Jekelfalusi és margitfalvi Jekelfalussy József (Rimaszombat, 1849. október 9. – Lontó, 1901. február 12.) statisztikus, közgazdász, a Magyar Tudományos Akadémia levelező (1888), majd rendes (1893) tagja. 1892–1901 között az Országos Magyar Királyi Statisztikai Hivatal igazgatója volt, számos vonatkozásban korszerűsítette a statisztikai adatfelvétel és -feldolgozás módszertanát, megvetette a magyarországi szociális és gazdaságstatisztika alapjait.

Életpályája Alapiskoláit Lőcsén, majd Eperjesen és Nagyszombatban végezte. 1869-ben Pestre költözött, ahol a földművelés-, ipar- és kereskedelemügyi minisztérium statisztikai osztályának tisztviselője lett, s ezzel egyidejűleg beiratkozott a Pesti Egyetem jogi karára is. 1871-ben a minisztériumi osztályból szervezett Országos Magyar Királyi Statisztikai Hivatal gyakornokként átvette Jekelfalussyt, aki 1871–72-ben elvégezte a statisztikai tanfolyamot, és statisztikusi szakvizsgát tett. 1873-tól segédfogalmazói rangban dolgozott a statisztikai intézetben. Jogtudományi doktori oklevelét végül 1874-ben szerezte meg, s még ugyanabban az évben váltóügyvédi vizsgát is tett. 1878–79-ben katonaként részt vett Bosznia okkupációjában. Hazatérése után megházasodott és felépíttette lontói kastélyát. Ezzel párhuzamosan immár fogalmazóként, 1882-től miniszteri titkárként folytatta munkáját a statisztikai hivatalban. 1886-ban címzetes miniszteri osztálytanácsosi rangban kinevezték az intézet aligazgatójává. 1888-ban tényleges miniszteri osztálytanácsos lett, 1892-ben – Keleti Károly halála után – pedig átvette az Országos Magyar Királyi Statisztikai Hivatal igazgatását, és haláláig irányította az intézmény munkáját.

Életének utolsó éveiben visszatérő betegséggel küzdött, egyre többet tartózkodott felesége lontói birtokán.

Munkássága Pályája elején főleg a népszámlálás módszertani problémái, valamint a demográfiai adatok társadalomstatisztikai kérdései vonzották (nemzetiségek, foglalkoztatásszerkezet, bűnözés stb.). Nevéhez fűződik a korábbi lajstromozás helyett a részletesebb adatok felvételét lehetővé tevő adatlapos gyűjtés bevezetése, az első országos cigányösszeírás megszervezése, a bűnügyi statisztika korszerű módszertanának megteremtése, valamint több helységnévtár és címtár összeállítása. Az 1880-as évek második felétől figyelme egyre inkább a gazdaságstatisztikára, főként az ipari és mezőgazdasági termelési mutatók elemzésére terjedt ki. Iparstatisztikai munkája kapcsán körvonalazódó nemzetgazdasági elgondolásait közgazdasági szakfolyóiratokban (Nemzetgazdasági Szemle, Közgazdasági Szemle, Budapesti Szemle stb.) publikálta, s az 1890-es évekre a magyarországi közgazdászkörök elismert alakja lett. Szerkesztette a Közgazdasági és Statisztikai Évkönyv (1887-től), a Nemzetgazdasági Szemle (1889–1892), a Közgazdasági és Közigazgatási Szemle (1893–1894) és a Közgazdasági Szemle (1895–1899) című szakfolyóiratokat.

Kiváló szervező hírében állt, s igazgatása közel tíz éve alatt – többek között a már említett módszertani újításai segítségével – magas színvonalra emelte az Országos Magyar Királyi Statisztikai Hivatal munkáját. Létrehozta a kormányjelentés intézményét, azaz a statisztikai hivatal meghatározott rendszerességgel az országgyűlés elé terjesztette a legfrissebb statisztikai felméréseken alapuló elemzéseit. Szakmai támogatásával fogadták el 1897-ben a statisztikai törvényt (1897. évi XXXV. tc.), amely az állampolgárok számára kötelezővé tette az igazságnak megfelelő adatok kiszolgáltatását, a személyes adatok kezelésének és védelmének törvényi szavatolása mellett. 1898-ra az ő irányításával épülhetett fel a statisztikai hivatal új – ma is használatban lévő – főépülete a Keleti Károly utcában.

Társasági tagságai és elismerései Munkássága elismeréseként 1888-ban a Magyar Tudományos Akadémia levelező, 1893-ban rendes tagjává választották, 1892 és 1900 között a nemzetgazdasági bizottság előadója volt. 1885-től tagja volt a Nemzetközi Statisztikai Intézetnek (International Statistical Institute, ISI).

Főbb művei Népünk hivatása és foglalkozása az 1880-ban végrehajtott számlálás szerint. Budapest, 1882. A községek háztartása és pótadójuk 1881. Budapest, 1883. A községi pénzügy főbb eredményei hazánkban. Budapest, 1883. Hazánk bűnügyi statisztikája 1873–80. Budapest, 1883. Magyarország népességi statisztikája. Budapest, 1884. Magyarország házi ipara az 1884. év elején. Budapest, 1885. Magyarország malomipara 1885. év elején. Budapest, 1885. Magyarország iparstatisztikája 1885-ben. Budapest, 1886. Fogházaink állapota 1872–1886. Budapest, 1887. Az ezredéves magyar állam és népe. (szerk.) Bp, 1896. Németül Angolul

Emlékezete

Források

Dr. Csáky Károly: Jeles elődeink (Lilium Aurum, 2002) Online változat Szinnyei József: Magyar írók élete és munkái MEK B. Szabó Márta: Jekelfalussy József emlékezete

Jekelfalussy Józsefről Lontó honlapján Hamza Gábor: Emlékezés Jekelfalussy Józsefre (1849-1901), a Magyar Tudományos Akadémia rendes tagára. http://mta.hu/ix-osztaly/jubileumi-megemlekezesek-106146

További információk

Jekelfalussy József emlékezete - Központi Statisztikai Hivatal Jekelfalussy József műveinek válogatott bibliográfiája (antikvárium.hu) Lóczy István megemlékezése (Huszadik Század, 1901. február) felvidek.ma

Kategória:Magyar statisztikusok Kategória:Magyar közgazdászok Kategória:MTA-tagok Kategória:Lontóiak Kategória:Rimaszombatiak Kategória:1849-ben született személyek Kategória:1901-ben elhunyt személyek