Az indiai kasztrendszer a kasztokon (társadalmi csoportokon vagy osztályokon) alapuló osztályozás. A hinduizmus részeként jelenik meg.

A kasztrendszerben meg kell különböztetni a varnák (वर्ण) és a dzsátik (जाति) alapú kasztfelosztást,Lajtai László: amelyek a rendszer elemzésének különböző szintjei.

A kaszt szó végső soron a ’nem, nemzetség; faj, fajta’ jelentésű portugál casta szóból vált nemzetközi kifejezéssé, s így került be a magyar nyelvbe is. A világ sok táján, kultúrájában jelennek meg kasztok, alakulnak ki kasztrendszerek. Ezek legismertebbje a négy főkasztra (szanszkrit kifejezéssel varnára) – brahminokra, ksatrijákra, vaisjákra, súdrákra – és a kaszton kívüliekre (páriák, dalitok) tagozódó indiai kasztrendszer.

Indiai civilizáció India kultúrája két különálló társadalom összeolvadásából alakult ki. Ezek az Indus-völgyi és a védikus kultúra voltak. Az Indus-völgyi civilizáció Kr. e. 2800 körül jelent meg. A várostervezés első felbukkanása (Mohendzso-Dáró, Harappá). Szótagírása máig megfejtetlen.

A védikus civilizáció Kr. e. 1500 körül jött létre az Indus és a Gangesz völgyében, különálló államok formájában. Ebben a kultúrában alakultak ki a művelt Maurja és Gupta birodalmak, jöttek létre az ismert indiai vallások (dzsainizmus, buddhizmus, hinduizmus).

A védikus civilizációban kialakult vallás sokkal inkább az istenek áldozatokkal való megnyerésére törekedett, mint a túlvilág titkainak kifürkészésére. Úgy hitték, hogy ha az áldozat szabályos volt, akkor az istenek mindenképpen teljesítik kéréseiket. A meghaltak lelkeit mágikus szertartásokkal igyekeztek az égbe, az istenek közé emelni.

Hinduizmus

Elő-India vallási szempontból tarka képet mutat. A fő vallások sem egységesek; számos különböző, kisebb-nagyobb ágra bomlanak.

A hinduizmus India legősibb vallása. Eredendően sok istent tisztel. Nem tételes vallás; nincsenek mindenki által elfogadott szent iratok, tanítók, egyházi szervezet, papi hierarchia. Létrejötte a múlt ködébe vész, nem vezethető vissza egyetlen alapítóra. Nem térítő vallás, más hitekkel szemben türelmes. A hinduk hisznek egy mindent magába foglaló istenben (Brahman). Sok szent állatuk van (például tehén, páva). Hisznek a lélekvándorlásban (szanszára), a szabad akaratban, a kérlelhetetlen karmában és az önmegváltásban.

Az Indiai Köztársaság 80%-a hindu. A vallás elterjedt még Nepálban, Pakisztánban, Bangladesben, Srí Lankán, Hátsó-Indiában, Indonéziában, (főleg Jáván), Délkelet-Afrikában, Dél-Amerikában és Óceániában is. A Föld lakosságának mintegy 13,5%-a ebben a vallásban hisz. Még Magyarországon is élnek hinduk (Krisna tudatúak).

Kasztok nélkül nincs hinduizmus, és minden hindu beletartozik valamelyik kasztba.

A kasztok keletkezése a hinduizmusban Kr. e. 1000 körül új hódítók érkeztek a Gangesz völgyébe: az árják. A magukat kétszer születetteknek (dvidzsa) nevezők végül egészen elfoglalták az indiai szubkontinens északi felét. Új uralkodó rétegként települtek le. Ma a három felsőbb kaszt tagjai hívják magukat kétszer születetteknek. Fegyveres erejükkel az árják maguknak követelték a hatalmat. Ők voltak a kiváltságos harcosok, és az uralkodót is ők adták (rádzsa). A köznép összekeveredett, nemkülönben a két papság.

A papok és a harcosok évszázadokig küzdöttek a vezető szerepért; végül a papoké (brahmanák) lett az elsőbbség. Kiváltságok illették meg a harcosokat, a köznép összekeveredett, és a kétféle papság egyesítése is hamarosan megtörtént. A harcos nemesek alkották a rangban következő kasztot (ksatriják). Közülük származott a király. Ők uralkodtak a két alsóbb kaszt és a főkasztba nem sorolt érinthetetlen kasztok fölött.

A földművesek, kézművesek és kereskedők (vaisják) adták a harmadik, beavatásra alkalmas kasztot. A szolgákból alakult ki a negyedik főkaszt (sudrák). Végül a rituálisan tisztátalan munkákat végzők, rabszolgák, megbélyegzett bűnözők utódai sok kis kasztot alkottak, amiket nem soroltak be semelyik főkasztba sem (páriák; jobban kedvelik a dalit elnevezést).

A négy főkasztot varnaként is emlegetik szanszkrit nevük alapján, ami színt jelent. Ezeket átszövik az örökletes születési, házassági és foglalkozási csoportok, a dzsátik (szó szerinti jelentése: születés). Leginkább ezeket emlegetik kasztokként. Indiában több mint 3000 dzsáti ismert, ezek hierarchikus sorrendje vidékenként is változhat.

A legrégibb hindu szövegben, a Rigvédában található a Purusa-szúkta, mely szerint egy ember formájú kozmikus lény, Purusa feláldozása során keletkezett az emberiség. Fejéből lettek a brahmanák, karjából a ksatriják, combjából a vaisják, lábszárából pedig a súdrák. A szöveg célja, hogy a varnák, a négy főkaszt természetességét, isteni eredetét bizonyítsa.

Az egyes kasztok jogait és kötelességeit Manu törvénykönyve (a Dharmashastra) foglalja össze. A hinduk isteni eredetet tulajdonítanak neki. A törvénykönyv megírásának időpontja vitatott; vannak, akik Krisztus előtt 1500 környékére teszik, míg mások szerint a szanszkrit szöveg stílusa alapján nem íródhatott a Kr. u. első századnál korábban. Megint mások szerint a ma ismert szöveg egy korábbi mű, a Dharma Szútra alapján készült.

A kaszt szó eredete

A kaszt szó portugál eredetű. 1567-ből származik az első feljegyzés az indiai társadalom kasztokra tagoltságáról. A portugálok a rendszernek a casta nevet adták; innen került a kifejezés a világ többi nyelvébe.

A kasztrendszer merevsége A kasztrendszer merev társadalmi berendezkedés, amiből nem lehet kilépni. Azt hirdeti, hogy az emberek egyenlőtlennek születtek, és hogy vannak, akik születésüknél fogva tisztátalanok. Hogy az emberek kitaszítandók olyan vétkekért, amiket öntudatlanul, vagy súlyos betegen, saját életük megmentésének érdekében követtek el (például európaiaiktól kaptak enni). Hogy teljesen hiábavaló a kitaszítottság ellen küzdeni. Hogy a munkamegosztás merev, nincs szabad pályaválasztás, és az embernek egész életében ugyanazt a munkát kell végeznie, mint szüleinek. Hogy bármennyire meggazdagszik is valaki, nem léphet át egy magasabb osztályba. Hogy a társadalom döntő többségének másokat kell kiszolgálnia, és mindezek ellen nem lehet semmit sem tenni, mert ez az isteni törvény. Nagy gondolkodók értenek egyet abban, hogy a kasztrendszer India társadalmi-gazdasági fejlődésének fő gátja.

O'Malley könyvének előszavában a kasztrendszer {(VII. old.) Rabindra Nath Tagore (mi inkább Rabindranáth-ként írjuk, pedig a Nath előkelő származást jelez)} "a hidegvérű elnyomás gigantikus rendszere".

A fő kasztok A hindu egész életében egy kaszt tagja, amiből nem léphet ki. A kaszthatárok merevek, az egyes osztályok között nincs átjárás.

A három felső osztályt a sudráktól egy beavatási szertartás választja el. A beavatási szertartásra a felnőttkor határán kerül sor. Ekkor avatják be a fiatalokat a vallási misztériumokba; ez a második születésük. Ennek jele a bal vállon függő szent fonal, amit sosem vesznek le. A sudrákat nem avatják be, ők egyszer születnek.

Érinthetetlenek Az érinthetetlenek több száz kisebb kasztot alkotnak. Általában páriákként (tamil nyelvű szó, jelentése: dobos) emlegetik őket; ez a név honosodott meg több nyelvben. Eredetileg ez a szó egy nagyon alantas kaszton kívüli kasztot jelöl. Magukat inkább dalitnak (elnyomott) hívják. Az „osztályok a településen belül elkülönülnek, az »egyszerű« kaszton kívüliek a falu szélén laknak, és a legalantasabb kasztok, mint például a páriák a falun kívül, a földeken készült kunyhókban élnek”. Az érinthetetlenek megközelíthetetlenek is. Meghatározott távolságot kell tartaniuk a felsőbb kasztok tagjaitól, különösen a bráminoktól. Egyes vidékeken máig szigorúan veszik ezeket a szabályokat. A legalsó kasztokhoz tartozók ezeken a vidékeken kénytelenek csengőt viselni, hogy figyelmeztessék a közeledőt jelenlétükre. Volt, ahol egyáltalán nem használhatták a bráminok útjait.

Régebben köpőcsészét is maguknál kellett tartaniuk, nehogy köpésükkel tisztátalanná tegyék a földet.

Azok az érinthetetlenek, akik a WC-ket tisztítják, elhordják a szervezetből kiürített anyagokat, vagy elhullott állatok nyúzásából élnek, nem viselhetik a teljes harmadik szem jelet a homlokukon, csak egy vörös pöttyöt. A teljes jelben ezen kívül van egy U alakú sárga vonal is közvetlenül a piros pötty alatt.

Az indiai alkotmány betiltotta az érinthetetlenséget, de a hinduizmus befolyása sokkal erősebb. Gyakran bántalmazzák őket, pedig ők csak azokat a jogokat szeretnék megkapni, amik minden embernek kijárnának. Megverik őket, felgyújtják a házukat, sőt gyilkosságok is történnek. Ezek az esetek mindennaposak; az újságok nem is írnak róluk. A bűncselekményeknek csak töredéke kerül bíróság elé.

A helyzeten emberjogi szervezetek igyekeznek segíteni. Maguk az érinthetetlenek is igyekeznek javítani sorsukon, a kereszténység felvételével, a gyerekek taníttatásával, a jog eszközeivel és akár fegyverrel is.

Az idegenek helye a hindu kasztrendszer szerint Akik nem hinduk, azok nem tartoznak bele egyik kasztba sem, kaszton kívülinek számítanak, és érintésük tisztátalanná teszi a hindut.

Például egy külföldi üzletember kézfogása után a magasabb kasztokhoz tartozóknak rituálisan meg kell tisztálkodniuk. Ezért ragaszkodnak a kora reggeli interjúhoz, mivel ekkor nem kell kétszer mosdaniuk. Elég elhalasztaniuk a reggeli tisztálkodást.

A kasztrendszer törvényei A kasztrendszer merev szigorral szabályozza az emberi életet. Megmondja, hogy milyen foglalkozást űzhet az egyén, kivel házasodhat és hogy kitől fogadhat el ételt és italt.

Házasság Házasodni csak kaszton belül lehet. A kisebb egységekhez való viszony szerint lehet

endogámia (csoporton belüli házasodási kötelezettség), exogámia (nemzetségen vagy csoporton kívüli házasságkötés kötelezettsége), vagy hipergámia (a lány csak saját, vagy annál előkelőbb férfihoz adható feleségül)

A legtöbb alkaszt endogám, de vannak exogám alkasztok is, például a radzsputoknál (Radzsasztán állam többsége). Itt kizárólag a többi alkasztból választhatnak párt a szülők gyerekeik számára.

Kétféle exogám rendszer létezik: gotra exogámia, csak nemzetségen kívül lehet házasodni szapinda exogámia, a házasulandók utolsó közös ősének legalább egy meghatározott számú nemzedéknél korábbinak kell lennie

A gotrák a nemzetségekhez hasonló csoportok, amik isteni ősszülőkre vezetik vissza magukat. A gotra exogámiát gyakorló csoportokban a házastársnak alkaszton belülinek, de gotrán kívülinek kell lennie.

A hipergámiát gyakorló kasztokban a férfiak nemcsak saját alkasztjukból házasodhatnak, hanem alsóbb alkasztból, kasztból is. Ez azt jelenti, hogy a lányokat csak saját, vagy magasabb rangú kaszthoz tartozó férfihoz lehet hozzáadni. Ha mégis alacsonyabb rangba házasodik, akkor egész családja lesüllyed arra a szintre, mert a szülők nem akadályozták meg ezt a szégyenletes cselekedetet.

Minden hindu lánynak férjhez kell mennie, mielőtt nemileg éretté válik. Ha a szülők nem tudtak párt találni lányuk számára, akkor képletesen férjhez adták egy tárgyhoz, egy növényhez, vagy egy súlyosan értelmi fogyatékos férfihoz. Esetenként akár a férjezetlenül elhunyt lányt is férjhez adták erre vállalkozó férfiakhoz. A gyerekházasságokat még 1929-ben betiltották, és az alsó korhatárt férfiaknál 18, nőknél 14 évben állapították meg. Az indiaiak azonban ügyet sem vetnek erre a törvényre, amit az állam sem igyekszik betartani.

A legtöbb ortodox hindu szerint a nők csak egyszer mehetnek férjhez. Van olyan kaszt, ami kiközösíti az özvegyasszonyt, ezzel pokollá teszi az életét. Ennek az lehet az oka, hogy elmarad a régebben kötelező rituális önfeláldozás (szati). Aki mégis vállalja, azt szentként tisztelik halála után.

Orisza államban jobb a helyzet, itt az özvegyasszony újra férjhez mehet, s az új férjnek szintén özvegynek kell lennie. Ha nem az, akkor szimbolikus házassággal, majd a fa mint feleség elpusztításával szimbolikusan özveggyé teszik.