Giovanni Gentile (Castelvetrano, 1875. május 30. – Firenze, 1944. április 15.) olasz pedagógus, filozófus, nevelési tudós, közoktatási politikus.
Élete A Pisa városában található Scuola Normale Superiore nevű iskolában folytatott filozófiával, pedagógiával, valamint történelemmel foglalkozó tanulmányokat, és szerzett tanári oklevelet. 1903-tól a Nápolyi II. Frigyes Egyetem magántanára, majd ezután 1907-től a palermói, 1914-től a pisai, 1928-tól a római egyetem professzora, később, 1922 és 1924 között Benito Mussolini fasiszta politikus minisztere, majd a köznevelési tanács elnöke lett.
Filozófiai munkásságában Immanuel Kant és a német idealizmus követőjévé vált. Pedagógiájára nagyon erősen hatott az értékelmélet.
Mussolini támogatója volt 1922-1924 között, bár csalódott kissé a fasizmusban, de a Salói Köztársaságba is követte a Ducét. Meggyilkolták az autójában, a kommunisták vállalták a felelősséget.
Művei Főbb művei a következők: Sistema di logica come teoria di conoscere, 1917 Sommario di Pedagogia come scienza di filosofia, Milánó, 1913–1914 La riforma della scuola in Italia, Milánó, 1932
Jegyzetek
Irodalom
Mester János: Giovanni Gentile művészetfilozófiája és a mai olasz esztétika irányai; Franklin Ny., Budapest, 1936
Források Online Pedagógiai lexikon
Kategória:1875-ben született személyek Kategória:1944-ben elhunyt személyek Kategória:Olasz filozófusok Kategória:Olaszországi politikusok Kategória:Olaszország oktatási miniszterei Kategória:Olasz egyetemi, főiskolai oktatók