thumb|right|300px|Pezetairoszok harc közben A pezetairoszok (vagy pezhetairoszok, ) az ókori makedón hadsereg alapvető egységét, a nehézgyalogságot alkották az i. e. 5. század közepétől (I. Alexandrosz királyságának idejétől) a hellenisztikus kor legvégéig. A név elemei a gyalogos társak fordítást engedik meg: pezosz = gyalogos katona, hetairosz = társ vagy barát, megkülönböztetve ezzel a hetairoszok lovas egységeit a gyalogságtól (ez utóbbiakat hetairiké hipposz néven is nevezték). Mindkét fegyvernem (gyalogság és lovasság) eredendően a szabad, földbirtokkal rendelkező makedónokból állt.
A II. Philipposz által a Thébaiban látott mintára, de alaposan átdolgozva létrehozott makedón phalanx pezetaioroszokból állt, és legfőbb erőssége a különleges, kezdetben egyedi fegyvere, a szarisza volt.
Története thumb|right|300px|Pezetairosz harcos a hüpaszpisztészek közül A makedón I. Alexandrosz i. e. 486–480 között – Iustinus szerint – a Haimosz-hegység környékén is uralkodott, ezt pedig Sztrabón alapján a mai Oszogov körüli hegyvidékekkel azonosítható, ezért ez az adat igen nagy arányú északi terjeszkedést mutat. Ezt a katonai potenciált Makedónia nagyban köszönhette az újjászervezett hadseregnek és a pezetairoszoknak.
A phylhellén ("görögbarát", vagy "görög hazaszerető") melléknévvel felruházott I. Alexandrosz uralkodása előtt a makedón hadviselést a thrákhoz hasonló, lovasságra épülő harcászat jellemezte. A makedón állam gazdaságilag fellendült, bekapcsolódott a hellén világ vérkeringésébe, ugyanakkor az így riválissá lett más görög poliszok – különösen Athén – fenyegetése egyre erősebbé vált. I. Alexandrosz a hadsereg megerősítésére az arisztokrácia mellett már a közrendű makedónok erejét is igénybe vette, ezért a gyalogos harcmodor bevezetése nem csupán a megváltozott ellenségekhez való alkalmazkodásra vezethető vissza, hanem a gazdasági kényszerre: a közrendűek nagy részének nem tellett volna lóra.
I. Alexandrosz a meghódított területek szabad földjeit használta fel, ebből adományozott katonai szolgálat fejében a közembereknek. Dupla haszonnal járt: egyfelől a haderő megnövekedett, másfelől királyhű kisbirtokos réteg alakult ki. Ezek a háborúban fizetséget kaptak (25 drakhmát, illetve a testőrség, a hüpaszpisztészek 30 drakhmát), és sokat gyakorlatoztak. A fegyverzet és a szervezet II. Philipposz koráig nem változott lényegesen. A testőrséget leszámítva a hadsereget területi alapon kirótt fejkvóták szerint toborozták.
Az i. e. 6–5. században a thrák típusú peltasztész gyalogság folyamatosan hódított teret. A kétféle fegyverrel (döfőlándzsával és hajítódárdával) felszerelt egységek a későbbiekben egybeolvadtak, és mindannyian egy meghosszabbított lándzsát kaptak, ez volt a szarisza elődje.
II. Philipposz egyfelől a fegyverzetet alakította át azzal, hogy minden korábbinál hosszabb lándzsával, a szariszával szerelte fel gyalogosait. Ugyanakkor a hadrendet is megújította: a szüntagma egy 16 sor mély és 16 oszlop széles, 256 emberből álló alakulat, amely már nem egy frontálisan támadó, elnyújtott sorokból álló phalanx, hanem manőverezhető, kompakt egység; tekinthető a római manipulus elődjének is. Eleinte a szüntagma még a hagyományos phalanxszal működött együtt, később teljesen önálló fegyvernemmé vált, olyannyira, hogy a makedón phalanx mellett a klasszikus rendben küzdő phalanx már elhagyhatóvá vált. Philipposz hadereje az idő múlásával erősen növekedett: első csatáit gyalogossal vívta, i. e. 352-ben (onomarkhoszi csata) már gyalogosa volt, i. e. 338-ban pedig (khairóneiai csata) . Ez minimálisan drakhma kiadást jelentett évente, ami óriási összeg. Pezetairosz lehetett bárki, aki szabad makedónnak született, és pezetairosszá válni előrelépést jelentett, ezért növekedhetett ilyen nagy mértékben a hadsereg létszáma, ezzel párhuzamosan viszont az ütőképessége is.
A pezetairoszok gyakorlatilag sosem rohamoztak, legfeljebb lassan közeledtek az ellenfél felé, de inkább bevárták annak támadását. Az ellenséget egy sziklaszilárd lándzsaerdő fogadta, ami ráadásul könnyen alkalmazkodott a változó helyzetekhez is.
Philipposz sokat köszönhetett pezetairoszainak, de még többet III. Alexandrosz. Hat pezetairosz alakulattal vágott neki a Perzsa Birodalom meghódításának (Perdikkasz, Koenosz, Amüntasz, Philipposz, Meleagrosz és Kraterosz vezetésével, bár később többször változtak a vezérek).
A pezetairoszok gyakorlatilag Alexandrosz hadjáratában szerepeltek utoljára, a későbbiekben toborzott nehézfegyverzetű gyalogos hadseregek nem makedón kisbirtokosokból álltak, ezért nem tekinthetők pezetairosznak.
Irodalom
Kategória:Ókori görög hadszervezet