Botos (korábban Bótos, szerbül Ботош / Botoš, németül Botosch) település Szerbiában, a Vajdaságban, a Közép-bánsági körzetben, Nagybecskerek községben.
Fekvése A Temes folyó jobb partján, Nagybecskerektől délkeletre, Ernőháza, Zsigmondfalva, Tamáslaka és Árkod közt fekvő település.
Története Botos a török hódoltság alatt is lakott hely maradt. Az 1717-es összeíráskor Botosch néven a becskereki kerület községei közé vették fel, 40 lakott házzal.
A Mercy-féle térképen Bodosch néven szerepelt szintén a lakott helyek között.
1752-ben a lakossága jelentőssen megnőtt a szerb határőrök beköltözése miatt.
1768-1770-ben, a német-szerb katonai határőrvidék szervezésekor, a Tisza vidékén lakó századokból újabb szerb határőrcsaládok telepedtek le a községben.
1775-1778. között az egész község, 460 családdal, a német-bánsági katonai Határőrvidékhez csatlakozott.
1788. évi hadjárat alatt, amikor II. József hadaival Pancsova ostromára vonult, október 17-én serege a botosi síkon pihent az idő alatt, amíg Tomasevácnál a Temesen hidat vertek.
1872-ben, a katonai határőrvidék feloszlatásakor Botost is Torontál vármegyéhez csatolták.
1902-ben a határban emléktáblát állítottak fel annak emlékére, hogy Ferenc Ferdinánd trónörökös e vidéken vadászott.
1910-ben 3174 lakosából 59 magyar, 142 német, 2947 szerb volt. Ebből 196 római katolikus, 2955 görögkeleti ortodox volt.
A trianoni békeszerződés előtt Torontál vármegye Nagybecskereki járásához tartozott.
Népesség Demográfiai változások
Etnikai összetétel Nemzetiség Szám % Szerbek 1921 89,43 Cigányok 109 5,07 Magyarok 52 2,42 Románok 23 1,07 Jugoszlávok 12 0,55 Horvátok 6 0,27 Szlovákok 5 0,23 Németek 5 0,23 Egyéb/Ismeretlen
Nevezetességek bélyegkép|250px|Botos egy régi térképen Görögkeleti temploma - 1783-ban épült
Jegyzetek
Források Reiszig Ede: Torontál vármegye
Kategória:A Közép-bánsági körzet települései