A Dolomitok (olaszul Dolomiti, németül Dolomiten, friuliul Dolomitis) az Alpok egyik hegycsoportja. Észak-Olaszországban terül el, legnagyobb része a Veneto régióban található Belluno megye területén, továbbá Trentino-Alto Adige autonóm régió Bolzano (Bozen) és Trento (Trident) megyéjében és Friuli-Venezia Giulia autonóm régió Udine és Pordenone megyéjében. Hagyományos határai nyugaton az Adige (Etsch), keleten pedig a Piave folyó völgye. Északon a Puster-völgy választja el az olasz-osztrák határt átszelő Tauerntől, délen a Sugana-völgy (Valsugana) választja el a Lombard–Venetói-síkság felé átmenetet képező Elő-Alpoktól. A Dolomitok hegycsoportja azonban túlnyúlik ezeken a hagyományos határokon, kelet felé a Piave folyón túl terül el a Dolomiti d’Oltrepiave (Piavén-túli Dolomitok), nyugat felé pedig az Adige völgyén túl terülnek el a Nyugati-Dolomitok, más nevén a Brenta-csoport vagy Brentai-Dolomitok. Trento autonóm megye és a Veneto régióhoz tartozó Vicenza megye területén fekszik a Piccole Dolomiti (Kis-Dolomitok) hegycsoport. A Dolomitok vidéke 2009 óta része az UNESCO világörökségének.
Nevének eredete A Dolomitok a nevét a francia geológus, Déodat Gratet de Dolomieu-ról kapta, aki az 1700-as évek végén vizsgálta a Déli-Mészkőalpok ezen részén található kőzetek anyagát, és megállapította, hogy kis mértékben magnéziumot is tartalmaznak. Felfedezésének emlékére ezt a mészkőfajtát, a dolomitot és az Alpok ezen szegletét azóta így nevezik.
Geológiai jellegzetességei A mai Dolomitok helyén egykoron tenger volt, a triász kori sekély tengerben található korallzátonyok voltak a mai hegyek ősei. Az Alpok többi részével együtt körülbelül 65 millió éve kerültek a szárazföldre. A kiemelkedett Dolomitok vidéke eredetileg hatalmas fennsík lehetett, erre vall a csúcsainak megközelítően azonos, 3000 m körüli magassága is, amelybe a jégkorszakok során keletkezett gleccserek, majd a folyók mély völgyeket hasítottak. A hőmérséklet, a jég és a szél környezetformáló tevékenységének eredményeként alakult ki a hegység mai formája. Az erodálódott mészkőszikláknak a lábait általában hatalmas törmelékkúpok borítják.
A völgyekben gyors sodrású hegyi patakok folynak, helyenként kiszélesedve tavakat alakítva ki. A különleges szirtalakulatok, fűrészfogak, gigászi pillérek, groteszk alakokat formáló sziklák, mély szakadékok változatos képe mellett a Dolomitok egyik fő varázsa a színek játéka, köszönhetően a kőzetanyag magnézium-tartalmának, amely a különböző fényhatásokra különbözőképpen válaszol, így a hegység hol vöröses-barna, hol fehéres-szürke, hol kékes-lila színben tündököl. Napkeltekor és napnyugtakor élénk rózsaszínbe vagy bíboros lilába burkolóznak a hegycsúcsok. Ez a jelenség az Alpenglühen (olaszul enrosadira), a sziklacsúcsok izzása.
Felosztása 250px|bélyegkép|A Keleti-Alpok felosztása. A 31-es szám a Dolomitokat jelöli bélyegkép|180px|Tofana-csoport bélyegkép|180px|Sella-csoport bélyegkép|180px|Vajolettürme bélyegkép|180px|Langkofel bélyegkép|180px|Pordoi-hágó bélyegkép|180px|Grödeni-hágó bélyegkép|right|180px|Marmolada bélyegkép|right|180px|Via ferrata bélyegkép|right|180px|A Sorapis-csoport bélyegkép|right|180px|A Monte Cadini bélyegkép|right|180px|A Sorapis- és Marmarole-csoport bélyegkép|right|180px|A Marmarole-csoport bélyegkép|right|180px|Monte Schiara bélyegkép|right|180px|Monte Civetta A SOIUSASuddivisione Orografica Internazionale Unificata del Sistema Alpino Az Alpi hegységrendszer egységes nemzetközi orográfiai felosztása rendszer geológiai szempontokat figyelembe véve öt alegységbe és tizenhárom nagycsoportra osztja a Dolomitokat. Nem sorolja viszont ide a Brentai Dolomitokat, viszont felvesz nem a Dolomitokhoz tartozó hegycsoportokat is (Lagorai, Cima d’Asta) Dolomiti di Sesto, di Braies e d’Ampezzo – Sestói-, Braiesi- és Ampezzói-Dolomitok Dolomiti di Sesto – Sexteni / Sestói-Dolomitok (Sextener Dolomiten) Dolomiti di Braies – Pragsi / Braiesi-Dolomitok (Pragser Dolomiten) Dolomiti Orientali di Badia – Badiai Keleti-Dolomitok Dolomiti Ampezzane – Ampezzói-Dolomitok Dolomiti Cadorine – Cadorei-Dolomitok Dolomiti di Zoldo – Zoldói-Dolomitok Dolomiti Settentrionali di Zoldo – Zoldói-Dolomitok északi vonulata Dolomiti Meridionali di Zoldo – Zoldói-Dolomitok déli vonulata Dolomiti di Gardena e di Fassa – Gardenai- és Fassai-Dolomitok Dolomiti di Gardena – Grödeni / Gardenai-Dolomitok Dolomiti di Fassa – Fassai-Dolomitok Dolomiti di Feltre e delle Pale di San Martino – Feltrei- és Pale di San Martinó-i Dolomitok Gruppo Pale di San Martino–Feruc – Pale di San Martino–Feruc csoport Gruppo Pizzocco–Cimonega–Vette – Pizzocco–Cimonega–Vette-csoport Dolomiti di Fiemme – Fiemmei-Dolomitok Monti della Val d'Ega – Val d’Ega-hegység Catena del Lagorai e Cima d’Asta – Lagorai-vonulat és az Asta-csúcs
A SOIUSA rendszer az alábbi dolomitos hegységeket, hegycsoportokat nem sorolja a Dolomitokhoz: Gruppi oltre il Piave – a Piavén túli csoportok Dolomiti di Comelico–Dolomiti Carniche – Comelicói- és Karni-Dolomitok Dolomiti Friulane – Friuli-Dolomitok Dolomiti di Lienz – Lienzi-Dolomitok Gruppi oltre l’Adige – az Etsch (Adige) folyón túli csoportok Dolomiti di Brenta – Brentai-Dolomitok Altre – Egyéb hegycsoportok Piccole Dolomiti – Kis-Dolomitok
A Dolomitok hagyományos felosztása a SOIUSA-rendszer elfogadása, azaz 2005 előtt: Marmolada Latemar Catinaccio (Rosengarten) Gruppo del Sella (Sella-csoport) Sassolungo (Langkofel) Pale di San Martino Gruppo delle Odle–Gruppo del Puez (Odle- és Puez-csoport) Sciliar (Schlern) Dolomiti di Fanes–Braies (Fanes–Sennes–Prags) Dolomiti di Sesto (Sextener Dolomiten, Sexteni-Dolomitok) Cristallo Cadini di Misurina Tofanák (Tofane) Gruppo delle Marmarole (Marmarola-csoport) Col di Lana Sorapiss Antelao Gruppo della Croda da Lago (Croda da Lago-csoport) Nuvolau Monte Civetta Monte Pelmo Bosconero Vette Feltrine Gruppo dello Schiara (Schiara-csoport)
Legmagasabb csúcsok
Név magasság Név magasság Punta Penia (Marmolada) 3344 Pale di San Martino 2996 Antelao 3264 Rosengartenspitze / Catinaccio 2981 Tofana di Mezzo 3241 Marmarole 2961 Punta Sorapis 3229 Cima di Fradusta 2941 Civetta 3220 Monte Agner 2872 Gran Vernel (Marmolada) 3210 Fermedaturm 2867 Monte Cristallo 3221 Cima d'Asta 2848 Cima di Vezzana 3192 Cima di Canali 2846 Cimon della Pala 3184 Croda Grande 2839 Langkofel / Sassolungo 3181 Vajoletturm / Torri del Vajolet 2821 Monte Pelmo 3169 Sass Maor 2816 Dreischusterspitze 3162 Cima di Ball 2783 Boespitze / Piz Boè 3152 Cima della Madonna (Sass Maor) 2751 Croda Rossa (Hohe Gaisl) 3148 Rosetta 2741 Piz Popena 3143 Croda da Lago 2716 Elferkofel 3115 Középső-Grasleitenspitze 2705 Grohmannspitze (Langkofel) 3111 Schlern 2562 Zwölferkofel 3091 Sasso di Mur 2554 Geislerspitzen (Sass Rigais) 3027 Cima delle Dodici 2338 Drei Zinnen (Tre Cime di Lavaredo) 3003 Monte Pavione 2336 Kesselkogel 3001 Cima di Posta 2235 Fünffingerspitze 2997 Monte Pasubio 2232
Hágók
Név Magasság (m) Ombretta-hágó (Campitello – Caprile), gyalogos 2738 Langkofeljoch (Gröden – Campitello), gyalogos 2683 Tschagerjoch (Karer-tó (Karersee) – Vajolet-szoros), gyalogos 2644 Grasleiten-hágó (Vajolet-szoros – Grasleiten-szoros), gyalogos 2597 Pravitale-hágó (Rosetta-plató – Pravitale-szoros), gyalogos 2580 Comelle-hágó , gyalogos 2579 Rosetta-hágó (San Martino di Castrozza – Rosetta-plató, gyalogos 2573 Vajolet-hágó (Tiers – Vajolet-szoros), gyalogos 2549 Canali-hágó (Fiera di Primiero – Agordo), gyalogos 2497 Tierseralpljoch (Campitello – Tiers), gyalogos 2455 Ball-hágó (San Martino di Castrozza – Pravitale-szoros), gyalogos 2450 Forcella di Giralba (Sexten – Auronzo), gyalogos 2436 Col dei Bos (Falzarego-hágó – Travernanzes-szoros), gyalogos 2313 Forcella Grande (San Vito – Auronzo), gyalogos 2262 Pordoi-hágó (Arabba – Fassa-völgy), autóút (SR 48) 2250 Sella-hágó (Sella-hágó, Grödeni-völgy (Val Gardena) – Fassa-völgy), autóút 2244 Giau-hágó (Cortina – Val Fiorentina), autóút 2236 Tre Sassi-hágó (Cortina – St Cassian), gyalogos 2199 Valparola-hágó (Cortina – St Cassian), autóút 2168 Mahlknechtjoch (Felső-Duron-szoros – Seiser-Alp), gyalogos 2168 Grödeni-hágó (Val Gardena – Colfuschg/Colfosco), autóút 2121 Falzarego-hágó (Caprile – Cortina), autóút (SR 48) 2117 Fedaia-hágó (Val di Fassa – Caprile) 2046 Valles-hágó (Paneveggio – Falcade), autóút 2032 Würz-hágó (Eisacktal – Val Badia), autóút 2003 Rolle-hágó (Predazzo – San Martino di Castrozza – Fiera di Primiero 1984 Forcella Forada (Caprile – San Vito) 1975 San Pellegrino-hágó (Moena – Cencenighe Agordino), autóút 1910 Campolongo-hágó (Corvara in Badia – Arabba), autóút 1875 Forcella d’Alleghe (Alleghe – Zoldo-szoros), gyalogos 1820 Tre Croci-hágó (Cortina – Auronzo), autóút (SR 48) 1808 Karer-hágó (Welschnofen (Nova Levante) – Vigo di Fassa), autóút 1753 Kreuzberg-hágó / Monte Croce di Comelico (Innichen – Sexten - Piave völgye és Belluno), autóút 1638 Ampezzo-hágó (Toblach – Cortina – Belluno), ösvény 1544 Cereda-hágó (Fiera di Primiero – Agordo), autóút 1372 Toblach-nyereg (Bruneck – Lienz), vasút 1209 bélyegkép|középre|1000px|Panorámakép a Marmolada-csúcs nyugati gerincéről
Élővilág A kiterjedt platókat havasi legelők borítják. A délebbre fekvő völgyekben gesztenyések, mandula- és olajfák, szőlők és gyümölcsösök, cédrusok és agavék flórája virul. A magasabban fekvő vidékeken tűlevelűek élnek (vörösfenyő, közönséges jegenyefenyő, erdeifenyő).
A Dolomitok területén több természetvédelmi terület létezik: Bellunói Dolomitok Nemzeti Park Ampezzói Dolomitok Természetvédelmi Park Fanes - Sennes e Braies Természetvédelmi Park Paneveggio - Pale di San Martino Természetvédelmi Park Sciliari Természetvédelmi Park Sestói Dolomitok Természetvédelmi Park Puez Odle Természetvédelmi Park Adamello-Brenta Regionális Természetvédelmi Park Friuli-Dolomitok Természetvédelmi Park
Néprajz
Néprajzilag is különleges vidék. Az ősi hegylakók, a svájci (graubündeni) rétoromán törzsekkel rokon ladinok élnek itt, akik a régi latin nyelv egy egyedi változatát beszélik, amely sokban eltér az olasz nyelvtől. A mai Trentino-Alto Adige régió területe 1919-ben került az Osztrák Császárságtól az Olasz Királysághoz. Dél-Tirol, a mai Bozen megye (Dél-Tirol) területén, így pl. az Etsch (Adige) völgyében, a Puster-völgyben, Bozen (Bolzano) és Meran (Merano) környékén, le egészen a Salurni-szorosig németajkú lakosság él, amely ma is tirolinak vallja magát. A két világháború között a római kormány betelepítéseket és erőszakos olaszosítást hajtott végre az újonnan szerzett területeken. A második világháború után, az 1946-ban Párizsban megkötött kétoldalú osztrák–olasz megállapodás, az ún. „Gruber–De Gasperi-egyezmény” alapján e régió (Trentino-Alto Adige) széles körű autonómiát nyert, bár ennek mértékével a német nacionalista elemek sokáig elégedetlenek voltak, Ausztriához való visszacsatolásuk mellett tüntettek. Az 1950-es években terrorakciókra is sor került. Az Európai Gazdasági Közösség létrejötte (1958) valamelyest enyhített a helyzeten. 1964-ben Bruno Kreisky az ENSZ elé vitte a kérdést, 1969-ben, majd 1971-ben a két ország megállapodott a Dél-Tirol-csomag (Südtirolpaket) elfogadásáról. A németajkúak jogait Ausztria, mint védőhatalom (Schutzmacht) garantálja, a két ország kormánya azóta is többször tárgyalt helyzetükről. Ausztria csatlakozása az Európai Unióhoz (1995) megoldani látszik a dél-tiroli kérdést. A helyi önkormányzatokban paritásos alapon kapnak helyet a német (tiroli) és olasz képviselők. A közigazgatás hivatalosan kétnyelvű, a ladin völgyekben a helységnevek három nyelven vannak feltüntetve. A helyi politikának azonban a 21. században is küzdenie kell a római kormány meg-megújuló központosító törekvéseivel szemben. Kielégítő megoldást találni azért is bonyolult, mert a nemzetiségi válaszvonal nem a természetes határként adódó hegygerinceken húzódik, a nyelvi területek erősen egymásba nyúlnak.
Történelem