek között a moszkvai színházi múzeummal való együttműködés, közönségkapcsolatát pedig egy internetes szavazásnak köszönhető, amit a „Miskolc legnépszerűbb kiállítóhelye” cím jelzi leginkább, a We love Hungary turisztikai brand pedig Miskolc öt legfontosabb látnivalója közé sorolta a színészmúzeumot.
Rendkívüli elismerést és rangot jelent, hogy a hazai intézmények közül egyedül a miskolci gyűjtemény áll több éves szakmai kapcsolatban a világ legnagyobb és egyik legrégebbi színházi gyűjteményével, a Moszkvai Bahrusin Színházi Múzeummal. A 2014-ben Moszkvában megrendezett Gaál Franciska-emlékkiállítás a miskolci színészmúzeumból indult nemzetközi vándorútjára. 2017-ben a magyar operettről szóló önálló kiállítással mutatkozott be az intézmény Moszkvában, Mikita Gábor kurátori irányításával. Az elmúlt években pedig Miskolcon fogadták a moszkvai intézmény munkatársait, akik időszakos tárlatokat rendeztek a színészmúzeumban.
Az épület A múzeum épülete az első, 1823. augusztus 24-én megnyitott, ám 1843-ban leégett miskolci kőszínház helyén áll, múzeumként való felhasználása jelképesnek is tekinthető. Ez a színház volt a mai Magyarország területén épült első olyan kőszínház, amelyet a magyar nyelvű színjátszás számára emeltek az akkori Boldogasszony utca 3. szám alatti telken. bélyegkép|balra|270px|A múzeum bejárata Miskolcon már akkor is szerették a színházat, ezért írtak levelet a Helytartótanácsnak 1816-ban: „… Miskoltzon, mint Magyar Nyelven beszéllő … vidék közepén fekvő népes mező városban, állandó játékszínt építeni és ki is nyitni akarunk.” Ezt a színházat Kisfaludy Károly A tatárok Magyarországon című darabjával avatták fel. A színháznyitást Széchenyi István is üdvözölte: „… ámbár nagyon szomorú, hogy olly nagy Hazánkba csak Miskolcon áll egy olly intézet, amely a nagy célnak megfelelend … mégis örül a szívem, hogy valahol már a kezdet megvolt.”
A színházépületről csak leírások maradtak fenn, ezek alapján készített Bartus Ödön egy rajzot, majd az 1957-es régészeti feltárás alapján újabb vázlatot készítettek, ami jelentősen eltér az első változattól. A Honművész című lap 1833-ban így írta le az épületet: „… fedele fenyőzsindely, felső padlazatja gyalult deszka, elején mindjárt a bemenetnél két kis kamra, egyik a pénztárnak, a másik a cukrász számára. Eleinte nem volt benne se karzat, se loge, hanem később Vay Ábrahám úr, Borsodnak elfelejthetetlen akkori alispánja szinte a maga költségén bevonatta az oldal melléket 32 páhollyal, felül kerítvén azokat egy karzattal…”
Az épület az 1843-as nagy miskolci tűzvészben leégett, az új színházat a régi melletti telken építették fel, és 1857-ben adták át. A leégett épület helyén, annak alapjain katonai szálláshely (ezredesi lak) épült, amely 1845-re lett kész, tervezője Miks Ferenc (1814–1879), neves építész volt. A házat később, az 1870-es évektől iskolának használták, majd az 1980-as évektől a színház díszletraktáraként működött.
A színészmúzeumnak szánt épületet a színházi épületegyüttes 1991–1996 között zajló átfogó rekonstrukciója keretében újították fel, az átalakítási terveket Bodonyi Csaba építész készítette, és az Európa Tanács támogatásával valósult meg. Az átépítések során végzett régészeti vizsgálódások azt bizonyították, hogy az épület falaiban benne van a katonai lak, de még az ős-színház főfala is, sőt a mai lépcsőház és az emeleti nagyterem egyik fala is az egykori színház homlokzatának maradványa. A múzeumépületet 1996-ban adták át, a bejárati kapualj lett a múzeum előcsarnoka, a kiállítás az emeleten van, mintegy 260 négyzetméteren. A földszinten a jegypénztáron és irodán kívül kiszolgáló egységek helyezkednek el. 2011-től az épület pincéjében működik az Urbán Tibor képzőművész által alapított Teátrum Pincehely Galéria, amely kortárs művészek csoportos kiállításainak ad helyet. bélyegkép|270px|Részlet a kiállításból
A kiállítás Az 1996-ban átadott állandó kiállítás 2010-ben Mikita Gábor színháztörténész -muzeológus kurátori irányításával, Juhász Katalin díszlettervező látványtervei alapján teljesen megújult. A földszinti Egressy-teremben a miskolci színházépületek történetét foglalják össze az első kisszínháztól napjaink színházi negyedéig. Az első traktus a miskolci színjátszás kezdeteit eleveníti fel. 19. századi színjátszásunknak számtalan jelentős személyisége megfordult Miskolcon – rájuk emlékeztetnek többek között a klasszicista épület bolthajtásos kapubejáratának márványszobrai. Az emeleti kiállítótermek az 1857-ben átadott második miskolci kőszínház működését mutatják be.
Az államosított színház fél évszázadát összefoglaló nagyterem a színpad világát idézi, a látogató imitált színpadi közegben érezheti magát: a kiállítási dokumentumok, fotók, plakátok, szcenikai tervek, személyes tárgyak, a színházi szerkezetek stilizált díszletelemekre, illetve díszletfalak közé kerültek.
A magyar színháztörténet egészére kiható előadások mellett fontosak a személyes történetek is. Ruttkai Éva és Latinovits Zoltán miskolci találkozásának emlékei, a Latabár-dinasztia, Dajka Margit hagyatéka mellett a Miskolchoz hűséges művészek, többek között Ábrahám István, Fehér Tibor emlékei idéznek meg felejthetetlen színházi estéket. A fiatalabb korosztályokra gondolva gyermeksarok is várja a legkisebbeket bábokkal, jelmezekkel, kifestővel, képkirakóval.
A pincében működő Veres Attila-kiállítótér időszakos tárlatoknak ad helyet.A tárlatok változatos anyagokkal – színházi alkotók munkáival, művészek hagyatékaival – idéznek meg egy-egy színházi korszakot vagy alkotót, mutatják be a közelmúlt színházi értékeit.
Közművelődés A gyűjtemény folyamatos gyarapítása mellett sokoldalú közgyűjteményi tevékenység is folyik az intézmény falai között: időszakos tárlatai többek között a magyar színészet legnagyobbjait idézik meg, közművelődési programjai minden korosztályt megszólítanak a legkisebbektől a nyugdíjasokig.
A múzeum helyet ad ismeretterjesztő előadásoknak, szakköröknek, tehetséggondozó illetve felzárkóztató programoknak, táboroknak, baráti köröknek, múzeumpedagógiai foglalkozásoknak, vetélkedőknek, könyv- és folyóirat-bemutatóknak, egyéb rendezvényeknek, belvárosi színházi sétákat szervez.
A színházi múltat bemutató programok (Emlékpróba, Operettklub, Páholynyitogató) mellett helyet kapnak kortárs színházi törekvésekkel, illetve komplex művészeti témákkal foglalkozó programok, melyet többek között a Spanyolnátha művészeti folyóirattal közösen szerveznek.
Kiadványok A múzeum kiadványai között az 1998-ban és 2001-ben megjelent Színlapozó című kétkötetes kiadvány az államosított miskolci teátrum színlapjait tartalmazza. A név – és címmutatóval kiegészített, előadásfotókkal illusztrált plakátgyűjtemény nélkülözhetetlen forrás az elmúlt fél évszázad miskolci színháztörténetének és az itt működő teátristák művészi pályájának megismeréséhez. A Színpad-Kép kötetei – több éven át az egyetlen hazai szcenikai kiadvány sorozat darabjaiként – a miskolci színjátszáshoz markánsan kötődő látványtervezők (Bozóki Mara, Juhász Katalin, Laczó Henriett, Zeke Edit) munkásságát foglalták össze. A múzeumpedagógiai kiadványok közül kiemelkednek a Színházi mesék kötetei (szerzők: Gabnai katalin, Horváth Márta, Fabók Mariann, Szabó T. Attila, Lőrinc Katalin, Kékkovács Mara) mellett a Déryné koffer gardróbja című ismeretterjesztő csomag, valamint a Játsszunk bábszínházat! című foglalkoztató.
Képek
Jegyzetek
Források
Kategória:Miskolc múzeumai Kategória:Miskolc építményei Kategória:Miskolc 19. századi építményei Kategória:Miskolc műemlékei Kategória:Magyar színházművészet