Lecsmér

Lecsmér település Romániában, Szilágy megyében.

Fekvése Szilágysomlyótól nyugatra, a Berettyó közelében, Somály, Porc, Kémer és Ipp közt fekvő település.

Története Lecsmér nevét 1213-ban említették először a Váradi Regestrumban Nezmer néven. 1318-ban Lechmer, 1423-ban Oláh Lehymer, 1460-ban Lethmer, 1652-ben Lecmer néven írták.

A név szláv eredetű személynévből keletkezhetett. A népi etimológia szerint a falu határában Várdombnak (Várholdjának) nevezett, az ellenség megfigyelésére, kémlelésére, felmérésére (les-mer) alkalmas helyre utal a megnevezés.

1213-ban Kügy mostoha testvérének Herbortnak adja birtoka Bályok nevű földön fekvő részének Nezmer felé néző felét.

1318-ban Jakab a Szent István eklézsia konventjének prépostja és váradi jegyző levele szerint Lechmeri Jakab fia Péter Kencsei Mór fiának, Miklósnak tartozékaival együtt eladott három házhelyet 15 márkáért.

1410-ben a Kusalyi Jakcsokat iktatták be a lechmeri birtokba.

1523-ban Keresztúri Bernát elcseréli többek között lecsméri birtokát Borzási György gyerekei és pankotai birtokaiért.

1523-ban Kémeri Mihály cserébe adta itteni birtokát minden javaival együtt Losonczi Bánffy Miklósnak és örököseinek magyarkaznacsi és zoványi részbirtokért és két jobbágyházhelyért, de mivel ezek Lecsmérrel fel nem értek, Bánffy fizetett még Kémerinek 400 forintot aranyban.

1533-ban Lecsmér és tartozékainak egy évi tizedét Báthory Istvánnak adományozta Statilius erdélyi püspök.

1598-ban Nagyfalusi Bánffy Tamás végrendelkezett lecsméri birtokáról.

1646-ban Ippi Kátai István halála után örökös nélkül maradt itteni birtokba Váradi Virginás Istvánt iktatták be.

Az 1700-as évek közepe után Lecsmér is egyike volt azoknak a javaknak, melyek Pándi Erzsébetre és bátyjára, Lászlóra szálltak.

Az 1806-os összeíráskor Lecsmérről többek között összeírták a báró Bánffy, Kolumbán, Szombatfalvi, Guti, Gyulai, Víg, Kónya, Virág, Nagy, Goris, Erdőteleki, Farnas, Veres, Bölöni, Láposi, Bideskúti, Fogarasi, Décsei, Almási, Uza, Czikó, Bihari, Bertalan birtokos nemes családokat, összesen 28-at.

1847-ben 320 lakosa volt, 1910-ben pedig 474 lakost számoltak itt össze, melyből 383 volt a magyar, 91 román volt.

Felekezetek Református egyház

A település református gyülekezetének kialakulásáról nincsenek pontos adataink, így a lakosság református hitre térésének ideje nem dokumentálható. Annyi bizonyos, hogy a XVII. század első negyedéig a közösség Ipp leányegyháza volt, majd 1627-ben önálló egyházközséggé alakult. Feltételezhető, hogy a településen már ebben az időszakban állt templom, melynek építése ideje nem datálható, források hiányában.

A ma is álló református templom kelet–nyugati tájolású épület, 23 méter magas toronnyal. Belső tere 6×15 méteres, mintegy 200 ülőhellyel. Az építés pontos idejéről nem maradt fenn adat, azonban XX.századi szakemberek véleménye szerint a templom az 1700-as évek elején épülhetett. Ezt látszik megerősíteni a régi karzat 1771-ből származó felirata, amely Benkő Ferenc prédikátorsága idején történt építésről tesz említést.

A XIX. század második felében jelentős építkezések és felújítások történtek. Az 1875-ben megkezdett toronyépítés 1880 őszére fejeződött be; a torony a délnyugati homlokzat elé épült kőből és téglából, bádogtetővel.

1877-ben fazsindellyel fedték be, majd később ismét zsindelyborítást kapott. A templom külső és belső meszeléséről Borzási György és felesége, Juhász Zsuzsanna gondoskodtak.

1878-ban Lecsmért a Kémeri Református Egyházközséghez csatolták.

1894-ben a templomot újból zsindellyel fedték be, a papi ház konyháját és tornácát pedig kirakatták.

A XX. század elején orgonaalap létesítésére is történt adakozás, ám a tervezett orgonaépítés végül elmaradt, így 1930-ban harmóniumot vásároltak a gyülekezet számára.

Az 1778-ban öntött harangot 1917-ben rekvirálták.

1922-ben átfogó templomfelújítást végeztek: a falakat 1,2 méterrel megemelték, a zsindelytetőt cserépfedés váltotta fel, a tornyot lefestették, a padlózatot kitéglázták, valamint ajtó- és ablakcserére is sor került.

1933-ban új harang készült közadakozásból, amelyet Hönig Frigyes öntött Aradon.

1947-ben egy pusztító vihar megrongálta a tetőzetet, ezért javításokat végeztek, és új toronygombot helyeztek fel.

1980-ban a templom bútorzatát cserélték ki. A 2000. esztendőben a templom belső felújítása a hívek adományából valósult meg, amelynek emlékét a szószékkel szemben elhelyezett márványtábla őrzi.

2009-ben az 1933-ban öntött harang megrepedt.

2009-ben új harangot öntettek Csapó Géza önkéntes felajánlásából, Gombos Miklós műhelyében. A harangszentelő ünnepséget 2009. június 14-én tartották, amely alkalommal Kánya Zsolt Attila lelkipásztor beiktatására is sor került.

2015-ben villamosították a harangokat. 2017 és 2021 között, a Magyar Kormány támogatásával, nagyszabású felújítás zajlott: új gerendákat helyeztek el, megújult a teljes tetőszerkezet, új csillárokat szereltek fel, központi fűtést és légkondicionálást vezettek be. A falak vizesedése miatt a régi vakolatot leverték, majd a falakat több éven át szárították.

A templom mellett a parókia és az iskola épületei is fontos szerepet töltöttek be a gyülekezet életében.

1884-ben felújították a tanítói lak fedelét, 1885-ben új lelkészi lak épült, 1887-ben pedig istállót, színt és sertésólat készítettek, valamint deszkakerítéssel vették körül a parókia udvarát.

1889-ben a gabonás és a pince újrazsindelyezése, padlózása, valamint gazdasági épületek javítása közmunkával történt.

1892-ben új iskolaház épült. A felekezeti iskola alapításának idejéről nem maradt fenn forrás, azonban a XIX. század végén az intézmény állami fenntartásba került. A tanítói lak a mai parókia és kisterem mellett helyezkedett el.

A Lecsméri Református Egyházközségben az alábbi lelkipásztorok szolgáltak: Fejérvári H. István (1631–1634), Varsolczi P. István (1634–?), Naményi Péter (1647), Bátori András (1753–1762), Pesti János (1762–1770), Benkő Ferenc (1771), Madarasi K. Ferenc (1773), Kis György (1774), Frigy Péter (1775–1782), Csávási János (1782–1788), Végh József (1788–1792), Beke Cs. Titusz (1792–1796), Zai Sámuel (1796–1804), Szokolai Ádám (1804–1808), Diószegi József (1808–1818), Fogarasi Tiboldi István (1818–1830), Tancsi Nagy Sándor (1830–1852), Baló József (1853–1878), Fazakas Mihály (szolgálati ideje ismeretlen), Szilágyi János (1890–1930), Szilágyi Károly (1930–1961), Szabó Béla (1962–1980), Seres Géza (1981–1985), Dénes Béla (1985–1991), Paniti Zoltán (1991–1995), Szabó László (1995–1999), Fazakas Sándor (1999–2005), Kánya Zsolt Attila (2005–2014), Pocsveiler István (2014–2022) és Juhos Barnabás (2022–).

A gyülekezet gondnokai a következők voltak: Sárközi Sándor (1981-1985), Sárközi Géza (1991-1995), Borzási Árpád (1996-1998), Sárközi Mihály (1999-2002), Csapó Ernő és Fazakas József. Az utóbbi két személy a 2000-es évek elejétől szolgálják az egyházat.

Az egyházközség jelenlegi főgondnoka Csapó Ernő, gondnoka Fazakas József. A presbitérium 9 tagból áll.

A harangozói szolgálatot az idők során Debrenti Imre, Borzási Gyula és Borzási Ferenc (testvérek), Molnár János, ismét Borzási Gyula és Ferenc, Borzási Sándor, valamint Deák Judit látták el.

A kántori tisztséget Gaál (Borzási) Bálint és Pocsveiler Zsófia töltötték be, míg tiszteletbeli kántorként Csapó Ernő, főgondnok szolgált.

A gyülekezet lélekszáma az utóbbi évtizedekben csökkenő tendenciát mutat: míg 2005-ben 331 lelket számlált, addig 2014-ben 224-et, 2021-ben 223-at, 2025-ben pedig 197-et tartottak nyilván.

Baptista egyház A lecsméri baptista gyülekezet megalakulásának pontos időpontja nem ismert, de feltételezhető, hogy a baptista tanítások már a 20. század elején eljutottak a településre.

Az első gyülekezeti tagok 1904 és 1910 között merítkeztek be; közöttük volt Kiss Péter, Borzási Mihályné, Dombi István, Nagy Ferenc, Nagy Bálint, Varga Ferenc, Juhász András, Juhász János és Borzási Andrásné.

Dombi István katonai szolgálatát Kolozsváron töltötte, leszerelése után édesapja Zsibóig ment elébe, és arra kérte, hogy ne hagyja el református hitét.

A gyülekezet tagjai kezdetben magánházaknál gyűltek össze, többek között Borzási Mihály, Varga Ferenc, Kiss János és Borzási János otthonában.

A közösség első ismert vezetője id. Baranyi Géza volt, aki 1906-ban született, és ő írta meg a Lecsméri Baptista Gyülekezet első krónikáját.

1940-ben a gyülekezet megvásárolt egy régi házat azon a telken, ahol ma is az imaház áll; az épület két helyiségből, egy kisebb és egy nagyobb teremből állt.

Az építkezésről id. Baranyi Géza így emlékezett vissza: „Nem mi építettük, hanem Isten maga, mi csak eszközök voltunk az ő kezében.”

Az imaház felépítésében nemcsak baptisták, hanem az igaz keresztények és a reformátusok is segédkeztek.

A jelenlegi imaház építését 1979. október 12-én kezdték meg, és október 16-ig elkészült az alapozás.

Október 17–18-án felhúzták a falakat, miközben a régi épület még állt. A román hatóságok nem akadályozták az építkezést.

A tetőszerkezethez szükséges faanyag október 27-ig nem érkezett meg, így az épület egészen addig félkész állapotban volt.

Október 30-ra teljesen felhúzták a falakat és elkészült a koszorú, majd október 31 estére a tető is a helyére került.

November 1-jén megérkeztek a kupás cserepek, november 5–6-án pedig elkészült a tűzfal és a belső vakolás, amelyben a szilágyperecseni baptisták is segítettek.

Az új imaházban 1979. november 7-én id. Gergely Pál szolgált először, majd november 9–10-én a krasznai és berettyószéplaki testvérek támogatásával elkészült az egyik mellékhelyiség és a bemerítő medence.

Az imaház építésében több környékbeli település is részt vettek: Kémer, Ipp, Zovány, Szilágynagyfalu, Szilágybagos, Kraszna, Szilágyperecsen, Sarmaság, Berettyószéplak, Margitta, Tóti, Somály és Márkaszék; magyar és román nemzetiségűek egyaránt.

1972-ben alakult meg a gyülekezet pengetős zenekara, amelynek karmesterei id. Hizó Gyula, ifj. Baranyi Géza, Borzási Gyula és Borzási Barna voltak.

1979-ben az imaóravezetők Borzási Bálint, Molnár András, Baranyi Bálint, Juhász József és Varga Ferenc voltak; az igehirdetők id. Baranyi Géza, ifj. Hizó Gyula, Borzási Gyula, Borzási József és ifj. Baranyi Géza; az énekdiktálók pedig Molnár András, Borzási Bálint, Juhász József, Varga Ferenc, Baranyi Bálint és Bálint Balázs.

1982-ben az imaóravezetők Borzási Bálint, Borzási László, Molnár András, Baranyi Bálint, Varga Ferenc, ifj. Juhász József és ifj. Borzási Barna voltak, míg az igehirdetők között szerepelt id. Baranyi Géza, Hizó Gyula, Borzási József, Juhász József, ifj. Baranyi Géza, Borzási Gyula és Hizó Gyuszi.

1982-ben id. Baranyi Géza töltötte be a gyülekezetvezetői tisztséget, majd 1985-ben Borzási József lett a közösség vezetője.

A gyülekezet elöljárói a következők voltak: Borzási Imre (1951–1965), Hizó Gyula (1965–1968), id. Baranyi Géza (1968–1983), Borzási József (1983–1991), ifj. Hizó Gyula (1991–1995), Juhász József (1995–2000), Baranyi József (2000–2006) és Borzási Árpád, aki napjainkig betölti ezt a tisztséget.

A gyülekezetben szolgáló lelkipásztorok időrendben a következők voltak: Ozsváth Ferenc (1956), Kabai Sándor (1961), Szabó Károly (1963), Balla Gábor (1966–1970), id. Gergely Pál (1970–1997), diakónus Szilágy József (1997–1999), Boros Róbert (1999–2004), ifj. Gergely Pál (2004–2005) és Párdi Félix, aki 2005-től napjainkig szolgál.

A bemerítkezések száma 1910 és 1935 között 25 fő, 1935 és 1950 között 14 fő, 1960 és 1980 között 9 fő, míg 1981 és 1993 között 31 fő volt.

A gyülekezet lélekszáma 1998-ban 68 fő volt, 2006-ban 36 felnőtt és 13 gyermek alkotta a közösséget, 2025-ben pedig – a gyermekeket nem számítva – 38 főt számlál a gyülekezet.

Ortodox egyház 1936-ban, Ilie Vetișan idején vert falból építették fel a lecsméri ortodox templomot.

1978-ban a templomot felszentelték, majd 2005-ben újraszentelték, ekkor új festést és ikonosztázt készítettek.

2015-ben ismét felszentelték a templomot, miután megújították a tetőt és a tornyot.