Szalay Károly (Sárospatak, 1859. december 17. – Lajosmizse, 1938. június 23.) magyar tanár, író, műfordító.
Élete Holland, német, francia, valamint angol egyetemeken is tanulmányokat folytatott. 1886 és 1921 között a Budapest városában található református gimnáziumban a latin-görög nyelv tanáraként munkálkodott. Ezután elvesztette állását, ugyanis a Horthy-korszakban haladó nézeteket vallott. Nagyon nagy része van Bod Péter művének, Historia Hungarorum Ecclesiastica címmel történt, leideni kiadásában (1888–1890), ugyanis ennek ő volt a felfedezője. Elég terjedelmes antológiát adott ki 1925-ben főként holland nyelvű költők fordításából.
Művei Főbb művei a következők: Csanád (történelmi színmű, Budapest, 1896) Komoly tréfa (elbeszélés, Budapest, 1900) A magam útján (versek, Budapest, 1901) Tanügyi reformeszmék (Budapest, 1904) Őszi verőfény (versek, Sárospatak, 1912) Adalékok a középiskolai oktatás reformjának kérdéséhez (Budapest, 1913) Comenius (páholy) 1914-ben (Budapest, 1914) Éltető halál (regény, Budapest, 1923)
Források
[ Magyar életrajzi lexikon 1900-1990]
További információk Fehér Klaudia – Nyári József: Szalay Károly (1859–1938). A Néderlandisztikai Kultúraközvetítő Központ honlapja, nedcult.hu Archiv.
Kategória:Magyar írók Kategória:Magyar költők Kategória:Magyar műfordítók Kategória:Magyar pedagógusok Kategória:Sárospatakiak Kategória:1859-ben született személyek Kategória:1938-ban elhunyt személyek Kategória:Magyar magyartanárok