Szepeshelyi Hutÿra Ferenc (teljes nevén Hutÿra Ferenc András, ejtsd: hutira; Szepeshely-Zsibra, 1860. október 7.Spišská Kapitula r.k. keresztelési anyakönyv 92/1860. folyószám. – Budapest, 1934. december 20.)Halálesete bejegyezve a Bp. I. ker. állami halotti akv. 1983/1934. folyószáma alatt. szlovák származású magyar állatorvos, orvos, patológus, a Magyar Tudományos Akadémia levelező (1910), rendes (1921), majd tiszteleti (1934) tagja. A magyarországi állatorvos-tudomány kimagasló jelentőségű, világszerte elismert alakja, az állatorvosi patológia, járványtan, belgyógyászat, immunológia, szerológia és virológia, valamint az igazságügyi állatorvostan terén végzett munkássága egyaránt kiemelkedő. Nevéhez fűződik a korszerű humánorvosi szemlélet és gondolkodásmód meggyökereztetése az állatorvos-tudományban. A budapesti Magyar Királyi Állatorvosi Főiskola megszervezője és három évtizeden keresztül rektora volt.

Életútja Hutÿra András és Kossik Zsuzsanna fiaként született Sibra-fürdőn (Sivabrada) szlovák anyanyelvű családban,Szobrot kapott az állatorvos-tudomány nagyja (kultura.hu, 2014. dec. 12.) 1860. október 9-én keresztelték. Késmárki és iglói alapiskolái után gimnáziumi tanulmányait Znióváralján, Egerben és Lőcsén végezte. 1878-ban a Budapesti Tudományegyetem orvosi karára iratkozott be, ahol az 1880/1881-es tanévben az élettani intézet demonstrátora volt. 1883-ban szerezte meg orvosi oklevelét, de már 1882-től gyakornokként dolgozott Scheuthauer Gusztáv mellett az egyetem kórbonctani intézetében. 1886-ban az Állatorvosi Tanintézet kórbonctani segédtanárává nevezték ki, majd nyugat-európai körútra ment, amelynek során Ausztria, Németország, Dánia, Belgium, Franciaország és Svájc egyetemi állatorvosi intézeteinek munkáját tanulmányozta. Hazatérést követően, 1887-ben az állatorvosi kórbonctan előadó tanára lett. 1888-ban átvette az állatorvosi belgyógyászati klinika vezetését, s az állatorvosi belorvostan és járványtan rendes tanáraként végzett oktatótevékenységet, 1889-ben pedig az állatjárványtan, állat-egészségügyi rendészet és hússzemle magántanárává nevezték ki.

Az 1890-es évek elejétől aktívan részt vett az Állatorvosi Akadémia szervezeti átalakításában, s 1897-ben a tanintézet igazgatója lett. 1899-ben nyilvános rendkívüli tanári címet kapott, egyúttal az önállósodott Magyar Királyi Állatorvosi Főiskola első rektora lett, s ezt a posztot egészen 1931-ig betöltötte. 1901-ben a belgyógyászati klinika vezetését átadta Marek Józsefnek, s a főiskola járványtani intézetének munkáját irányította tovább. 1906-ig a húshigiénia, 1927-ig a járványtan, 1927-től haláláig a törvényszéki állatorvostan tárgykörök előadó tanára is volt, 1917-ben pedig ideiglenesen megbízták a patológiai tanszék vezetésével is.

1906-ban udvari tanácsossá nevezték ki, 1917-ben nemesi címet kapott, és felvette a szepeshelyi előnevet. 1927-től haláláig az Állatorvosi Főiskola képviseletében a felsőház tagja volt. 1931-ben a rektorságról lemondott, 1933 augusztusában pedig a szervezetén elhatalmasodó betegsége miatt a tanítástól és a tudományos közélettől egyaránt visszavonulva nyugdíjba ment. Neje Hajós Magdolna volt.

Munkássága Pályája elején főként a humánpatológia érdekelte, első tudományos közleményei is e tárgyban jelentek meg, többek között a nyitott gerinc (spina bifida) és a májtumor kórtanáról. Az 1880-as évek közepén tudományos érdeklődése az állatorvos-tudomány felé fordult. Elsősorban állatjárványtannal, a fertőző állati betegségek patológiai és fiziológiai kutatásával, diagnosztizálásával és belgyógyászati kezelésével foglalkozott. Jelentős eredményeket ért el a gümőkór, a takonykór, a tenyészbénaság, a keleti marhavész, a lépfene, a sertésorbánc, a tetanusz, az Aujeszky-kór, és sok más állatbetegség vizsgálatában, beazonosította és leírta a sertés brucellózisát, de legjelentősebbek a klasszikus sertéspestissel (sertésvész) kapcsolatos kutatásai voltak. Az 1895 körül Magyarországon is felbukkanó, amerikai eredetű betegségről kimutatta annak vírusjellegét, s munkatársaival kidolgozott egy a sertéspestis ellen az 1950-es évekig világszerte alkalmazott oltóanyagot. Első akadémiai székfoglalóját is e témában tartotta 1912-ben (A sertéspestis elleni immunizálás kísérleti alapja). Sertéspestis-vizsgálatainak tudományos, kísérleti hátteréül hozta létre Köves Jánossal együtt 1907-ben azt a kőbányai virológiai laboratóriumot, amely 1912-től Phylaxia Oltóanyagtermelő Vállalat néven működött tovább, s ma is Magyarország egyik vezető állatgyógyászati termékeket gyártó vállalata. Immunológiai és szerológiai vizsgálatai során a szarvasmarhák látens fertőzésének felderítésére elsőként használta a tuberkulint (1891), az inapparens (tünetmentes) fertőzöttség kimutatására bevezette a malleinpróbát (1907), s ugyancsak elsőként mutatott rá az oltási komplikációk lehetőségére.

Szervezőmunkájának volt köszönhető az általa három évtizeden át vezetett Magyar Állatorvosi Főiskola modern tudományos kutatóhellyé fejlesztése, amelynek katedráira a magyar állatorvos-tudomány kiválóságait, fiatalabb kollégáit és tanítványait hívta meg, többek között Marek Józsefet, Köves Jánost és Manninger Rezsőt. Marekkal közösen írt, 1905-ben németül megjelent háromkötetes állatorvosi belgyógyászata világszínvonalú kézikönyvnek számított, amelyet tizenegy további nyelven adtak ki a 20. század folyamán. Részt vett több állatorvosi szakfolyóirat szerkesztésében (pl. Állategészségügyi Évkönyv, 1889–1902; Veterinarius, 1887–1902; Állatorvosi Lapok, 1903–1914), 1890-től pedig rovatvezetője volt a Köztelek című mezőgazdasági szaklapnak.

Hatékonyan közreműködött az országos állat-egészségügyi hálózat fejlesztése érdekében is. A háttérből vett részt több állat-egészségügyi rendelet és törvény előkészítésében és megalkotásában, törekvéseinek köszönhetően alakulhatott meg 1900-ban az Országos Állategészségügyi Tanács.

Társasági tagságai és elismerései bélyeg|jobbra|200px|Hutÿra mellszobra az Állatorvostudományi Egyetem kertjében (Maugsch Gyula, 1937) Tudományos eredményei elismeréseként a Magyar Tudományos Akadémia 1910. április 28-án levelező, 1921. május 8-án rendes, 1934. május 11-én tiszteleti tagjává választotta, 1932-ben a IV. (Orvostudományi) Osztály másodelnöke lett. Emellett rendes (1918), majd tiszteleti (1928) tagja, 1933-tól másodelnöke volt a Szent István Akadémiának is. 1902-ben a Belga Királyi Orvostudományi Akadémia (Académie royale de médecine de Belgique), 1904-ben a Torinói Mezőgazdasági Akadémia (Accademia di Agricoltura di Torino), 1929-ben a Francia Állatorvosi Akadémia (Académie vétérinaire de France), 1933-ban a Francia Biológiai Társaság (Société biologique de France) és a Finn Állatorvosi Szövetség (Suomen Eläinlääkäriliitto) levelező tagjává választották. A Svéd Állatorvosi Egyesület (Sveriges Veterinärförbund) 1906-ban, a londoni Állatorvosok Királyi Akadémiája (Royal College of Veterinary Surgeons) 1914-ben hívta tiszteleti tagjai sorába. 1900-tól haláláig alelnöke volt az Országos Állategészségügyi Tanácsnak, 1920-tól pedig a Budapesti Királyi Orvosegyesületnek és a Magyar Természettudományi Társaságnak. 1921-től alapító tagja és igazgatóbizottsági elnöke volt a párizsi székhelyű Nemzetközi Állatjárványügyi Hivatalnak (Office international des épizooties). Több felsőoktatási intézmény díszdoktorává választotta: 1909-ben a bécsi, 1911-ben a berlini állatorvos-tudományi főiskola tiszteletbeli doktora, 1922-ben pedig a pécsi Erzsébet Tudományegyetem tiszteletbeli nyilvános rendes tanára lett.

1898-ban a Vaskorona-rend III. osztályú kitüntetését, 1890-ben a Ferenc József-rend lovagkeresztjét, 1908-ban középkeresztjét kapta meg állat-egészségügyi törekvéseiért. Tudományos munkásságáért 1915-ben a Balassa János-emlékérem, 1930-ban a Corvin-koszorú díjazottja lett, életművéért pedig 1929-ben vehette át a Magyar Érdemkereszt nagykeresztjét, 1933-ban pedig a Magyar Érdemkereszt csillagát. Az említetteken túl számos – német, román, dán, francia stb. – állami kitüntetésben részesült.

Emlékezete bélyegkép|200px|Hutÿra Ferenc sírja a budapesti Kerepesi temetőben (47-1-80) Úttörő jelentőségű, nagy ívű munkássága és életműve tiszteletére a Magyar Agrártudományi Egyesület Állatorvosok Társasága 1961-ben megalapította a Hutÿra Ferenc-emlékérmet. A fővárosi Állatorvostudományi Egyetem parkjában áll Hutÿra 1937-ben felállított mellszobra, Maugsch Gyula műve. Az Állatorvostudományi Egyetem közelében utcát neveztek el róla, az Erzsébetvárosban.

Főbb művei A zsírok átszivárgásáról, nevezetesen az epe befolyása alatt, Budapest, 1881 A háziállatok fertőző betegségeinek oktana, Budapest, 1888 Kórboncztani diagnosztika, útmutatással a házi állatok bonczolására, Budapest, 1888 Útmutatás a marha- és vágóhídi szemle megejtésére: Vágohídi biztosok számára, Budapest, 1889 Kísérletek a tuberculinnal szarvasmarhákon, Budapest, 1891 Vaccination contre l'anthrax et la rouget des porcs, Budapest, 1893 Állatbiztosítás, Budapest, 1893 Állatorvosi belgyógyászat, I–III. köt., Budapest, 1894–1898 A szavatosság az állatkereskedelemben, tekintettel a hazai joggyakorlatra, Budapest, 1895 Útmutatás a ragadós száj- és körömfájás ellen való védekezésre és ezen betegség gyógyítására, Budapest, 1897 Szabályrendelet tervezete a gümőkór irtásáról és az ellene való védekezésről, Budapest, 1898 Húspárolók és desinfectorok, Budapest, 1900 Az állatszavatosság, Budapest, 1902 Az állatszavatosság a magyar polgári törvénykönyv tervezetében, Budapest, 1903 Állatorvosi belgyógyászat, Budapest, 1904 (Marek Józseffel). Spezielle Pathologie und Therapie der Haustiere, I–II. köt., Jena, 1905–1906 (Marek Józseffel). Törvényszéki állatorvostan, Budapest, 1908 A sertésvész elleni immunizálás kísérleti alapja, Budapest, 1912 Az ember és az állatok tuberkulosisa, Budapest, 1913 A keleti marhavész, Budapest, 1915 Die orientalische Rinderpest, Jena, 1916 (Marek Józseffel) Az állati gümőkór szerepe az ember, különös tekintettel a gyermekek gümőkórjának terjedésében, Budapest, 1917 A háziállatok fertőző betegségei, Budapest, 1920 Állatorvosi belgyógyászat, Budapest, 1923 Tudnivalók az állatforgalmi szavatosságról, Budapest, 1923 Állatorvosi belgyógyászat, Budapest, 1924 (Marek Józseffel) Az Állatorvosi Főiskola múltja és jövője, Budapest, 1925

Jegyzetek

Források

Magyar katolikus lexikon

Karasszon Dénes: Hutÿra Ferenc és a Hutÿra-iskola… Hutÿra Ferenc az Állatorvos-tudományi Könyvtár honlapján

További irodalom

Karasszon Dénes: Hutÿra Ferenc. Budapest, 1975.

Kategória:Magyar állatorvosok Kategória:Magyar orvosok Kategória:Magyar patológusok Kategória:Magyar rektorok Kategória:MTA-tagok Kategória:Corvin-koszorúsok Kategória:1860-ban született személyek Kategória:1934-ben elhunyt személyek Kategória:A Szent István Tudományos Akadémia tagjai Kategória:Szepesváraljaiak Kategória:Szlovák származású magyarok Kategória:A Fiumei úti sírkertben eltemetett személyek