Schaffer Károly János (Bécs, 1864. szeptember 7. – Budapest, 1939. október 15.) ideg-elmegyógyász, egyetemi tanár, a Magyar Tudományos Akadémia tagja (l. 1914, r. 1926, t. 1938).
A magyar idegkórszövettani (neuro-hisztológiai) iskola megteremtője.
Életrajza Schaffer Károly és Zelenka Jozefa fia. Orvosi tanulmányait Budapesten végezte. A budapesti elmekórtani klinikán gyakornokoskodott, majd 1890-ben tanársegéd lett. 1891-ben Frankfurtban dolgozott Karl Weigert mellett. 1893-ban az idegkórtan magántanárává habilitálták. 1895-től a budapesti Erzsébet-kórház és a poliklinika rendelőorvosaként dolgozott. 1901-ben a budapesti egyetemen az idegkór- és gyógytan, valamint a központi idegrendszer ép és kóros szövettanának címzetes rendkívüli tanáraként adott elő. 1912-ben az agyszövettani intézet vezetője lett és kinevezték nyilvános rendkívüli tanárrá. 1919-ben az interakadémiai agykutató intézet igazgatója volt. 1925-től az elme- és idegkórtan nyilvános rendes tanára volt a budapesti egyetemen.
Számos külföldi ideg- és elmeorvosi társaság tagja. 1914-től az MTA levelező, 1926-tól rendes, 1938-tól pedig tiszteleti tagja.
Házastársa Hafner Aranka Klára volt, akivel 1895. november 23-án Budapesten, a Ferencvárosban kötött házasságot. bélyegkép|jobbra|220px|Schaffer Károly és a Freiszleder, a Hafner és a Beniczky család sírja Budapesten. Új köztemető: 16/5-1-46/47
A Kerepesi temetőben helyezték végső nyugalomraGyászjelentése a Bal oldali falsírboltok, B-469. sírhelyre, majd a temetőrész felszámolása során az Új köztemetőbe temették át a 16. parcellába.Tóth Vilmos: Külvárosi panteon. Budapest (folyóirat), (38. évfolyam), 2015. 11. szám
Munkássága Laufenauer Károly kezdeményezésének rendszeres folytatásával a hazai neuro-hisztológiai iskola megteremtője. Kutatta az idegsejtek morfológiáját, az agykéreg barázdálódását. A neurontan egyik megalapítója, morfológiai és szövettani kutatásokat végzett. Foglalkozott az Ammon-szarvval, a tehetség, alkat és agykéreg viszonyával, a veszettség és a tabes kórtanával, a tehetség és a lángész anyagi alapjaival. Kutatta a hipnózist, kimutatta az öröklődő Tay–Sachs–Schaffer-betegség kórtani lényegét. Az átöröklődő ideg- és elmebetegségek morfológiai alapjainak magyarázatára felállította a róla elnevezett triast.
Műveiből Az idegrendszer szöveti elváltozásai a veszettségnél (Budapest, 1889) Az intrahypnotikus reflexcontracturák morphológiája és a suggestionak behatása ezekre (Budapest, 1894) Gróf Széchenyi István idegrendszere szakorvosi megvilágításban (Budapest, 1923) Über das morphologische Wesen und die Histopathologie der hereditär-systematischen Nervenkrankheiten (Berlin, 1926) Az elmebetegségek és a kapcsolatos idegbetegségek kórtana (Budapest, 1927) Histopathologie des Neurons (Budapest – Lipcse, 1938)
Emléke Emlékének megőrzésére 2006-ban alapítványt hoztak létre a fiatal, tehetséges neurológus és pszichiáter szakorvosok szakmai továbbfejlődésének elősegítése céljából.
Jegyzetek
Források
História-Tudósnaptár KFKI
Irodalom Horányi Béla: Schaffer centenárium. In: Egészségügyi Dolgozó, 1964. 11. sz. Horányi Béla: Schaffer Károly neuro-anatómiai munkássága. In: Ideggyógyászati Szemle, 1965. 2. sz. Miskolczy Dezső: Schaffer Károly. In: Magyar Tudomány, 1965. 7 – 8. sz.
Kategória:Magyar orvosok Kategória:Magyar ideggyógyászok Kategória:Magyar hisztológusok Kategória:Magyar egyetemi, főiskolai oktatók Kategória:MTA-tagok Kategória:1864-ben született személyek Kategória:1939-ben elhunyt személyek Kategória:A Fiumei úti sírkertben eltemetett személyek Kategória:Az Új köztemetőben eltemetett személyek Kategória:Újratemetett magyarok