Borics Pál (Sirok, 1908. július 19. – Budapest, 1969. november 4.) magyar szobrász.
Pályafutása
Szülőhelyén tanulta a kőfaragás alapjait, ifjúkorában sírkőfaragással foglalkozott. 1931-től 1938-ig a budapesti Iparrajziskolában tanult, mesterei Vesztróczy Manó, Fülöp Elemér voltak. 1938-tól Pestszentlőrincen élt. Csoportos kiállításon 1941-ben szerepelt először. Népi gyökerei vannak művészi kifejezőerejének. Főként kővel dolgozott. Szobrait általában közvetlenül kőbe faragta, az előkészítő agyagmintákat elhagyva. Számos karakteres paraszt- és munkásszobrot, portrékat, állatfigurákat faragott. Készített köztéri plasztikákat is. Az erőteljes, zárt, tömbszerű formák jellemzik kisméretű szobrait. Alakjai tele vannak belső dinamizmussal. A kövek polikrómiája fontos volt számára, a kőanyag színét állandóan a kifejezés szándékának megfelelően választotta meg. Tanulmány jellegű karakterfejei is jelentősek. Faragott fémplasztikákat ólomból, rézből és bronzból. Mintázott bronzérmeket is művészbarátjairól.
Egyéni kiállítások 1949 • Nemzeti Szalon, Budapest 1962 • Művelődési Ház, Sirok 1966 • Gárdonyi Géza Színház, Eger 1969 • Műcsarnok, Budapest 1970 • Művelődési Ház, Szeged 1986 • Művészeti Galéria, Sirok
Köztéri művei Komját Aladár (kő, 1961, Budapest, IV. ker., Komját A. u. 81., később lebontva) Bika (kő, 1966, Gödöllő, Agrártudományi Egyetem) Clark Ádám (kő, 1966, Budapest, Közlekedési Múzeum szoborparkja) Pingvin család (kő, 1967, Pestlőrinc, Lakatos úti lakótelep) Eötvös Loránd báró (kő, 1970, Budapest, XVIII. ker., Eötvös Loránd park) thumb|jobbra|Clark Ádám szora a Közlekedési Múzeum mellett Művek közgyűjteményekben Magyar Nemzeti Galéria, Budapest
Források Artportal Magyar életrajzi lexikon
Kategória:Magyar szobrászok Kategória:Pestszentlőrinciek Kategória:1908-ban született személyek Kategória:1969-ben elhunyt személyek