Az Inca Roads Frank Zappa 1975-ös, One Size Fits All című albumának nyitószerzeménye. A lemez leghosszabb száma (8:45); és Zappa egyik legelismertebb, ikonikus kompozíciója. A gyors, összetett zenei részeket különös szöveggel, izgalmas szólókkal és lendületes tempóval kombinálja.
A darab értékelése A darabot Vedres Csaba zeneszerző/zongorisa a "XX. századi remekművek" című előadássorozatában elemezte részletekbe menően:"XX. századi remekművek" - Frank Zappa: Inca Roads; Vedres Csaba elemzése, Zappa PONT;
Steve Vai a szám szólójáról egy interjúban:Zappa világa - Steve Vai és Mike Keneally nagyinterjú, magyarul
A szám szerkezete (az alábbi ismertetés a One Size Fits All című lemezen hallható változatról szól)
A darab alapvetően három részből áll, ezeken belül találjuk meg a következő alegységeket:
Első rész: a dal A darab egy nagyon jellegzetes ritmusképlettel indul, ez határozza meg az első rész alaplüktetését és tempóját, efelett mint kíséret felett hangzik el énekszólam. A dal lendülete többször megtorpan, szöveg-inzertek szakítják meg, hogy az alapritmus lüktetése és az énekdallam aztán mégis továbbvigye a számot. A teljes (viszonylag rövid) dalszöveg elhangzik, ami után megszólal a jellegzetes főmotívum (1:44), ennek ritmusképlete a nyitó képleten alapszik, a gyors dallamot marimba és a billentyű adja (és fuvola).
Második rész: a szóló A darab jellegzetes eleme a jellemzően hosszú, egy lassú kíséret felett játszott gitárszóló, amiből egy „kórusrész” (4:37) vezet vissza az eredeti dalszerkezethez, azaz a harmadik részhez
Harmadik rész: variációk A harmadik rész az első részben megismert motívumokat – főleg az énekdallamot – variálja és dekonstruálja. A főmotívum (5:10) után (idézet Vedres Csaba elemzéséből):
A szövegről A szöveg – a kérdés A dalt eleinte instrumentálisan játszották, szövege '73 nyara körül bukkant fel először. Elvileg az ufókról, az Inka utakról, és a köztük levő lehetséges kapcsolatról szólNA (ld. még: Däniken), de Zappa sok más dalszövegéhez hasonlóan nem állít vagy elmesél valamit – hanem kérdez: "Honnan érkezett / az az égi jármű? / Miért szállt az Andokba? / Kerek volt? / és motorja volt-e? / vagy teljesen más volt?"Inka utak - a dal fordítása a Zappa PONT-on;
A kérdés mint mondatfajta dalszövegek esetében meglehetősen szokatlan, az különösen, hogy itt maga a teljes dalszöveg válik egyetlen kérdéssé, amire a dal végéig sem próbál meg választ találni. Ez a forma ugyanakkor konzekvens megjelenési formája Zappa jellemzően ironikus, kicsit távolságtartó attitűdjének.
Szövegromlás A (viszonylag rövid) szöveg gyakorlatilag a szám első pár percében teljes egészében elhangzik, hogy aztán a záró résznél (Zappa jellemző szövegkezelési eszközeként) torzítva térjen ismét vissza: gyerekversekhez, mondókákhoz hasonlóan cserél ki szavakat és torzítja az eredeti szöveget – a szövegromlás elemei: "Guacamole királynő" – a guacamole avokádóból készült középamerikai pikáns étel; "booger" – a zenekar körül lebzselő grupik – illetve azok közül is a legcsúnyább – belső, zenekari elnevezése. A zenekar saját belső vicce: mindig figyelték ki ment el aznap este a legcsúnyább grupival... "Armadillo in Austin Texas" – koncerthelyszín, Zappáék többször felléptek itt; "Chester's Thing" – belső vicc, Chester Thompson dobosnak jutó aznap esti grupira utal... "On Ruth!" – a 88-as turnén ez módosult, utalva egy aktuális zenekari tagra: "On Bruce!"
A kisebb-nagyobb módosulások mindig is jellemezték Zappáék előadásait, ezek az aktuális turné közbeni események lenyomataiként bukkantak fel a koncerteken (és kerültek adott esetben lemezre, mint itt is).
(Jellemző még, hogy Zappa több másik szerzeményének a címe fogalmazódik meg kérdésként: "Don't You Ever Wash That Thing?", "Honey, Don't You Want a Man like Me?", stb., de orosz gazdasági kapcsolatokkal foglalkozó, a 90-es években alapított cégének neve is kérdés volt: "Why Not?".)
Lemezmegjelenések Frank Zappa lemezein The Lost Episodes (megjelent: 1996) Instrumentális változat; 1973 április 3-án, a Whitney Studios-ban készült felvétel (Glendale) Roxy By Proxy (megjelent: 2014) Köztes változat, a felvétel 1973 decemberében készült a Los Angelesi Roxy-ban. One Size Fits All (megjelent: 1975) A legismertebb változat, a felvétel 1974 augusztusában készült (KCET koncertfelvétel), a szóló 1974 szeptember 22-éről származik (Helsinki) You Can’t Do That on Stage Anymore Vol. 2 (megjelent: 1989) Koncertfelvétel, 1974 szeptember 22-23., Helsinki; a gitárszóló itt kicsivel rövidebb, mint a One Size Fit All változaton (az eredeti szóló hiányzó részei: 3:56-4:27, 4:51-5:26 és 5:46-6:05); The Dub Room Special! (CD) (megjelent: 2008) A felvétel 1974 augusztusában készült (KCET koncertfelvétel), vágatlan változat; A Token Of His Extreme Soundtrack (megjelent: 2013) Mint fent: a felvétel 1974 augusztusában készült (KCET koncertfelvétel), vágatlan változat; FZ:OZ (megjelent: 2002) "Hordern Intro (Incan Art Vamp)" címmel, az eredeti változat szólója utáni "kórusrész", 1976 január 20-án készült koncertfelvétel; BTB I: Anyway The Wind Blows (megjelent: 1991) "Inca Roads" címmel, koncertfelvétel, Párizs, 1979 február 24.; Joe’s Garage Act I (megjelent: 1979) Gitárszóló, "Toad-O Line" vagy "On The Bus" címmel; One Shot Deal (megjelent: 2008) "Occam's Razor" címmel, a fenti szóló eredeti , vágatlan változata; The Frank Zappa AAAFNRAAA Birthday Bundle (2008) Gitárszóló, "Gorgeous Inca" címmel, Graz, 1979 március 23.; Shut Up ’n Play Yer Guitar (megjelent: 1981) A szám gitárszólói, "Shut Up ’n Play Yer Guitar", "Shut Up ’n Play Yer Guitar Some More","Return Of The Son Of Shut Up ’n Play Yer Guitar" és "Gee, I Like Your Pants" címmel, 1979. február 17-18-19-én készült felvételek; Guitar (megjelent: 1988) Gitárszóló, "Systems of Edges" címmel, Wiesbaden, 1979 március 27.; The Best Band You Never Heard in Your Life (megjelent: 1991) "Inca Roads", 1988-as felvétel; Trance-Fusion (megjelent: 2006) Gitárszóló, "A Cold Dark Matter" címmel, készült: 1988 március 19-én, Allentown;
Mások lemezein Zappa’s Universe – 1991-es alkalmi koncert (1993) Ensemble Ambrosius – The Zappa Album (2000); Dweezil Zappa – Go with What You Know (gitárszóló, "All Roads Lead To Inca" címmel, 2006); Zappa Plays Zappa – Zappa Plays Zappa (DVD) (2007); Zappa Plays Zappa – Return Of The Son Of... (2010); The Ed Palermo Big Band – Oh No! Not Jazz!! (2014);
Története, koncertváltozatai 1970 június-december A dal egy motívumának első felbukkanása, Flo és Eddie énekével (a későbbi „szóló utáni motívum”, nagyjából megegyezik a 75-76-os „Incan Art Vamp”-pel). 1973 tavasz-nyár Jellemzően a The Lost Episodes-on hallható instrumentális változat. Általában két szóló szerepel a számban (Ponty, Marquez, Fowler, és Underwood közül valamelyik kettő). Az ausztrál turnén a dal szöveget is kap, bár ez még nem a végleges változat. 1973-74 Az úgynevezett „koktél-bár verzió”, a Roxy By Proxy (2014) kiadványon hallgatható meg. A darab egy vicces koktél-bár hangulattal indít, a lassú bevezetőben George Duke énekel, amiből Ruth Underwood ütős közjátéka vezet át a The Lost Episodes-on megismert változatba, bár a szöveg már az OSFA-verziót előlegezi meg. 1974. májusa A legismertebb változat előtti pillanatok, attól egyvalami különbözteti meg: a dal a hivatalos kiadványról ismert dob-ütős kísérettel indul, ami viszont kíséretként tovább megy az énekrész és végig Zappa szólója alatt is (érdekesség, hogy ebben az időszakban Ruth Underwood átmenetileg nem volt a zenekarban) Hivatalos kiadványon nem elérhető. 1974 július-december A „klasszikus változat”, ahogy az OSFA és a YCDTOSA vol 2. lemezről ismerjük. 1975-76 Nem játszották soha a maga teljességében, rendszerint az OSFA változat gitárszóló utáni közjátékával nyitották meg a koncerteket („Incan Art Vamp”), ugyanez volt a zárómotívum is (ld.: FZ:OZ). 1979 tavasz Jellemzően az "Anyway the Wind Blows" kalózlemezen hallható változat, ami a '74-es „klasszikus” elődjétől kicsit különbözik: hiányzik a billentyűszóló és a darab zárása, ehelyett ezen a ponton egyből a Florentin Pogen kezdődik el. A számból sok remek (és hosszú) szóló került különböző hivatalos kiadványokra. 1988 A The Best Band lemezen hallható változat. A 74-eshez nagyon közeli felépítés, a hangszerelés a felállás különbözőségéből adódón kicsit más: az akrobatikus részeket a fúvósszekció vezeti könnyedén elő, billentyűszóló helyett Paul Carmen trombitajátékát halljuk. Ike Willis énekel, a záró taktusban a 74-es „on Ruth!” befejezés helyett „on Bruce!” hangzik el.
Érdekességek Zappa ennél a számnál vette rá (az addig csak billentyűsként ismert) George Duke-ot hogy énekeljen; énekhangja, jellegzetes és gazdag tónusa (és kettőse Napoleon Murphy Brockkal) nagyban hozzájárul a darab erőteljes, sajátos karakteréhez. A Zappa Plays Zappa együttes 2009. tavaszi énekes-meghallgatásán (Ray White hirtelen távozása után) Ben Thomas énekes az Inca Roads hibátlan eléneklésével nyerte el a szólóénekesi szerepet. John Frusciante Zappa zenéjének nagy rajongója volt, egy videófelvétel tanúsága szerint egy Red Hot Chili Peppers koncert számok közti szünetében az Inca Roads témáját játszotta és énekelte.John Frusicante - Inca Roads Pinkpop fesztivál, 1990
Külső hivatkozások Inka utak – a dal szövege magyarul, Zappa PONT Review of "Inca Roads" by Allmusic.com "XX. századi remekművek" – Frank Zappa: Inca Roads; Vedres Csaba elemzése, Zappa PONT Inca Roads – információk a dalról az Information Is Not Knowledge honlapon Dweezil Zappa az Inca Roads főtémájáról – gitáron bemutatva, Youtube videó
Jegyzetek
Kategória:Dalok Kategória:Frank Zappa művei Kategória:Világűr témájú dalok