Sir Richard Francis Burton (Torquay, Devon, 1821. március 19. – Trieszt, 1890. október 20.) angol felfedező, fordító, író, katona, orientalista, etnológus, nyelvész, költő, hipnotizőr, vívó és diplomata. A Szent Mihály és Szent György rend birtokosa, a Brit Királyi Földrajzi Társaság (Royal Geographical Society) tagja. Ázsiai és afrikai utazásairól és felfedezőútjairól, valamint rendkívüli nyelvismeretéről és kultúraismeretéről volt nevezetes. Egy adat szerint 29 európai, ázsiai és afrikai nyelvet beszélt.Lovell (1998), xvii. old.
Burton legismertebb cselekedetei közé sorolják álruhás utazását Mekkába, Az Ezeregyéjszaka meséi (az angolszász nyelvterületen Andrew Lang rövidített változata miatt „The Arabian Nights” néven ismert mű) és a Kámaszútra csonkítatlan fordítását, valamint John Hanning Speke-kel tett utazásait, amint a Nílus forrásának keresése közben ománi kereskedők irányításával, első európaiként keresték fel az Afrikai Nagy-tavakat. Termékeny és nagy tudású szerző volt, aki számos könyvet és tudományos értekezést írt utazásairól, a vívásról és néprajzi megfigyeléseiről.
Indiai szolgálata alatt a Brit Kelet-indiai Társaság századosa volt (később, rövid ideig a Krími háborúban is szolgált). Ezt követően a Brit Királyi Földrajzi Társaság alkalmazásában Afrika keleti partjait kutatta; kutatásai során a helyi emberek útmutatása alapján expedíciót vezetett a kontinens belsejébe és felfedezte a Tanganyika-tavat. Élete delén brit konzulként dolgozott az egyenlítői guineai Fernando Pó-ban, a brazíliai Santosban, majd Damaszkuszban és végül Triesztben. Tagja volt a Brit Királyi Földrajzi Társaságnak, és 1886-ban lovagi címet is kapott.
Ifjúkora és iskolái (1822–1842) Burton a devoni Torquay-ben született 1821. március 19-én; önéletrajzában tévesen állítja, hogy a család hertfordshire-i Elstree-ben álló házában jött a világra.Lovell (1998), 1. old.Wright (1905), 1. kötet, 37. ld . 1821. szeptember 2-án keresztelték meg a hertfordshire-i Borehamwood Elstree templomában. Apja, Joseph Netterville Burton alezredes, ír születésű katonatiszt, anyja, Martha Baker egy tehetős hertfordshire-i földesúr, Richard Baker örököse volt. Burtonnek két testvére volt, Maria Katherine Elizabeth Burton és Edward Joseph Netterville Burton, akik 1823-ban illetve 1824-ben születtek.Wright (1905), 1. kötet, 38. old. .
Gyermekkorában Burton családja sokat utazott. 1825-ben a franciaországbeli Tours-ba költöztek. Burton első tanítói a szülei által felvett oktatók voltak. Első igazi iskoláját 1829-ben kezdte a londoni Richmond Green előkészítő iskolájában, melyet Charles Delafosse tiszteletes vezetett.Wright (1905), 1. kötet, 52. old. . A következő néhány évben családja Anglia, Franciaország és Olaszország között ingázott. Burton nyelvtehetsége már korán megmutatkozott, gyorsan elsajátította a francia, az olasz és a nápolyi nyelvet, valamint több nyelvjárást és a latin nyelvet is. A szóbeszéd szerint ifjúkorában viszonya volt egy fiatal cigány nővel is, akitől megtanulta a cigány nyelv alapjait is. Ifjúkori vándorlásainak hatása lehetett, hogy Burton egész élete során kívülállóként tekintsen önmagára. Ahogy fogalmazott: „Tedd, amit férfiasságod parancsol, csak magadtól várhatsz elismerést…”The Kasîdah Of Hâjî Abdû El-Yezdî by Richard F. Burton (1870).
Richard Francis 1840. november 19-én iratkozott be az oxfordi Trinity College-ba. Mielőtt az iskolában bentlakást kapott volna, egy ideig Dr. William Alexander Greenhillnél, a Radcliffe kórház orvosánál lakott. Itt találkozott John Henry Newmannel, akinek Greenhill egyházközségi gondnoka volt. Intelligenciája és tehetsége ellenére Burton hamarosan szembeszállt tanáraival és iskolatársaival. Elsőéves korában állítólag egy iskolatársát párbajra hívta ki, mivel az csúfolta Burton bajuszát.
Burton a nyelvek iránti szenvedélyét egy újabb nyelv, az arab tanulásával élte ki; szabadidejében solymászatot és vívást is tanult. 1842-ben az iskola házirendjét szándékosan megszegve egy lovas akadályversenyen vett részt, sőt ezt követően azzal a javaslattal állt elő az iskola vezetésénél, hogy meg kellene engedni, hogy a hallgatók hasonló eseményeken résztvehessenek. Abban bízott, hogy ezért a tettéért az iskola vezetése egyszerűen felfüggeszti és egy időre hazaküldi, ez volt a szokásos büntetése a kevésbé provokatív hallgatóknak, akik akadályversenyen vettek részt, ezzel szemben véglegesen kicsapták a Trinity College-ból. A gyűlölt hely iránti utolsó döféseként, miközben otthagyta Oxfordot állítólag lovával és kocsijával végighajtott az iskola virágágyain.
Katonai karrier (1842–1853) Saját szavai szerint: bár „csak arra… (volt)… jó, hogy napi hat penniért lőjenek rá” (fit for nothing but to be shot at for six pence a day),Falconry In The Valley of the Indus, Richard F. Burton (John Van Voorst 1852) 93. old. egykori iskolatársai javaslatára, akik már tagok voltak, katonának állt a Brit Kelet-indiai Társaság hadseregébe. Abban bízott, hogy harcolhat az első angol–afgán háborúban, de a konfliktus véget ért mielőtt megérkezett volna Indiába. A Gudzsarátban állomásozó 18. Bombay Native Infantry-hoz helyezték, mely Sir Charles James Napier tábornok irányítása alatt állt. Mialatt Indiában élt, jártasságot szerzett a hindi, gudzsaráti, pandzsábi és a marathi nyelvjárásokban, valamint a perzsa és az arab nyelvben. A hindu kultúrában végzett tanulmányai olyan jól haladtak, hogy mint írja: „hindu tanárom hivatalosan engedélyezte számomra a Janeu viselését”,The Life of Captain Sir Richard F. Burton KCMG, FRGS, Isabel Burton (Chapman and Hall 1893), 1. kötet, 123. old. bár ennek igazságtartalmát kétségbe vonták, mivel ez rendszerint hosszas előtanulmányokat, böjtölést és a fej részleges leborotválását követelte volna meg. Egyes katonatársai furcsa szemmel tekintettek Burtonnek az indiai kultúra és az indiai vallások iránti érdeklődésére, és bennük való aktív részvételére, sokan azzal vádolták, hogy „bennszülött lett” és „fehér négernek” nevezték őt. Burtonnek sok furcsa szokása volt, melyek miatt elkülönült a többiektől. Amíg a hadsereg kötelékében szolgált, szelídített majmok nagy állatsereglete vette körül, azt remélte, hogy képes lesz megtanulni a nyelvüket.A Rage to Live 58. old. Harcosként megnyilvánuló démoni vadsága miatt és amiatt, hogy több párbajt vívott, mint bajtársainak bármelyike, kiérdemelte a „Dick a bandita” nevet.Wright (1905), 1. kötet, 119–120. old. .
Részt vett a pakisztáni Szindh tartomány földtani felmérésében, itt tanulta meg azoknak a mérő- és felmérőeszközöknek a használatát, melyek későbbi felfedezői pályája során hasznosnak bizonyultak. Ekkoriban kezdett álruhában utazgatni. Felvette a Mirza Abdullah álnevet, gyakran lóvá téve a helyi embereket és tiszttársait, akik nem ismerték fel. Életének ebben a szakaszában kezdett ügynökként dolgozni parancsnokának, Napier-nek megbízásából. Bár ügynöki munkájának pontos részleteiről nincsenek információk, ismert tény, hogy egy karacsi bordélyház elleni titkos nyomozásban vett részt; a bordélyházról, melyben a prostituáltak fiatal fiúk voltak, az a hír járta, hogy gyakran látogatják az angol katonák. A szexuális szokások iránti, egész életén át tartó érdeklődése vezette egy részletes jelentés megírására, mely élete későbbi részében épp elég gondot okozott neki, amikor jelentésének (mely felől Burtont biztosították, hogy titokban marad) későbbi olvasói arra a következtetésre kezdtek jutni, hogy Burton maga is részt vett az általa leírt egyes eseményekben.
Jelentése rávilágított, hogy milyen jelentős mértékben veszik igénybe a brit tisztek a hasonló bordélyházak szolgáltatásait, ezért Napier távozása után Burton kínos jelentését eltussolták, őt magát pedig bátorították a távozásra. Kiábrándultan és kolerától szenvedve 29 éves korában tért vissza Indiából. A következő három évet gyógyulással töltötte Franciaországban, ez alatt az időszak alatt négy könyvet írt indiai élményeiről. 1850-ben írta első könyvét: Goa and the Blue Mountains (Goa és a kék hegyek), mely a Goa körzetet bemutató útikönyv volt. Egy vívóiskola meglátogatására Boulogne-be utazott, itt találkozott későbbi feleségével, egy jó családból származó katolikus lánnyal, Isabel Arundell-lel.
Első felfedezőútjai és utazása Mekkába (1851–1853) thumb|220px|right|Burton arab viseletben. Kalandvágya által hajtva, Burton megszerezte a Brit Királyi Földrajzi Társaság jóváhagyását egy kutatóúthoz, és megszerezte a Brit Kelet-indiai Társaság igazgatótanácsának engedélyét, hogy távozhasson a hadseregtől. Indiában töltött hét éve alatt jártas lett az iszlám szokásokban, és készen állt a haddzsra (mekkai, és az ő esetében egyben medinai zarándoklatra). Ez az 1853-ban vállalt út tette Burtont először híressé. Az út gondolata a Szindh tartománybeli muszlimok közti álruhás utazásai közben fogalmazódott meg benne, mind elméletben mind gyakorlatban szorgalmasan készült a kemény próbatételre (többek közt körülmetéltette magát, hogy lelepleződésének veszélyét csökkentse).
Bár nem Burton volt az első nem iszlám vallású európai, aki részt vett a haddzson (ez a hírnév Ludovico di Barthemát illeti, aki 1503-ban vett részt a zarándoklaton), zarándoklata a leghíresebb és a maga idejében a legalaposabban dokumentált volt. Többféle álruhát öltött magára, többek között a pastukét is, így próbálta leplezni beszédének nyelvi furcsaságait, de így is ügyelnie kellett, hogy bizonyítsa, megérti az iszlám bonyolult szertartásait, és hogy jártas a keleti emberek viselkedésének és etikettjének aprólékos részleteiben. Burton mekkai útja meglehetősen veszélyes volt, karavánját banditák támadták meg (ez akkoriban gyakori esemény volt). Ahogy fogalmazott, bár „...sem a Korán sem a szultán nem parancsolja a szentély határát jelző oszlopokon belülre tolakodó zsidók vagy keresztények halálát, mégsem mentheti meg semmi sem a tömeg által leleplezett európait, vagy azt, aki a zarándoklatot követően hitetlennek vallja magát”.Selected Papers on Anthropology, Travel, and Exploration by Richard Burton, szerkesztő: Norman M. Penzer (London, A. M. Philpot 1924) 30. old. A zarándoklat feljogosította a haddzsi név viselésére és zöld színű fejkendő hordására. Burton útjáról szóló személyes beszámolója az 1855-ben megjelent, A Personal Narrative of a Pilgrimage to Al-Medinah and Meccah (Személyes beszámoló a medinai és mekkai zarándoklatról) című művében olvasható (1855).
Útitársai közül néhányan sejtették, hogy valami nincs rendben Burton körül. Egy éjszaka csaknem felfedezték titkát, amikor vizeléshez felhúzta köntösét, ahelyett, hogy arabként leguggolt volna. Azt hitte, hogy senki sem látja, de csoportjának legfiatalabb tagja véletlenül észrevette. A fiú szélhámossággal vádolta, de Burton végül meggyőzte, hogy tartsa meg magának kételyeit.A Rage to Live by Mary S. Lovell, (Abacus 1998) 142. old.
Amikor később Burton visszatért a brit hadsereg kötelékébe, arab nyelvből kívánt vizsgát tenni, de a vizsgán megbukott.ibid, 154. old.
Fiatalkori felfedezőútjai (1854–1855)
Miután Mekkából visszatért Kairóba, Burton hajóval továbbutazott Indiába, hogy csatlakozzon korábbi ezredéhez. 1854 márciusában áthelyezték a Brit Kelet-indiai Társaság politikai osztályára, és az Arab-félszigeten fekvő Ádenbe utazott, hogy egy, a Brit Királyi Földrajzi Társaság által támogatott új expedíció előkészítésében vegyen részt. Az expedíció célja belső-Szomáliföld és az azon túl fekvő területek felkutatása volt, ahol Burton reményei szerint megtalálhatja azokat a nagy tavakat, melyekről az arab utazók elbeszéléseiből hallott. Még annak az évnek szeptemberében, itt Ádenban találkozott először John Hanning Speke századossal (akkor még hadnagyi rangban), aki később leghíresebb felfedezőútján elkísérte. Az út első részét Burton egyedül tette meg. Felfedezőutat tett Hararba (jelenleg Etiópiában fekszik), melybe korábban nem lépett be európai utazó (egy jövendölés szerint a város hanyatlásnak indul, ha keresztény ember teszi be a lábát a város területére).