Takeda Singen (1521–1573) Harunobu néven is ismert. Kai tartomány ura, a hadakozó fejedelemségek korának egyik nagy daimjója. Hadvezéri képességei, hódításai tették híressé, máig sokan a korabeli hadúr jellemvonásainak megtestesülését látják benne. A kor egy másik nagy hadvezérével, Ueszugi Kensinnel való vetélkedése és harcai legendásak.

Családja

Takeda Singen apja Takeda Nobutora (1494-1574), anyja Ói-no-kata (Ói Nobutacu lánya, 1497-1552) volt.

Első felesége a Kantó-kanrei, Ógigajacu-Ueszugi Tomooki lánya volt. 1533-ban házasodtak össze, de az asszony egy évvel később meghalt. Második felesége az arisztokrata Szandzsó Kinjori lánya (Szandzsó-no-kata) volt, akitől elsőszülött fia, Takeda Josinobu (1538-1567) született. Mellékfelesége számos volt, közülük legjelentősebb Szuva Jorisige lánya (Szuva-gorjónin) volt, akitől későbbi örököse, Takeda Kacujori (1546-1582) született.Szaszamoto Sódzsi: Takeda Singen – denszecuteki eijúzó kara no dakkjo Csúókóronsa, 1997., p. 18-19.

Származása, korai évei

A Takeda-ház Kai tartomány kormányzója (sugo) volt, ám 1416-ban Takeda Nobumicu belekeveredett az Ueszugi Zensú-féle felkelésbe és elbukott. A Takedák egy időre el kellett, hogy hagyják a tartományt, a sóguni kegyelem révén való visszatérésükkor (1438) pedig azt találták, hogy a kormányzóhelyettes Atobe-ház átvette a hatalmat. A kormányzói hatalom helyreállítása csak Takeda Nobumasza idejében sikerült, aki 1465-ben legyőzve az Atobék seregét elfoglalta a kormányzói széket. Nobumasza az Entoku-időszakban (1489-92) visszavonult, a ház és a tartomány vezetését idősebbik fia, Takeda Nobucuna szerezte meg öccsét, Nobujosit legyőzve, aki apja kedvenceként szintén vágyott a daimjói pozícióra.

Nobucuna fia, Takeda Nobutora apja örökébe 1507-ben, mindössze 14 évesen lépett. A Takeda-ház élén pozícióját azonnal megtámadta a nagybátyja, Takeda Nobujosi, akinek legyőzése után a tartomány földbirtokosainak lázadása tette próbára képességeit. A vele szembeszegülő földbirtokosok egyik vezetőjét, Ói Nobutacut a szövetségesévé fogadta, feleségül vette annak lányát (Ói-dono, Ói-no-kata), aki Singen anyja lett.Szaszamoto Sódzsi: Szengoku daimjó no nicsidzsó szeikacu. Kódansa, Tokió, 2006 (1. kiadás: 2000.), pp. 17-18.

1521-ben, a Singen születését közvetlenül megelőző időszakban Nobutorának addigi pályája legnagyobb válságával kellett szembenéznie, amikor a szurugai Fukusima Maszasige támadt a birtokaira hatalmas, 15 000 fős sereggel, amivel szemben Nobutora csak mintegy 2000 katonát tudott felvonultatni. A létszámbeli hátrány ellenére a Takeda-sereg bátran harcolt, már októberben összecsaptak az ellenséggel, száz fő feletti veszteséget okozva neki, majd az óvatosabbá vált Fukusima-haddal szemben táborozva várták annak hadmozdulatait. Végül november 23-án a két sereg újra megütközött Kamidzsó-kavaharánál, az eredmény Nobutora elsöprő győzelme lett, Fukusima Maszasige több, mint 600 katonájával együtt elesett, a sereg visszamenekült Szurugába. Bár a Kójógunkan, a legismertebb Takeda-história Singen születését a csata napjára teszi, valójában korábban, november 3-án született, a Jógaijama-erődhöz tartozó Szekiszuidzsi-templomban.Szaszamoto 2000, p. 166. Születése után a Kacucsijo (kb. „győzelem ezer koron át”) nevet kapta a harctéren aratott diadal miatt igen jó hangulatban levő apjától.

A Fukusima feletti győzelem megszilárdította Takeda Nobutora helyzetét, adót vetett ki,A munabecsiszen-nek nevezett adót hivatalosan a hadjárat miatt megrendült gazdaság helyreállítása miatt vetette ki, a valódi ok azonban az lehetett, hogy ekkorra érezte elég stabilnak a tartomány feletti hatalmát annyira, hogy az adó kivetését és beszedését megkockáztassa. Szaszamoto 1997., p. 15. igyekezett gazdaságilag is megerősíteni birtokát.

A térség politikai helyzetének meghatározó elemeként ekkoriban alakult ki a négy jelentős ház, az Ueszugi, a Takeda, az Imagava és a Hódzsó egyensúly-politikája. 1531-ben Imagava Udzsiteru és Takeda Nobutora között háború robbant ki, az Imagava-birtokok felé menetelő Takeda-sereg ellen Udzsiteru szövetségesének, Hódzsó Udzsicunának a segítségét kérte, aki el is indult seregével fővárosából, Odavarából, ám vissza kellett fordulnia, amikor Takeda Nobutora kérésének megfelelően Ueszugi Tomooki egyenesen Odavara ellen indult. A Hódzsó-sereg visszafordulásának hírére Tomooki is visszavonult, a Takedák és az Imagavák pedig megütköztek ugyan, de döntő fölényt egyik félnek sem sikerült kiharcolnia.

A Takeda és az Imagava házak kapcsolata Takeda Nobutora és az Imagavák kapcsolatában 1532-ben állt be változás, amikor az Imagava-daimjó, Imagava Udzsiteru meghalt, örökösének a személyében pedig a ház vezetői nem tudtak megegyezni. Nobutora úgy döntött, beavatkozik a válságba az egyik jelölt, az elhunyt daimjó féltestvére oldalán – ezt az ifjút Udzsiteru hatalomra kerülése idején a kor szokásainak megfelelően kolostorba küldték, a Zentokudzsi templomban élt Sóhó szerzetesi néven. Nobutora döntésében szerepet játszhatott, hogy korábbi ellensége, a szurugai Fukusima-ház Sóhó testvérét támogatta, aki szintén szerzetes volt. Sóhó és pártja végül győzelmesen került ki a harcból és a fiatal szerzetes Imagava Josimoto néven elfoglalta helyét az Imagavák daimjójaként. Nobutora az ellenpárt hozzá menekült tagjait szeppukura kényszerítette, amely tettével kiváltotta saját emberei rosszallását is, a Takeda-hivatalnokok jó része tiltakozásul elhagyta a szolgálatát.Szaszamoto 1997, pp. 128-129 A Takedák és az Imagavák kapcsolata ettől kezdve baráti lett, Josimoto közbenjárása segített, hogy a kiotói arisztokrata Szandzsó Kinjori lányát eljegyezzék Nobutora fiával, Nobutora pedig 1533-ban saját lányát Josimotóhoz adta feleségül.

Kacucsijót 1536-ban, 15 évesen avatják felnőtté (genpuku 元服), ekkor veszi fel a Harunobu nevet. A haru (晴) az Asikaga-sógunátus 12. sógunjának, Asikaga Josiharu-nak az ajándéka volt, a nobu (信) pedig a Takeda-házban hagyományos írásjegy (cúdzsi 通字).

Hódítások Sinanóban Takeda Nobutora először 1527-ben tört be a szomszédos Sinano tartományba, kihasználva, hogy az egyik ottani várúr a segítségét kérte ellenfeleivel szemben. 1528 augusztusában kerül első alkalommal szembe a jelentős birtokokkal rendelkező Szuva-házzal: Nobutora serege Szuva Jorimicu és fia, Joritaka hadaival csapott össze, de vereséget szenvedett. 1539-ben meghalt Szuva Jorimicu, utódja az unokája lett Szuva Jorisige néven. Takeda Nobutora nem habozott kihasználni a lehetőséget,Egy ház vezetőjének a halála szinte mindig kisebb-nagyobb válságot okozott, amit a szomszédos birtokosok igyekeztek kihasználni. a sinanói Szaku járás ellen indult seregével, előtte szövetségre kényszerítve a meggyengült Szuva családot, aminek megpecsételéseként egyik lányát el is jegyezte Szuva Jorisigével. A sikeres hadjárat után megtartották az esküvőt, a két ház ettől kezdve szövetségi kapcsolatban állt egymással.

1541 májusában Takeda Nobutora fia, Harunobu társaságában újra hadat vezetett Sinanóba, a cél ezúttal Ogata járás volt. A hadjáratban részt vett a szövetséges Szuva és az újonnan a szövetségbe vont jelentősebb helyi földbirtokos, Murakami Josikijo is. A győzelemmel végződő hadjárat után a Takeda-sereg visszahúzódott saját tartományába, ám útközben Harunobu megfosztotta apját a daimjói címtől és száműzte Nobutorát.

A hatalomátvétel Harunobu hatalomátvételének a körülményei nem teljesen tisztázottak. Az események magyarázataként öt lehetőséget vázol fel a szakirodalom:Szaszamoto 1997, p. 22.

Takeda Nobutora rossz politikát folytatott, elégedetlenséget szítva birtokain, Imagava Josimoto cselszövése váltotta ki, aki meg akarta bontani apa és fiú rá nézve veszélyes egységét (a Kai kokusi című krónika változata), A puccsot a Nobutora egyszemélyi uralmával elégedetlen vazallusok szervezték meg, bevonva Harunobut, A Takeda-ház emberei súlyos nézeteltérésbe keveredtek Nobutorával a további hódító politika ügyében, Imagava Josimoto és Takeda Harunobu közösen tervelték ki az akciót (a Kójógunkan című krónika változata).

Bármi is történt, tény, hogy június 14-én Takeda Nobutora a hazafelé vezető útjáról az Imagavák központjába, Szunpu-ba ment, Harunobu pedig Kai fővárosába, Kófuba visszatérve két nap múlva, 16-án közölte vazallusaival, hogy apja nem fog hazatérni többé, 17-én háztartásával együtt átköltözött a palota addig apja által lakott részébe, 28-án pedig megtartották hatalomba lépésének hivatalos szertartását is.

Sinanói terjeszkedés

A hatalom átvétele után Takeda Harunobu figyelme Sinano tartomány Szuva járása felé fordult. A Takeda-Szuva szövetség már Harunobu hatalomralépésekor megbomlott: Szuva Jorisige nem bírt ellenállni a kísértésnek és Sinano kormányzójával, Ogaszavara Nagatokival együtt betört Kaiba. Takeda Harunobu visszaverte a támadást, ettől kezdve a Szuvákra ellenfélként tekintett.

1542-ben, amikor a Szuvák birtokain lázadásközeli állapot alakult ki, az alkalmat megfelelőnek vélő Harunobu felajánlotta segítségét a Takató Joricugu vezette lázadóknak. Júliusban a Takeda-sereg betört a Szuva-birtokra, Szuva Jorisige pedig, haderejét gyengének ítélve a fegyveres ellenállásra Kuvabara várába vonult vissza. Négy nap alkudozás után végül megadta magát, megnyitva a várat Harunobu csapatai előtt. Őt és öccsét, Joritakát a Takeda-központba, Kófuba vitték, ahol július 22-én mindkettőjükkel végeztek.

A Takedákkal szövetségre lépett Takató Joricugu erősen sérelmezte, hogy a győzelem után a Szuvák volt birtokainak egy egészen kis részével kellett beérnie, s még az év szeptemberében több helyi birtokossal szövetkezett a Takedák ellen, elfoglalta a Takedák által megszállt Uehara várát és Szuva járás nagy részét az uralma alá hajtotta. Harunobu egyik hadvezérét, Itagaki Nobukatát azonnal ellene küldte, majd maga is nagy sietséggel elhagyta Kófut és Sinanóba indult. A két sereg Mijakavánál csapott össze, ahol a Takedák döntő vereséget mértek ellenfelükre, s a következő évben (1543), amikor Uehara várát is visszafoglalták, a Szuva járás feletti Takeda-uralom stabilizálódott. A járás parancsnokául (gundai) Harunobu Itagaki Nobukatát nevezte ki.

1545-ben Takeda Harunobu a Takató maradékának a megsemmisítésére indult. Takató Joricugu az ellenállást értelmetlennek ítélve elmenekült, a Takeda-had pedig megtámadta és legyőzte Sinano Ina járásának utolsó nagyobb birtokosát, a Fudzsizava-házat, így az egész járást uralma alá hajtva.

A Takeda-haderő már 1543-ban behatolt a tartomány Szaku járásába is, legyőzve az ottani birtokosok közül a Mocsidzukit, majd az Óikat is. 1546. májusától a következő év májusáig azon a területen harcoltak, sorra hódoltatva be a kisebb daimjókat, megszerezve Szaku nagy részét, utolsóként a Siga-vár urát, Kaszahara Kijosigét hagyva. Amikor 1547-ben a Takeda-sereg visszatért Kaiba, Kijosige biztos volt benne, ő lesz a következő hadjárat célpontja. A Takedák ellenállhatatlan előrenyomulása felkeltette minden, környékbeli birtokos veszélyérzetét is, így amikor a Kaszaharák kétségbeesetten szövetségeseket kezdtek keresni, hamar szót értettek velük. Még a szomszédos Kózuke tartomány nyugati részét uraló Ueszugi Norimasza is támogatásáról biztosította őket, így várták a Takedák támadását.

Harunobu 1547 júliusában indította el seregét, 24-én megkezdték Siga erődjének ostromát. A védők számát növelte a Kaszahara Kijosigével rokoni kapcsolatban álló kózukei Takada-család hadereje, valamint segítséget kértek Ueszugi Norimaszától is, aki tábornokát, Kanai Hidekagét küldte a vár felmentésére – ez a sereg azonban belefutott a Harunobu által ellenük küldött Takeda-hadtestbe és súlyos vereséget szenvedve visszavonult.A felmentő sereg vezéreinek levágott fejét a Siga-erőd körül közszemlére tették, így próbálva rombolni a védők harci kedvét, p. 47. Az ostromlók végül el tudták vágni a vár vízvezetékét, a víz nélkül maradt védők (300 katona maradt csak életben ekkorra már) pedig megadták magukat. Takeda Harunobu uralma Szaku fölött teljessé vált.