Hongkong különleges közigazgatási terület, röviden Hongkong a Kínai Népköztársaság két különleges közigazgatási területének egyike (a másik Makaó), 263 szigetből álló városállam, bár a köznyelvben gyakran egyszerű városként értelmezik. A Dél-kínai-tenger határolja.
Területe Budapest kétszeresét teszi ki négyszer akkora lakosság mellett, így a Föld egyik legsűrűbben lakott területe. Lakóinak 93,6 százaléka kínai nemzetiségű, akiknek nagy része a szomszédos tartományból származik.
Az első ópiumháború (1839–1842) után a Brit Birodalom fennhatósága alá került, először csak a Hongkong-sziget, majd 1860-ban a Kaulung-félsziget, és 1898-ban az Új területek is. A második világháborúban japán megszállás alá került. A háború után ismét a Brit Birodalom részét képezte, 1997-ben csatolták vissza Kínához. Az 1970-es évektől 2006-ig Hongkongban a „pozitív be nem avatkozás” elnevezésű gazdasági politikát követték. A gyarmati időszak jelentősen befolyásolta Hongkong kultúráját, amelyről gyakran állítják, hogy benne „találkozik Kelet és Nyugat”. Ugyancsak a gyarmati befolyásnak köszönhetően Hongkong oktatási rendszere egészen 2009-ig a britekét követte.
A kínaitól eltérő, sajátos jogrendszere van – Alaptörvénynek (Basic Law) nevezett alkotmánnyal –, saját pénzneme és bevándorlási törvényei, továbbá saját közúti forgalmi szabályai (továbbra is a bal oldalon vezetnek). Csak a honvédelmi és diplomáciai ügyekben kötődik szorosan a Kínai Népköztársasághoz.
Egyike a világ vezető kereskedelmi és gazdasági központjainak, kapitalista gazdasági rendszerrel. A hongkongi dollár 2010-ben a világ 8. legtöbbet kereskedett devizája volt. Az egy főre jutó jövedelem tekintetében Hongkong a világ élvonalába tartozik.
Híres többek között filmművészetéről, a harcművészetekről, a kantopop zenéről, a kínai és nyugati elemeket változatosan ötvöző konyhájáról és felhőkarcolóiról.
Nevének eredete és jelentése A Hongkong név a kantoni nyelvű, „illatos kikötő” jelentésű 香港 () szóösszetétel megközelítő ejtésének fonetikus átírásából származik. 1842 előtt a név a mai -öbölre utalt, ami az -sziget és a Hongkong-sziget déli része között található. Ez volt az első helyszínek egyike, ahol az angol hajósok helybéli halászokkal találkoztak. Az öböl illatos elnevezésének egyik oka lehetett például, hogy itt torkollik a tengerbe az édesvizű Gyöngy-folyó, de elképzelhető, hogy a kikötő menti gyárak exportra várakozó tömjénszállítmányai miatt kapta a nevét. Az 1842-ben megkötött nankingi szerződés volt az első hivatalos dokumentum, ahol a Hongkong név már az egész szigetet jelölte.
Földrajza és klímája
Hongkong Kína déli partvidékén helyezkedik el, 60 km-rel keletre Makaótól, a Gyöngy-folyó deltájának túloldalán. Keleten, délen, nyugaton a Dél-kínai-tenger, északon határolja. Hongkong teljes területe 1104 km², amely magába foglalja az Új területeket, a Hongkong-szigetet, , valamint több mint 200 tengeri szigetet, melyek közül a legnagyobb. A déli körzetben található a világ egyik legsűrűbben lakott szigete.
A terület nagy része dombokból, erdős hegyvonulatokból és nagyon meredek lejtőkből áll, 40%-a állami park, vagy természetvédelmi terület, a beépíthető terület mindössze 25%. Legmagasabb pontja a 957 méter magas . Annak ellenére, hogy Hongkong erősen urbanizálódott terület, több programot is működtetnek a természet értékeinek megőrzésére, és megfelelő mennyiségű zöld terület kialakítására. A környezettudatosság egyre inkább meghatározó a növekvő légszennyezés miatt. A városi szmog 80%-a Hongkongon kívülről, a Gyöngy-folyó deltájának másik feléről származik.
A Ráktérítőtől kissé délre fekvő Hongkong éghajlata nedves szubtrópusi éghajlat. A nyár forró és nyirkos, időnként előfordulhatnak záporok és nagyobb viharok is, ilyenkor meleg levegő érkezik a térségbe délnyugatról. Ilyenkor csaphatnak le legnagyobb valószínűséggel tájfunok, melyek áradásokat és földcsuszamlásokat okozhatnak. A tél általában napos, február felé kezd felhősödni. Ilyenkor jöhetnek északról hidegfrontok, amelyek erős, hideg szelet hoznak magukkal. A legkellemesebb évszak a változékony időjárású tavasz, illetve az ősz, amikor a napos időhöz kevés csapadék társul. Hongkongban az évi napsütéses órák száma 1948 óra évente, 2006-ig a valaha mért legmagasabb hőmérséklet 36,1 °C, míg a legalacsonyabb 0,0 °C volt.
900px|bélyegkép|középre|Hongkong látképe a Hongkong-szigetről
Történelme
Hongkong a gyarmatosítás előtt bélyegkép|250px|A Han-kori sírmúzeum ban
Régészeti kutatások szerint a -sziget környékén már – évvel ezelőtt is éltek emberek, a -félszigeten pedig mintegy hatezer évvel ezelőtt jelentek meg. Az őskőkorszak legkorábbi települései és a barlang. A régészek úgy vélik, a barlang valaha folyó menti település része lehetett, míg ban kőeszközök készítésével foglalkoztak. Az újkőkorszakból származó leletek tanúsága szerint az itteni kultúra különbözött az észak-kínai , valamint arra is utalnak, hogy az első betelepülők között volt a Che nép, még a nép érkezése előtt. A környező szigeteken a (Kr. e. 1600 – Kr. e. 1046) idejéből származó nyolc sziklarajzot tártak fel.
Kr. e. 214-ben , Kína első császára meghódította a mai ( és ) területén élő törzseket és beolvasztotta a területet a császárságba. A mai Hongkong területe régen prefektúrához tartozott, nem messze királyság fővárosától, . A Csin-dinasztia összeomlása után a terület a királyság uralma alá került. Amikor Kr. e. 111-ben császár meghódította a királyságot, Hongkong területét a prefektúrához csatolták. Valószínűleg ebből a korszakból származik a Kaulung-félszigeten található sírmúzeum (李鄭屋) is.
A Tang-dinasztia időszakában a régió virágzó kereskedelmi központja volt. 736-ban császár helyőrséget hozott létre ban (ma az Új területek kerületben található), a régió partvidékének védelmére. Az első hongkongi iskolát, a könyvtáráról híres Lik Jing Iskolát (力瀛書院) 1075 körül alapították a mai Új területek kerületben. 1276-ban, a mongol invázió idején a Déli udvara először , majd szigetére menekült.
Az első feljegyzett európai utazó, aki Hongkongba érkezett, a portugál Jorge Álvares volt 1513-ban. A portugálok hamarosan kereskedni kezdtek Dél-Kínában és letelepedtek ban is, ahonnan 1521-ben távozni kényszerültek, és végül Makaóban építettek bázist. 1661–69-ben császár parancsára elrendelték partvidékének kitelepítését a -ellenes mozgalom felszámolása érdekében. Körülbelül embernek kellett az ország belsőbb vidékeire költöznie, ezek közül feljegyzések szerint mintegy 1648 tért vissza később. A rendelet ideje alatt a mai Hongkong területe gyakorlatilag elnéptelenedett. 1685-ben korlátozott kereskedelmet engedélyezett a külföldiekkel, a kereskedés Kantonban indult meg. A külföldi kereskedők csak bizonyos városrészekben lakhattak, csak a kereskedelmi időszakban.
Brit gyarmatként thumb|250px|A „Királynő-móló” a városháza előtt, Központi kerület, 1925 thumb|250px|Victoria az 1890-es években
1839-ben, miután a Csing-dinasztia betiltotta az ópiumimportot, kirobbant az ópiumháború. A britek 1841. január 20-án elfoglalták a Hongkong-szigetet, melyet először a Charles Elliot kapitány és kormányzó között létrejött fegyverszüneti egyezmény alapján a britek fennhatósága alá helyeztek volna. Az egyezményt hivatalosan sosem ratifikálták, a két kormány magas rangú tisztviselőinek vitája miatt. Hongkong hivatalosan 1842. augusztus 29-én, a nankingi szerződés alapján került a Brit Birodalomhoz. A britek Victoria alapításával a következő évben koronagyarmatot hoztak létre. A brit uralom kezdetekor Hongkong-szigeten 7450 kínai élt, 1870-re Hongkong-sziget és lakossága 115 000 kínai lakosra duzzadt, a városban ekkor 8754 európai élt.
Miután Kína a második ópiumháborút is elveszítette, a -félsziget és a Kővágók-sziget (昂船洲, ) is brit fennhatóság alá került.
1894-ben a Kínában dúló bubópestis-járvány elérte Hongkongot is, több mint 50 000 ember halálát okozva.
1898-ban a Brit Birodalom 99 évre bérbe vette Lantau szigetét, illetve a tőle északra lévő kisebb szigeteket (Új területek). A 20. század elején Hongkong szabadkikötő volt, a Brit Birodalom entrepôt (vámszabad) kikötője. Az itt élő külföldiek főképp a Victoria-hegy környékén laktak, a kínai lakosok nemigen érintkeztek velük.
Japán megszállás bélyegkép|120px|Iszogai Renszuke, Hongkong kormányzója a japán megszállás idején
A második világháború idején, 1941. december 8-án a Japán Birodalom megszállta Hongkongot. A hongkongi csata eredményeként december 25-én a brit és kanadai haderő feladta a várost. A japán megszállás ideje alatt a civil lakosság élelmiszerhiánnyal küzdött és csak az engedélyezett fejadagokat kapták meg. Továbbá a várost hiperinfláció sújtotta és a japán katonai jent vezették be fizetőeszközként. A japánok statáriumot hirdettek és ez időben sokan meghaltak az éhinség vagy a terjedő betegségek, például a tuberkulózis miatt.
A megszállók a munkanélkülieket az ország belsejébe telepítették át és Hongkong lakossága ez időben drasztikusan lecsökkent 1945-re 1,6 millióról főre. A háború végén 1945-ben az Egyesült Királyság visszaszerezte volt gyarmatát.
Az 1950-es évektől az 1990-es évekig
bélyegkép|250px|right|Hongkong Központi kerülete 1955-ben
1949 után a pekingi kormánynak katonai szempontból aligha jelentett volna nehézséget a brit gyarmat megszállása, ám ezt mégsem hajtották végre. Ezt a döntést az is befolyásolta, hogy Anglia – tekintettel elsősorban Hongkongra és kínai gazdasági érdekeltségeire – 1950. január 5–6-án megvonta elismerését a Tajvanra menekült „nemzetiektől”, és jegyzékben erősítette meg már korábban is kifejezett szándékát az új hatalom elismerésére.
Az 1950-es években Hongkong gyors ipari fejlődésnek indult, például az exportra dolgozó textiliparának köszönhetően. A lakosság száma növekedésnek indult, a munkaerő olcsó maradt, de az életszínvonal emelkedni kezdett. 1953-ban Hongkong városrészének nyomornegyedében tűzvész pusztított, aminek következtében az önkormányzat elindította a lakótelep-programot. Ennek keretében épült fel a város első lakótelepe, a -lakótelep.
A kereskedelem fejlődéséhez jelentősen hozzájárult, hogy a Hongkonghoz igen közel található Különleges Gazdasági Övezet lett, Hongkong pedig a külföldi befektetések fő forrásává vált Kínában. Az 1980-as évek végére a gyáripar Hongkongban hanyatlásnak indult, jórészt a dél-kínai gyárak fejlődésének köszönhetően. Növekedésnek indult azonban a szolgáltatóipar, ami beolvasztotta a bezáró gyárak munkásait.
1983-ban az Egyesült Királyság Hongkong státuszát koronagyarmatról „függő területre” változtatta és tárgyalásokat indított Kínával az Új területek lejáró kölcsönszerződése miatt. 1984-ben aláírtak egy egyezményt, mely Hongkong Kínához való visszacsatolásának dátumául 1997-et jelölte meg. 1990-ben ratifikálták a hongkongi alaptörvényt, mely a visszacsatolás után volt hivatott biztosítani a város számára a „különleges közigazgatási terület” státuszával járó autonómiát.
A visszacsatolás után (1997-től napjainkig) bélyegkép|350px|Hongkong éjszakai látképe 2016-ban Miután a bérlet meghosszabbításáról nem sikerült megegyezni, 1984-ben kétoldalú szerződésben mondták ki, hogy a lejáratkor egész Hongkong visszakerül Peking uralma alá, egyúttal rögzítették az „egy ország – két rendszer” elvének fenntartását 50 évre. A brit lobogót 1997. június 30-án vonták le, egy nappal később visszacsatolták a várost a Kínai Népköztársasághoz. Ugyanebben az évben Hongkongot két súlyos esemény is érintette, egyrészt az 1997-es ázsiai gazdasági válság, másrészt a H5N1-járvány.