Guden vitéz végrendelete a magyarországi írásbeliség egyik legfontosabb darabja. Története jobbra|250px|thumb|Guden vitéz végrendelete (Veszprémi Levéltár)
Az 1055-ben kelt tihanyi alapítólevél után a magyarországi írásbeliség legrégebbi, eredetiben fennmaradt darabja a Guden vitéz végrendelete, melyet, Guden vitéz okleveleként is emlegetnek. A levél keletkezése arra az időszakra tehető, amikor Szent László IV. Henrik csapatainak kiverésére készült.
Veszprémben az egyházmegye alapításától kezdve őriznek okleveleket. A magánoklevélben Guden, László király vitéze Paloznakon fekvő javait királyi engedéllyel a veszprémi egyházra hagyja. Guden, László király vitéze Paloznakon fekvő javait királyi engedéllyel a veszprémi egyházra hagyja.
Az adomány Szent Mihálynak szól, mert az volt a gyakorlat, hogy nem az egyháznak közvetlenül, hanem az egyház védőszentjének szánták. Az oklevél külön kiemeli, hogy nem a püspöknek, hanem a kanonokok hatalma alá adja a birtokokat, és az is kiderül, hogy ennek fejében a kanonokok az adományozó lelki üdvéért imádkoznak. Az oklevél tanúsága szerint a 11. század végén már a magyar püspökök mellett is működött egy szervezet, a kanonokokból álló székeskáptalan. A káptalan tagjai a püspök vagy érsek tanácsadói, munkatársai voltak, és egyben a székesegyház papjai is.
Jegyzetek
Források Veszprémi Érseki és Főkáptalani Levéltár – Intézmény, Oklevélszám: VÉL Vk. m.lt. 1079. Paloznak 2.
Kategória:Árpád-kor Kategória:Oklevelek