Bátonyterenye város Nógrád vármegyében, a Bátonyterenyei járás székhelye, a vármegye harmadik legnagyobb települése. A város térsége már a bronzkor második felében i. e. 1500 körül lakott volt, amelyet jelentős régészeti lelőhelyek bizonyítanak, első írásos emléke viszont csak 1216-ból származik. Bátonyterenye 1984. január 1-jén jött létre Nagybátony (az 1965-ben hozzácsatolt Maconkával), Kisterenye és Szúpatak egyesítésével, városi rangot 1989-ben kapott. A város (pontosabban Kisterenye) híres szülötte Abonyi Lajos író. A Novohrad-Nógrád UNESCO Globális Geopark települése.
Fekvése Bátonyterenye Nógrád vármegyében a Mátra, a Karancs, a Medves és a Cserhát találkozásánál, a Zagyva és a Tarján-patak völgyében helyezkedik el. A területe 78,92 négyzetkilométer, tengerszint feletti magassága átlagosan 100-150 méter.
Városrészei
Bátonyterenye 4 városrész Maconka, Szúpatak, Kisterenye és Nagybátony egybeolvadásával jött létre. Ezeken az elsődleges városrészeken belül vannak másodlagos városrészek is: Nagybátony: Falu, Zagyvapart, Dózsa-telep, Szorospatak, Ifjúsági-lakótelep, Bányaváros, Mátra-lakótelep, Alsó- és Felső-Lengyend. Kisterenye: Felvég (a régi falu rész), Csente, József Attila-lakótelep, Kossuth-telep, Chorin-telep, Bánya-telep, Kis-Maconka.
Története 240px|bélyegkép|balra|A Gyürky-Solymossy-kastély télen 240px|balra|bélyegkép|A Gyürky-Solymossy-kastély légifelvételen 240px|balra|bélyegkép|A maconkai Árpád-kori Szent István király templom 240px|balra|bélyegkép|A maconkai horgásztó madártávlatból
Kisterenye Kisterenye a Mátra hegységtől északnyugatra, a Cserháttól keletre található Bátonyterenye városrésze, korábban önálló község volt. 180-250 méterrel fekszik a tengerszint felett. A környék már a bronzkor óta folyamatosan lakott terület. A terület gazdaságának meghatározó része volt a szénbányászat, amely azonban mára letűnt a térségben. Helyét a mezőgazdaság és a turizmus vette át.
Kisterenye számos kulturális és természeti értékkel rendelkezik, köztük a Gyürky-Solymossy-kastély (lásd a későbbi szakaszban)
Nagybátony Nagybátony Árpád-kori település, egykor a Rátót nemzetség ősi birtoka volt. 1231-ben már Bachon néven említették az oklevelek. A településen Rátót nemzetségen kívül az egri püspöknek is voltak birtokai a 13. század második felében, de ezeket II. Endre egri püspök 1295-ben Marzsó fia Pós comesnek Bátorért cserébe adta.
1487-ben Alsó-Bathon, az 1549. évi adóösszeírásban Bathon néven szerepelt és ekkor Losonczy István birtoka volt. 1589–1590 között az egri vár fenntartására szolgáltatta be a főpapi tizedet.
1693-ban Bátor néven szerepelt az összeírásban, ekkor Sztáray Ferencz birtoka volt.
A 19. század elején az Almássy család, Gyürky Pál, özv. Baloghyné, Mitusovics és a Czobor családok bírtak itt földesúri joggal. A feljegyzések szerint 1836-ban és 1882-ben is nagy tűzvész pusztított a településen, a község legnagyobb része, a templom és a lelkészlak is leégett.
A 20. század elején néhai Almássy István kiskorú örököseinek és báró Solymosy Jenőnek volt itt nagyobb birtoka.
A település határban látható az Ágasvárnak nevezett várrom; kőszénbányája és kőbányája is volt.
Nagybátony ma Bátonyterenye egyik városrésze a település délnyugati részén fekszik közvetlenül a Mátra lábánál. 1990-ig fontos tényezője volt a településrésznek a bányászat. A településrészek egybeolvadásával Nagybátony vált a város fontos gazdasági és turisztikai központjává. A városkép az 1960-as évek elején változott meg.
Maconka Maconka nevét 1396-ban említette először oklevél Machonka néven. A falu ekkor Neczpáli György birtoka volt, aki azt Ilsvai Leuszták nádornak adta cserébe Túrócz-Zsámbokréthért, ezt a csereszerződést 1416-ban megújították.
Az 1549. évi adóösszeíráskor már az elpusztult helységek között szerepelt és 1552-ben is csak 3 portát írtak itt össze. Ekkor már a török hódoltsághoz tartozott.
1693-ban Vay László birtoka, és ekkor csak puszta volt. A 19. század első felében Gyürky Pál és Baloghyné birtoka, de rajtuk kívül még Marsó Lászlónak is volt egy kisebb birtokrésze a helység határában. Később, 1861-ig a Bertha család, utána 1869-ig a Mátray család, a 20. század elején pedig a Rusznyák örökösök birtoka volt. Maconka római katolikus temploma egyike a legrégebbieknek; a 15. században épült. A falait méter szélességű gömbölyű patakkavicsból, deszka között öntötték össze. Eredetileg kőfallal (cinteremmel) volt körülvéve, ennek a 20. század elejére csak az alapfala maradt meg.
Maconka 1965-ig önálló település volt. Jelenleg Bátonyterenye városrésze. Fontos turisztikai látványossága a Maconkai víztározó, amely sporthorgászatra tökéletesen alkalmas. Az egykori falu környéke már a bronzkorban is lakott volt. Fontos fejlődési ág lett a bányászat a vidéken. Jelenleg a víztározó látogatottságának a bevétele jelenti számára a biztos jövedelmet.
Közlekedés Megközelítése Legfontosabb közúti megközelítési útvonala a Zagyva völgyében, délről észak felé húzódó 21-es főút, ezen érhető el a megyeszékhely, Salgótarjáni, illetve (Hatvanon át) Budapest és az ország távolabbi részei irányából is. A főút Nagybátonyt és Maconkát nyugat felől elkerüli, Kisterenye városrésznek azonban a központján is áthalad.
Keleti irányból, Ózd-Pétervására felől ugyancsak főúton, a 23-ason lehet eljutni a városba (ez szintén Kisterenyén halad keresztül, ott csatlakozik a 21-eshez). A környező kisebb települések közül Mátraszelével a 2301-es út köti össze, Kisterenye és Mátraverebély határszéle közt a 21-es régi nyomvonalán a 21 166-os út húzódik, a három nagyobb városrész között a 2409-es út teremt közvetlen közlekedési kapcsolatot, Szúpatak pedig a 21 141-es úton érhető el. Országos közútnak minősül még Nagybátony főutcája is, 24 107-es útszámozással.
Vasúton a on lehet eljutni Bátonyterenyére, a város területén két állomás (Nagybátony vasútállomás, Kisterenye vasútállomás) és egy megállóhely (Kisterenye-Bányatelep megállóhely) is található; a kisterenyei állomásról indult ki a jelenleg üzemszünet alatt álló is. Nagybátony vasútállomás közúti megközelítését a 24 305-ös, a kisterenyei állomásét a 23-as főútból, annak a 600-as méterszelvénye közelében észak felé kiágazó 23 301-es út biztosítja. A bányatelepi megálló a belterület északi szélén túl helyezkedik el, közúti elérését csak egy önkormányzati út biztosítja.
Helyi közlekedés
A helyi közlekedést a Volánbusz látja el. Igazából Bátonyterenyén nincs nagy jelentőségű helyi közlekedés, csak egy-két helyi autóbusz látja el a tömegközlekedést. Alkalmanként a városon belül a helyközi buszok nyújtanak közlekedési lehetőséget.
Éghajlat
Közélete Polgármesterei 1990–1994: Nagy Mihály (nem ismert) 1994–1998: Dr. Balázs Ottó (MSZP) 1998–2002: Dr. Balázs Ottó (MSZP) 2002–2006: Vanya Gábor (MSZP-MP-MSZDP) 2006–2007: Vanya Gábor (MSZP) 2007–2010: Lavajné Dóka Éva (MSZP) 2010–2014: Nagy-Majdon József (Fidesz–KDNP) 2014–2019: Nagy-Majdon József (Fidesz–KDNP) 2019–2024: Nagy-Majdon József (Fidesz–KDNP) 2024– : Orosz István (Mátravölgye Sport Club)
A városban 2007. augusztus 12-én időközi polgármester-választást kellett tartani, mert a települést 2002-től vezető szocialista polgármester tavasszal lemondott posztjáról – hivatalosan azért, mert elfogadott egy másik megbízást, bár a korabeli sajtóhírek szerint más okok is állhattak a távozás hátterében. Az időközi választáson hat jelölt indult.
Népességi adatok Bátonyterenye népességalakulása Év Lélekszám 1990 15 343 1991 15 342 1992 15 234 1993 15 224 1994 15 193 1995 15 338 1996 15 215 1997 15 075 1998 14 900 1999 14 945 Év LélekszámKözponti Statisztikai Hivatal - Népesség 2000 14 826 2001 15 250 2002 15 207 2003 14 402 2004 14 240 2005 14 108 2006 13 898 2007 13 741 2008 13 555 2018 11 829
Bátonyterenye lakásainak száma Év Lakások száma 1990 5 926 1991 5 979 1992 6 016 1993 6 037 1994 6 043 1995 6 048 1996 6 051 1997 6 052 1998 6 052 1999 6 055 Év Lakások számaKözponti Statisztikai Hivatal - Lakások 2000 6 056 2001 6 070 2002 6 067 2003 5 763 2004 5 757 2005 5 777 2006 5 786 2007 5 797 2008 5 797
Nemzetiségi eloszlás Nemzetiségi eloszlás (2001)Központi Statisztikai Hivatal - Nemzetiségi eloszlás (2001) Összesen Magyar Roma Német Nem válaszolt15 2501504820020 100%99,9%1,5%0%0%
Vallási összetétel Vallási összetétel (2001)Központi Statisztikai Hivatal - Vallási eloszlás (2001) Összesen Római katolikus Nem tartozik felekezethez Ismeretlen, nem nyilatkozik Református evangélikus Egyéb felekezethez tartozik Görögkatolikus15 250 9516 3447 1403 488 229 91 76 100% 62,4 22,6 9,2 3,2% 1,5% 0,6% 0,5%
A 2011-es népszámlálás során a lakosok 85,4%-a magyarnak, 7,5% cigánynak, 0,3% németnek, 0,3% románnak, 0,2% szlováknak mondta magát (14,5% nem nyilatkozott; a kettős identitások miatt a végösszeg nagyobb lehet 100%-nál). A vallási megoszlás a következő volt: római katolikus 41,3%, református 1,9%, evangélikus 1,1%, görögkatolikus 0,3%, felekezeten kívüli 25,2% (28,5% nem nyilatkozott).Bátonyterenye Helységnévtár
2022-ben a lakosság 86,7%-a vallotta magát magyarnak, 4,9% cigánynak, 0,4% németnek, 0,2% ukránnak, 0,2% románnak, 0,1% szlováknak, 1,8% egyéb, nem hazai nemzetiségűnek (13,2% nem nyilatkozott; a kettős identitások miatt a végösszeg nagyobb lehet 100%-nál). Vallásuk szerint 30,3% volt római katolikus, 1,9% evangélikus, 1,4% református, 0,2% görög katolikus, 0,1% ortodox, 1,6% egyéb keresztény, 0,8% egyéb katolikus, 22,2% felekezeten kívüli (41,3% nem válaszolt).Bátonyterenye Helységnévtár
Nevezetességei
Gyürky-Solymossy-kastély A kisterenyei városrész nevezetességei közé tartozik az 1790-ben épült késő barokk stílusú, egy emeletes, két hagymakupolás, zsindellyel fedett, saroktornyos Gyürky-Solymossy-kastély, illetve annak 13 hektáros ősparkja, ami számos ritka növénye miatt természetvédelmi terület. Abonyi Lajos író emlékműve is itt látható.
A Kárpát-medence északi részének nevezetes barokk kastély-típusának legdélibb példája, Magyarország egyetlen ilyen építménye. 1790 körül építtette a Gyürky család barokk stílusban. A nyugati homlokzat két sarkán lévő „hagymakupolás” oldaltorony teszi jellegzetessé. A földszinten és az emeleten 3-3 szoba nyílik boltíves mennyezetekkel, az oldalszobák toronyerkéllyel vannak kibővítve. A keleti házrészben egy-egy sarokszoba található. Az épületben kicsiny ablakai ellenére is kiválóan oszlik el a fény, és belülről magasztos, tágas helyiségek jellemzik
Az épületet körbefutó párkány díszíti, manzárdtetős, tornyain zsindelyes hagymasisak van. A kastélyt az 1840-es évek végéig a Gyürky család nyári lakként használta. Az 1900-as években házasság révén a Solymossy család birtokába került a kastély és a kastélypark, amely átépítésre került. A második világháború után az épület sorsa viszontagságos volt, majd magára hagyták, s földszinti boltozatának egy része beomlott, a zsindelyfedés valamint a kastély eredeti berendezése elpusztult. 1982-ben szerkezetileg helyreállították és a salgótarjáni Kohászati Üzemek oktatási központja működött itt. A kastélyt Bátonyterenye önkormányzata 1996 végén vásárolta vissza igen leromlott állapotban. Azóta sikerült kívül-belül felújítani, az emeleti szintet funkcióval (állandó kiállítás) megtölteni.
A kastélyban a településről elszármazott id. Szabó István szobrászművész születésének centenáriumi évfordulóján 2003-ban nyílt meg a „Fába faragott élet” címet viselő állandó emlékkiállítás a Kossuth-díjas művész tiszteletére. A kiállítás emléket állít a művész munkásságának, átfogó képet nyújt életművéről. A kiállítás kiemelkedő darabjai a két legjellegzetesebb műcsoport: a néprajzi tárgyú művek és a bányászattörténeti sorozat. Az utolsó teremben id. Szabó István szobrászműterme látható, berendezésül felhasználva a művész által használt szerszámokat, eszközöket.
A kastélyban található továbbá a Salgótarjáni Kohászati Üzemek Gyártörténeti Gyűjteménye.
Palóc Tájház A Gyürky-Solymossy kastély főbejáratához vezető út melletti házak őrzik a falukép korábbi megjelenését.