A Sorskönyv ismeretterjesztő összegzés Eric Berne szemszögéből az emberi autonómiáról és annak határairól (ún. sorskönyvelmélet). A könyv két évvel a szerző halála után jelent meg tanítványai közreműködésével „Az emberi sors lélektana” alcímmel (The Psychology of Human Destiny). A legismertebb Berne-könyv, az Emberi játszmák folytatásának tekintik.
A három énállapot
A tranzakcióanalízisnak megfelelően Berne abból indul ki, hogy az emberi személyiség hármas tagozódású. Így a viselkedését alapvetően az alábbi három tényező határozza meg: a „Szülői én”, a „Felnőtt én”, a „Gyermeki én”. A szerző megfigyeléseiből azt a következtetést vonja le, hogy sok embernél a három énállapot közötti természetes „belső párbeszéd” egy előre meghatározott viselkedést eredményezhet, és a személyiséget egy elkerülhetetlen életcél felé sodorhatja, ami arra kényszeríti, hogy egy forgatókönyvnek, „sorskönyvnek” megfelelően éljen.
A Felnőtt én Amikor az egyén tárgyilagosan megvizsgálja a problémákat és a valós lehetőségeket, múltbéli tapasztalatait összeveti a jelenlegi körülményeivel és eközben majdnem olyan precízen, és automatikusan működik, mint egy számítógép, ekkor érvényesül a Felnőtt énje (F).
A Gyermeki én A tranzakcióanalízis szerint mindenkiben él egy kislány/kisfiú, aki pontosan úgy cselekszik, beszél, reagál, gondolkodik és érez, mint az illető személy gyerekkorában. Ez az énállapot a Gyermeki (Gy).
A Szülői én A szülők, nevelők, a tanítók és hasonló szülőfigurák hatását egy külön énállapotban lehet összefoglalni. Ez akár a lelkiismeret formájában is képes kihatni a személy érzéseire és gondolataira – így a cselekedeteire is. Ez a Szülői én (Sz).
A három énállapot szemléltetéséhez „a személyiség strukturális diagramja” szolgál.
Sors és autonómia
A sorskönyvi mátrix Mikor két ember kapcsolatba kerül egymással, a tranzakcióanalízis szerint mindkettejük három-három énállapota kihathat egymásra. Ezek a kölcsönhatások (tranzakciók) egyszerűsítve ábrázolhatók. Az énállapotokat nyilakkal és rövid magyarázatokkal kötik össze. Az így nyert kapcsolati diagramot akkor nevezik sorskönyvi mátrixnak, ha az ábra azokat a legmeghatározóbb gondolatokat tartalmazza, amelyek a személyiség életfelfogását és jellemző cselekedeteit a legerőteljesebben határozzák meg.
A sorskönyv feltárása A sorskönyvi befolyásoltság elsődlegesen a viselkedésbeli jegyek révén figyelhető meg. A látható jelek a testtartásban, gesztusokban, a modorosságban, az öltözködésben figyelhető meg. A legfontosabb hangjelek között található a hanglejtés, az énállapotok hangjai és a szókészlet. Berne nagy jelentőséget tulajdonít az ún. sorskönyvi nevetéseknek. Akasztófanevetés: Olyan kommunikáció, amikor a személy fájdalmas dolgokról beszélve mosolyog vagy nevet. Pl.: „Hogy én milyen balek vagyok!” Az illető személy beletörődik saját vereségébe, „nyeresége” tulajdonképpen az, hogy igazolva látja saját balekságával kapcsolatos hiedelmeit. Trikófelirat: Az egyén által nem verbálisan küldött mottó, amely tükrözi viselője attitűdjét, és úgy is működik, mint egy játszmára való felhívás. Számos trikófelirat elöl pozitív, hátul negatív állításokat tartalmaz. Pl. A szerelmeiben csalódott nő a következőket gondolja: „Te is lehetnél nekem az igazi!” és „De benned is csalódni fogok.” Zseton: Olyan érzés, amelyet az egyén nem ad ki azonnal magából, hanem elraktározza egy későbbi alkalomra, azzal a szándékkal, hogy beváltsa. Pl. A zsetont jelezheti az, ha egy veszekedés végén a társunkra csapjuk az ajtót; vagy ha egy idős néninek nem adják át a helyet a buszon, és ezért a fiatalokat kezdi el szidni.
A sorskönyvek típusai Nyertes: A személynek céljai vannak, amelyeket elér. A kudarc nem ejti kétségbe, és tanul belőle. Vesztes: Nem sikerülnek a céljai, részben azért, mert általában ő maga szabotálja el őket, és ezzel tönkreteszi a saját életét. Banális: Nem tűz maga elé célt, és épp ezért nincsenek látványos eredményei.
A sorskönyvek típusairól részletesebben l. még: sorskönyvelmélet.
Autonómia a sorskönyvelméletben Berne könyve szerint kevesen néznek azzal szembe, hogy milyen valótlan álmok és téves eszmék vannak viselkedésükre kihatással. Kevesen vannak tudatában, hogy az emberi autonómia nem korlátlan, hanem a felnőtt döntéseket a két másik énállapot „megfertőzi” – illúzió és téveszme formában.
A Sorskönyv szerint téveszme minden olyan elv, amelyet az egyén saját (Felnőtt) meggyőződésnek tekint, de amit valójában mégsem tulajdon megfigyeléseire alapoz, hanem kritika nélkül vett át mástól, és így az a Szülői énjébe épült be. Hasonlóan: egy olyan igaznak tartott vágyálom, ami korai hatásokon alapul (és a Gyermeki énállapot részévé vált), de nincs összhangban a valósággal - ez pedig az illúzió.
A sorskönyvelmélet értelmében tehát a személyiség autonómiája annál nagyobb, minél pontosabban látja az egyén, hogy mely gondolataira és érzéseire igaz, hogy nem a Felnőtt megtapasztalásainak része, hanem a Gyermeki vagy Szülői énállapotához tartoznak. A személyiség szabadsága addig tart, amíg a három területet (Sz, F, Gy) fel tudja ismerni és képes őket elkülöníteni. Berne szerint az egyén akkor lehet autonóm, ha: "...ha tudja, hogy mik a gyakorlati, Felnőtt dolgok, mit vett át másoktól, és melyek azok a késztetései, amelyek sem nem hasznosak, sem nem észszerűek, egyszerűen csak impulzusvezéreltek."
Az autonóm döntés tényezői Hogy élete legfontosabb döntéseit az egyén önállóan hozhassa meg, ahhoz három feltétel szükséges: Az Engedély ahhoz szükséges, hogy a személyiség eddigi saját káros szokásait, beidegződéseket felülvizsgálja és akár ezekkel szemben is dönthessen (Gyermeki énállapot megerősítése a Szülőivel szemben).A Védelemre szintén a Gyermeki énállapotnak van szüksége, hogy a személyiség újabb autonóm lépéseinek biztonságát a Szülői „bosszúja” ne veszélyeztethesse. Az Erő a sorskönyvelmélet szerint annak a feltétele, hogy a Gyermeki kitartson addig, míg az engedélyezett változás végbemegy, melynek eredményeként az új szemlélet „beépül” a Felnőttibe.
Mivel Berne szerint a Gyermeki én a saját Szülőijét mágikus tulajdonságokkal ruházza fel, ezért az Engedélyt, Védelmet és Erőt általában nem fogadja el bárkitől. A Gyermeki attól a személytől várhatja el ezeket, aki - ha nem is feltétlenül mindenható, azonban - rendelkezik azzal a meggyőzőképességgel, ami a változáshoz vagy akár saját sorskönyve teljes elhagyásához szükséges.
A Sorskönyv fő témái és terjedelme
Bevezetés. A tranzakcióanalízis elvei (kb. 40 oldal) Szülői programozás (kb. 180 o.) Hogyan működik a sorskönyv? Sorskönyvtípusok (kb. 110 o.) Sorskönyv a klinikai gyakorlatban (110 o.) A sorskönyvelmélet tudományos megközelítései (kb. 60 o.) Függelék. Fogalmi szótár (kb. 10 o.)
Végül egy példa Trudi meg akart szabadulni közlekedési képtelenségétől, hiszen kíséret nélkül egyáltalán nem mert az utcán közlekedni. Kiderült, hogy Rózsabimbó-szkriptje van. Mindig otthon ült, hogy hátha jön valaki, akinek a segítségére van szüksége, de őt magát nem segítette senki. Gyámoltalan kislány volt. Életpozíciója: „OK vagyok”, ha mindig mindenkin segítek. Előírásai: Légy erős! és Szerezz örömet! Trikófeliratai: elöl – Majd én segítek; hátul – A végén mindig egyedül maradok. Játszmái: „Hadd segítsek!” – „Szegény én!” Antitézis: Hagyd abba, hogy jó kislány vagy, aki mindig másokon segít. Engedély: Törődhetsz a saját dolgoddal.
Szakirodalom Játszmák nélkül. Szerk: Járó Katalin. Joines - Stewart: A TA-ma. Eric Berne: Sorskönyv
Külső hivatkozások Összefoglaló a tranzakcióanalízisről Birtalan Balázs honlapján Sorskönyv nélkül blog
Kategória:Pszichológia Kategória:Tranzakcióanalízis