Pálffy (Oesterreicher) György (Temesvár, 1909. szeptember 16. – Budapest, 1949. szeptember 24.) altábornagy. Honvédelmi miniszter-helyettes, a Rajk-per során koncepciós perbe fogták és halálra ítélték.
Fiatalkora Családja az első világháború előtt Budapestre költözött. Édesapja, Oesterreicher György banktisztviselő volt. Az Árpád Gimnáziumban 1920-ban Österreicher György II.a., 1923-ban V., 1924-ben VI. 1925-ben VII. osztályos tanuló. 1926-ban a Sujánszky—Halkó Géza önképzőköri jutalomdíjat Österreicher György VIII. osztályos tanuló érdemelte, majd az érettségi után tényleges katonai szolgálatot teljesített.
Már tizedesként jelentkezett a Ludovika Akadémiára, ahol 1932. augusztus 20-án tüzér hadnagyként végzett. Pécsett és Kecskeméten teljesített csapatszolgálatot. 1936-ban egyéves olaszországi tanulmányúton vett részt, majd megkezdte felsőfokú tiszti tanulmányait a Hadiakadémián.
Tevékenysége a háború éveiben 1939-ben felesége származása, illetve németellenessége miatt leszerelt,"… 1940-ben, az erdélyi bevonulás után visszament a hadiakadémiára, hogy befejezze tanulmányait. Beregfy Károly volt a Ludovika parancsnoka, a későbbi nyilas honvédelmi miniszter, aki behívatta magához, és ezt mondta: „Te vagy az egyik legkitűnőbb tanítványom, belőled lesz a hadsereg vezető tábornoka, de szakítsd meg a kapcsolatodat azzal a zsidó rüfkével!” Pálffy erre felpattant: „Kikérem magamnak, hogy a menyasszonyomat ilyen jelzőkkel illesse!” Kiment és megírta a lemondását." – és az Egyesült Izzóban helyezkedett el. Ekkor került kapcsolatba a kommunista párttal, az utasításukra belépett a Független Kisgazdapárt értelmiségi tagozatába, és ott háború- és németellenes politikát folytatott. 1944 őszétől az MKP Katonai Bizottságának vezetője. Komoly érdemeket szerzett a budapesti ellenállási mozgalom szervezésében és irányításában.
1945 első hónapjaiban, a Debrecenben működő Ideiglenes Nemzeti Kormány döntése alapján az ország demokratikus átalakulásának részeként újjászervezték a Belügyminisztériumot, az államrendőrséget és ezen belül az állambiztonsági szerveket is. 1946 márciusában az addig a honvéd kerületi parancsnokságok alegységeként működő határőrséget a Pálffy György ezredes vezetésével megalakult Határőr Parancsnokság alá vonták. Szintén vezetője lett a Szövetséges Ellenőrző Bizottság engedélyével létrehozott Honvédelmi Minisztérium Katonapolitikai Osztályának, ekkor már tábornokként.
Szerepe a Független Kisgazda Párt szétverésében A Katonapolitikai Osztály (Katpol) legfőbb feladata ekkor a háborús bűnösök felkutatása, az ellenséges elemek és háborús bűnösök demokratikus hadseregbe való bekerülésének megakadályozása, valamint a hadifogságból hazatértek ellenőrzése volt, de Pálffy a Péter Gábor vezette politikai rendőrséggel vetélkedve egyre inkább az MKP politikai ellenfelei közéletből való kiiktatására törekedett. A Katpol kulcsfontosságú szerepet játszott a demokrácia elleni összeesküvésben, a Független Kisgazda Párt szétverésében."… ma már hiteles dokumentumokból is megállapítható, hogy a Független Kisgazdapárt szétverése a katpolos szovjet ügynökök kezdeményezésére indult meg." – 1946 decemberében összeesküvés szervezésének gyanújával őrizetbe vették Szent-Miklósy István vezérkari őrnagyot, Héder Jánost és Arany Bálintot, az FKGP szervező titkárát. A Katpol koholt vádakra alapozta a Magyar Közösség-ügyet."1946. 12. 14-16: A kommunista Pálffy György által irányított HM Katonapolitikai [Elhárító] Osztálya őrizetbe veszi Szent-Miklósy István vezérkari őrnagyot és Héder Jánost, majd 20-án Arany Bálintot, az FKGP szervező titkárát, akiket összeesküvés szervezésével gyanúsítanak. A katonapolitikai osztály által kreált Magyar Közösség-összeesküvési ügy célja az FKGP politikai lejáratása és felszámolása." –
Az 1946-47 fordulóján végrehajtott letartóztatások a kisgazda Bartha Albert honvédelmi miniszter háta mögött zajlottak, és a szintén kisgazda Nagy Ferenc miniszterelnök is csak nem hivatalos csatornákon keresztül szerzett tudomást az eseményekről. A miniszterelnök berendelte, és a honvédelmi miniszter jelenlétében kérdőre vonta Pálffyt, aki zavaros válaszokat adott."1946 decemberében Nagy Ferenc miniszterelnök, Kovács Béla, a Kisgazdapárt főtitkára, magáninformációkat kapott, hogy a Katonapolitikai Osztályra beszállítottak két embert, Arany Bálint mérnököt és Szentiványi Domokos diplomatát, aki korábban összekötő volt Moszkva és az Ideiglenes Nemzeti Kormány között. Az is tudomásukra jutott, hogy kutatnak Szent Miklóssy István őrnagy után, hogy letartóztassák. Amikor ezért a miniszterelnök magához kérette Bartha Albert honvédelmi minisztert, kiderült, az semmit sem tudott a saját minisztériuma egyik osztálya által foganatosított letartóztatásokról. Nagy Ferenc hívatta Pálffyt is és minisztere jelenlétében felelősségre vonta, hogy az esetet miért nem jelentette Barthának? A tábornok azzal védekezett, hogy – úgymond – még nincs elég információja, de azt bízvást jelentheti, hogy összeesküvés nyomaira bukkantak. Nagy Ferenc egyenesen feltette a kérdést; konspiráltak az alkotmány és a demokratikus rend ellen? Pálffy zavartan azt állította, hogy ilyen kérdést nem tettek fel a letartóztatottaknak, de mint mondotta, valószínűleg a demokrácia elleni összeesküvésről van szó, mert különben miért szövetkeztek volna?" – Nagy ezek után utasította a honvédelmi minisztert, hogy tájékozódjon, és készítsen hivatalos jelentést a történtekről. Bartha egy hadbíró ezredes és egy katonai ügyész kíséretében azzal a szándékkal kereste fel a Katpol fogdáját, hogy személyesen beszéljen a foglyokkal. Megérkezésükkor azonban Pálffy nem volt a laktanyában, beosztottjai pedig jelentették: amíg meg nem érkezik, nem engedhetik őket az őrizetesekhez. Amikor a tábornok végül megjött, Bartha kérését azzal hárította el, hogy a foglyokat – mivel polgári egyének is voltak köztük – már elszállították a rendőrségre. Közölte Barthával, hogy Vlagyimir Szviridov altábornagy, a Szövetséges Ellenőrző Bizottság alelnöke tiltása értelmében egyébként sem állt volna módjában őt a foglyokhoz engedni. Pálffy közvetlen felettese, a honvédelmi miniszter szemébe hazudott, ugyanis – hogy megakadályozza a találkozót – a foglyokat közben kivezették az épületből."1946. december 22-én vasárnap délelőtt, úgy 11 óra tájban csengett a telefon, az őrség jelentette, hogy a miniszter belépett az épületbe. Ebben a pillanatban már nyílt is az ajtó és belépett Bartha egy hadbíró ezredes és egy katonai ügyész kíséretében. Szabályosan jelentkeztem nála, mire goromba hangon rám förmedt: - Hol van Österreicher? (Pálffy György előző neve. K. F.) Jelentettem, hogy lakásán pihen, ha óhajt vele beszélni, felhívom telefonon. (…) Bartha egyik kísérője erre megszólalt, hogy szeretné látni az őrizetesek névsorát. Így időt nyertem, mert leültethettem őket, és kimehettem a szobából. Szerencsére ott találtam Szörényi századost (…) Egy pillanat alatt megbeszéltük, leszaladtunk az őrségre, a foglárt kiküldtem a szobából az épületbe, hogy keresni kelljen, az őrség egy része pedig Szörényi vezetése alatt azonnal összegyűjtötte az összes ügyben érdekelt őrizetest, és géppisztolyos kísérettel kivitte őket sétálni az épületből. Így azután visszatérve jelentettem, hogy a foglárt keresik, közben megérkezett Pálffy. Közölte, hogy olyan személyek, akiket a miniszter keres, nincsenek nálunk őrizetben, ha akarja, megnézheti a fogdát. A kísérői le is mentek, s eredmény nélkül vissza is tértek. Így azután Bartha és kísérete dolgavégezetlenül távozott és vissza lehetett hozni az őrizeteseket, akiket addig az alsó rakparton sétáltattak." – Bartha ezután először a politikai rendőrség vezetőjéhez, Péter Gáborhoz, majd a belügyminiszterhez, Rajk Lászlóhoz fordult, aki burkoltan megfenyegette."Ezek után ment el Bartha a politikai rendőrségre. Felszólította Péter Gábort, hogy engedje kihallgatni a Katonapolitikai Osztály által letartóztatottakat. Péter sajnálattal utasította vissza a miniszter kérését arra hivatkozva, hogy a belügyminiszter engedélye nélkül a foglyokkal senki sem beszélhet. Megerősítette, hogy Szviridov altábornagy nem helyeselné, ha a honvédelmi miniszter a letartóztatottakkal érintkezne. Ezután Bartha Rajknál, a belügyminiszternél próbálkozott. Ő sem helyeselte, hogy Bartha érintkezzen a letartóztatottakkal; azzal indokolta, hogy nem lenne kívánatos személyét és a miniszterelnök személyét ebbe az ügybe belekeverni. Elhangzott az első megfélemlítést célzó fenyegetés az MKP hivatalos, magas beosztásban lévő vezetőjétől, amely arra irányult, hogy a kisgazda politikusokat távol tartsák az „összeesküvéstől” , és belekényszerítsék őket egy megalázó játékba. Az információk birtokában lévő, sőt az információkat indukáló MKP-vezetők a Katonapolitikai Osztály és az ÁVO által produkált vallomásokkal egyszerű zsarolási manőverbe kezdtek az információk közelébe nem jutó kisgazda politikusokkal szemben." – Az eseményekről értesülő miniszterelnök megkísérelt Pálffy ellen fegyelmi eljárást indítani, de a Szövetséges Ellenőrző Bizottság szovjet vezetői ezt meghiúsították."Amikor Nagy Ferenc felkereste Szviridovot, hogy meggyőződjék róla, valóban megtiltotta-e neki és Bartha honvédelmi miniszternek a letartóztatottak kihallgatását, Szviridov erre nemmel felelt, és tagadta, hogy bármilyen formában beavatkozott volna akár a Honvédelmi Minisztérium, akár a rendőrség dolgaiba. Nagy Ferenc Tildy köztársasági elnököt is tájékoztatta a történtekről. Tildy javasolta Pálffy felelősségre vonását. Egy vizsgálóbizottságot hoztak létre a HM-ben, amely megkezdte Pálffy kihallgatását. Rajk és Rákosi a vizsgálat azonnali leállítását követelték a miniszterektől, de Nagy Ferenc ekkor még hajthatatlan volt. Ezek után jelent meg a miniszterelnöknél Szviridov tolmácstisztje, hogy eloszlasson egy félreértést, mely szerint Szviridov valóban nem adott olyan utasítást Pálffy tábornoknak, hogy a foglyokhoz senkit sem szabad engedni, de a tárgyalás Pálffy látogatásakor egy ügyetlen tolmács közvetítésével folyt, aki Szviridov kijelentését úgy fordította Pálffynak, hogy ne engedjen senkit a foglyokhoz. Az üzenet tartalmazta továbbá azt is, hogy amikor Szviridov rájött a tolmács súlyos tévedésére, azonnal lecsukatta. Erre alapozva kérte a SZEB képviselője a Pálffy elleni vizsgálat azonnali leállítását, vagy ha az nem történne meg, kilátásba helyezte, hogy a szovjet katonai rendőrség be fog avatkozni az összeesküvési ügybe." –
A letartóztatások tovább folytatódtak, s a félholtra vert foglyok már a kisgazda vezetőkre tettek terhelő vallomásokat. Kovács Bélát, a párt főtitkárát a parlament a kommunisták követelése ellenére sem adta ki, ezért az NKVD 1947. február 25-én este letartóztatta és elrabolta. A Svájcban gyógykezelés alatt álló miniszterelnök távollétében Rákosi Mátyás Kovács NKVD-s kihallgatási jegyzőkönyvére hivatkozva az állítólagos összeesküvésben való részvétellel vádolta meg Nagy Ferencet. A miniszterelnök ezek után már nem tért vissza Magyarországra, s néhány nappal később ugyancsak külföldre menekült Varga Béla, az országgyűlés (akkor nemzetgyűlés) kisgazda elnöke is."Mivel Kovács Bélát a parlament nem adta ki, a vörös hadseregre hárult az a dicstelen feladat, hogy eltávolítsa a közéletből. 1947. február 25-én este az NKVD letartóztatta és elrabolta. … Ezután már csak a kisgazdapárt agóniája következett. Nagy Ferenc megrongálódott idegállapotát Svájcban igyekezett helyreállítani, ahol leánya tanult. Távollétében Rákosi ismertette a szovjet NKVD kihallgatási jegyzőkönyvét, melyben Kovács Béla azt állította, hogy a miniszterelnök is részese az összeesküvésnek. Nagy Ferenc nem jött haza, nem akart Kovács Béla sorsára jutni. Pár nap múlva Varga Béla, az országgyűlés elnöke, a kisgazdapárt harmadik oszlopos tagja és vezetője is nyugatra menekült." –