A szociabilitás a közösséghez való alkalmazkodás képessége.
Mivel az ember élete nagy részét közösségben tölti, ezért ez az emberiségre jellemző fontos tulajdonság a szociabilitás ill. a társas képességek rendszere. A társas érintkezések hiánya súlyos következményekkel járhat. A tartós magány, a társas érintkezések hiánya negatív érzelmeket kelt, depresszió, hangulatzavar alakulhat ki. Súlyos esetekben hallucinációk is felléphetnek.
Mint minden képesség a szociális képességek is változóak és személytől, egyéniségtől függőek. A magas szociábilis képességű emberek társaságkedvelők, könnyen teremtenek barátságokat, élvezik a társasági életet, általában színes egyéniségek, az emberi interakciókban magabiztosság jellemzi őket.
A kérdés kutatói
Festinger: 1976-ban, a társas összehasonlítást vizsgálta. Hill, Rubin és munkatársai: 1976-ban az egyetemista párok párkapcsolatainak tartósságát vizsgálta. Schachter: 1979-ben, a magány tűrését mérte kísérletében. Levinger: 1980-ban a személyes kapcsolatok fejlődési modelljét fejtette ki.
A szociabilitás a népszerű kultúrában A magány ill. a szociális érintkezés hiányát dolgozza fel Daniel Defoe Robinson Crusoe-ja, és a Számkivetett (Cast Away) Robert Zemeckis filmje.
Kapcsolódó szócikkek https://web.archive.org/web/20160304194654/http://nullextra.org/wiki/Szociabilit%C3%A1s (iskolás szinten) https://web.archive.org/web/20120315135654/http://www.antiskola.eu/beszamolo_beszamolok_puskak/index.php?page=show_detail&come_from=list&obl=20&pg=4&id=10855
Kategória:Pszichológia