1914-ben, az első világháború kitörése után, Luxemburg és Belgium megszállásával a német hadsereg megnyitotta a nyugati frontot. A megállíthatatlannak tűnő német előrenyomulást csak az első marne-i csatában sikerült feltartóztatnia az antantnak. Ekkor mindkét hadviselő fél lövészárokrendszereket kezdett kiépíteni az Északi-tengertől egészen a svájci határig. Ez a vonal a háború jelentős részében viszonylag állandó maradt.

1915 és 1917 között mindkét részről számos offenzívát indítottak a nyugati fronton. A támadásokat nagy erejű tüzérségi csapások jellemezték és a korra jellemző harci és technikai eszközök használata mellett jelentős számú élőerőt is bevetettek. A fedezékek, géppuskafészkek, szögesdrótrendszerek és a tüzérség használata mindkét oldalon rendkívül nagy emberáldozatot követelt, ám egyik fél sem tudott döntő csapást mérni a másikra.

Az áttörés elérésének érdekében a fronton addig még nem használt haditechnikai eszközöket is alkalmaztak. Ilyenek voltak például a harci gázok, a repülőgépek és a tankok. De ezek az eszközök csak a megfelelő harceljárások kidolgozása után voltak igazán hatékonyak, eleinte nem értek el vele komolyabb hadi sikereket.

Mindezek mellett mégis ezen a fronton dőlt el a háború, mivel az Amerikai Egyesült Államok hadba lépésével az antant került túlerőbe. Az 1918-as szövetséges hadjárat meggyőzte a német parancsnokokat, hogy a vereség elkerülhetetlen, így a kormány tárgyalni kezdett a megadás feltételeiről. A compiègne-i fegyverszünetet 1918. november 11-én írták alá.

1914 – német invázió Az első világháború kitörésekor a német hadsereg a Schlieffen-terv egy módosított változatát hajtotta végre, mely szerint Franciaországot a semleges Belgiumon át kellett volna elfoglalni és így bekeríteni az ellenség csapatait a német határnál.Various, 2003, 159. o. A támadás 1914. augusztus 4-én indult meg Alexander von Kluck és Karl von Bülow parancsnoksága alatt. Luxembourgot már augusztus 2-án gyakorlatilag ellenállás nélkül foglalták el. Az első csatára a belgiumi Liege erődnél került sor augusztus 5. és 16. között. Liège heves ellenállása meglepte von Bülow hadseregét. A német tüzérség azonban pár nap alatt semlegesítette a főbb állásokat.Griffith, 2004, 9. o. A vereség után a belga hadsereg Antwerpen és Namur környékére vonult vissza. A németek Antwerpent elkerülték, Namurt viszont augusztus 20–23-án megostromolták.Griffiths, 1986, 22–26. o. Namurt augusztus 24-én elfoglalták.T. Griess, 22-26. o. Antwerpen ostroma szeptember 27-én kezdődött, a várost október 10-én foglalták el a németek.

250px|bélyegkép|Német gyalogság 1914. augusztus 7-én A franciák öt hadsereget telepítettek a határra. A háború előtti francia előrenyomulási terv, a XVII. terv szerint a francia csapatok Elzászt és Lotaringiát foglalták volna el.Various, 2003, 254. o. Augusztus 7-én a francia csapatok megindultak és elfoglalták Mülhausent és Colmart. Az 1. és 2. hadsereg támadólag vonult fel Saarburg és Morhange ellen.Griffiths, 2003, 30. o. A németek a saját tervük szerint visszavonultak, miközben egyre nagyobb károkat okoztak az ellenségnek. A francia 3. és 4. hadsereg a Saar folyó felé indult, hogy megpróbálja elfoglalni Saarburgot. A franciák azonban minimálisan kitűzött céljaikat sem érték el.Griffiths, 1986, 29–30. o. A XVII. terv végrehajtása közben kezdődött a német hadsereg támadása a Moltke–Schlieffen-terv alapján. A francia csapatok csapdába estek Elzászban. Feladták a Németországban elért csekély eredményeket, és visszatértek kiindulási állásaikba.Smith, Audoin-Rouzeau & Becker, 2003, 33. o. Eközben az Ardennekben is komoly küzdelmek zajlottak, a németek azonban a jobb kiképzésüknek köszönhetően egészen Sedanig, illetve Verdunig vissza tudták szorítani a francia hadsereget.Galántai, 192. o.

A német hadsereg végigsöpört Belgiumon, nagy szenvedést okozva a polgári lakosságnak. Az itt elkövetett német háborús bűnök később nagy nyilvánosságot kaptak.Zuckerman, 2004, 23. o. A belgiumi, luxembourgi és az ardenneki menetelés után Franciaország északi részén a német hadsereg összecsapott a Joseph Joffre vezette francia csapatokkal és a John French parancsnoksága alatt álló Brit Expedíciós Haderő hat hadosztályával. Sok néven ismert összecsapások zajlottak le a határmenti csaták során. A kulcsütközetek a charleroi-i csata és monsi csata voltak. Az előbbiben a francia 5. hadsereg és a német 2. és 3. hadsereg ütközött meg. A csatákat általános szövetséges visszavonulás követte és eközben is több csata zajlott Le Cateau-nál, Maubeuge-nél és Saint Quentinnél.Terraine, 2002, 78–175. o.

250px|bélyegkép|A nyugati front és a versenyfutás a tengerhez térképe, 1914

A német hadsereg 70 km-re megközelítette Párizst, de a kimerült támadók a hadtáp és utánpótlási útvonalak meghosszabbodása miatt nem voltak képesek a francia–angol hadsereggel szemben rövid idő alatt annyi erőt felsorakoztatni, amellyel további sikereket érhettek volna el. Ezt felismerve Joffre támadást rendelt el szeptember 5-én a Marne-nál, miközben a németek átkeltek a folyón. A marne-i csata után a brit és francia csapatok vissza tudták szorítani a németeket, amikor a német 1. és 2. hadsereg között rést ütöttek.Mombauer, 747–769. o. A németek visszavonultak egészen az Aisne folyótól északra és ott elkezdték kialakítani a következő három évben meghatározó állásrendszerüket. A visszavonulást követően az ellenfelek megpróbálták átkarolni egymást és versenyt futottak a tengerig.Griffiths, 1986, 31–37. o. Az ekkor Németország által elfoglalt területek Franciaország vasellátásnak 64 százalékát és szénszükségletének 40 százalékát fedezték. Ez bénító csapás volt a francia iparra, de nem volt elég a teljes összeomlásához.Kennedy, 1989, 265–266. o.

Az antant által elfoglalt oldalon minden szakaszt más nemzet védett. A parttól belga, brit és francia csapatok állomásoztak. Októberben az yseri csata után a belga haderő egy 35 km szélességű flamand területet vont ellenőrzése alá a part mentén.Barton, Doyle & Vandewalle 2005, 17. o. Tőlük délre a britek expedíciós hadteste állomásozott. Ypres-nél október 19-től november 22-ig a német erők áttörést akartak végrehajtani. Mindkét oldal súlyos veszteségeket szenvedett, de áttörés nem történt. Kialakult az „állóháború”. Karácsonykor a brit erők vonala a Canal d’Aire-től (a magyar forrásokban La Bassée-csatorna néven említik) a Somme völgyéig tartott.Galántai, 215. o. A front maradék részét a franciák töltötték ki.

1915 – patthelyzet bélyegkép|250px|A nyugati front térképe, 1915–16 A tengerpart és a Vogézek között az árokrendszerben volt egy dudor: az elfoglalt francia város, Noyon, Compiègne közelében. Joffre támadási terve az volt, hogy ezt a kiszögellést mindkét oldalról „lecsippenti”.Fuller, 1992, 165. o. A britek északon Artois-nál, délről a franciák Champagne-ban támadtak.

Március 10-én egy nagyobb támadás részeként a brit és a kanadai csapatok megtámadták Neuve-Chapelle-t, hogy el tudják foglalni az aubers-i magaslatot. A támadás során négy hadsereg 3 km-es arcvonal mentén támadott. A rohamot 35 perces tüzérségi gránáttűz előzte meg. A kezdeti műveletek jól haladtak, 4 óra alatt elfoglalták a falut, azonban ellátási és kommunikációs zavarok lelassították az előrenyomulást. A németek eközben utánpótlás kaptak és ellentámadást indítottak, hogy visszafoglalják a magaslatot. Mivel a brit tüzérség lövedékének egyharmadát fölhasználta,Lyons 2000, 112. o. az ellátási zavarokért John French tábornokot hibáztatták.Fuller, 1992, 166–167. o.

Gáztámadás

Annak ellenére, hogy a németek azt tervezték, fenntartják a patthelyzetet, a parancsnokok támadást terveztek a belgiumi Ypres városa ellen, amelyet 1914-ben elfoglaltak a britek. A második csata célja elterelés volt egy nagyobb támadásról, amelyet a keleti fronton terveztek, valamint az új vegyi fegyverek kipróbálása. A németek 5700 megerősített hordóban 168 tonna klórgázt vittek a frontvonalra.Fuller, 172-173. o.Gudmundsson, 126. o. Április 22-én a reggeli órákban a szél nyugati irányban fújt. Este 18:00-kor Steenstrate és Poelkapelle között kiengedték a klórgázt, ezzel kezdetét vette a világtörténelem első vegyifegyver-támadása. A szemközt elhelyezkedő francia gyarmati hadsereg marokkói és algériai 45. és 87. hadtesteinek nem volt idejük a reagálásra.Edmonds & Wynne 1927, 176–178. o. Látták ugyan a közelgő sárga felhőt, azonban nem tudták mire vélni a jelenséget; lövészárkaikba húzódtak.Fuller, 1992, 172–173. o. A tömény gáz 6 kilométer szélességben borította el a francia és algériai állásokat. A klórgáz iszonyatos pusztítást végzett a védtelen emberek között. A frontszakaszt védő francia katonából 5000 azonnal életét vesztette.Galántai, 277. o. A többiek vakon, súlyos égési sérülésekkel elhagyták a frontvonalat és nyugat felé menekültek. A fronton támadt résbe azonban nem nyomultak be a németek. A német parancsnokság nem látta előre a vegyi fegyver hatását és a front e szakaszára nem csoportosítottak támadóképes csapatokat. Az ellenséges frontvonal kiürült, a németeket azonban nem szerelték fel gázálarccal. Az üres francia árkokban megülő gáz sérüléseket okozott a védtelen német támadóknak is, akik emiatt kénytelenek voltak állásaikba visszatérni.Gilbert, 183-184. o. A támadás sikerét látván a német parancsnokok azonnal újabb klórgáztámadásokat rendeltek el. A rést végül a kanadaiak foltozták be, megerősítve azt, így a németek újabb támadást nem tudtak megindítani.

Légi harcok Ebben az évben jelentek meg a korábban csak felderítésre alkalmazott repülőgépek harca felkészített változatai. Az első harci cselekményre április 1-jén került sor: a francia Roland Garros gépfegyverével lelőtt egy ellenséges gépet.Spick, 2002, 326–327. o.

Néhány héttel később Garros kénytelen volt leszállni a német vonalak mögött. Gépét elfogták és elküldték Anthony Fokker holland mérnöknek, aki hamarosan jelentős felfedezéseket tett. Rájött, hogyan lehet a gépfegyvert úgy szinkronizálni, hogy a forgó légcsavaron keresztül tudjon tüzelni. Rögtön fel is szerelték az ilyen gépfegyvereket a repülőgépekre, amelyeket Fokker E.I-nek (E = Eindecker; egyfedelű repülőgép) neveztek el. Az első hivatalos győzelmet augusztus 1-jén érte el Max Immelmann.

Ennek hatására elindult a fegyverkezési verseny, mindkét fél technikai újításokba kezdett a motorok, repülőgépek és anyagok terén. Ekkoriban tűnt fel a híres „ász”, a Vörös Báró is. Azonban a ma is élő mítosszal ellentétben több repülőgépet lőtt le és több embert ölt meg a légvédelem, mint a vadászpilóták, a híres ászok.Granatstein & Morton 2003, 40. o.

Az antanttámadás folytatása bélyegkép|200px|Carency romjai A tavasz utolsó antant támadása Artois ellen volt, amikor is megpróbálták elfoglalni a Vimy gerincet. Május 9-én a 10. francia hadsereg hatnapos tüzérségi támadás után 5 km-es szakaszon támadott. Nem jutottak messze; a német géppuskaállások és fedezékek megállították őket és visszavonultak. Május 15-ig a támadás végképp kudarcba fulladt, ám kisebb harcok egészen június 18-ig voltak.Smith, Audoin-Rouzeau & Becker, 2003, 79–80. o. Joffre június 20-án leállította a támadásokat.Galántai, 282. o.

1915 májusában a németek értékes kincsre leltek. La Ville-aux-Bois-ban zsákmányul ejtették azokat a francia dokumentumokat, amelyek leírták az új védelmi rendszert. Ahelyett, hogy egy erősen védett frontvonalban gondolkodtak volna, többlépcsős védelmet terveztek. A frontvonal lenne a viszonylag gyéren elfoglalt előretolt állás, amely után többszörösen megerősített géppuskafészkek és fedezékek kerültek volna kialakításra. Ha támadás érte volna a vonalakat, azonnal tartalékokat indítottak volna megerősíteni az állásokat. A védelem teljesen a tüzérségi parancsnok keze alá került volna. A német hadvezetés átvette ezt a tervet és így ők kezdték el így kiépíteni az állásaikat.Herwig, 1997, 165. o.Lupfer, 1981, 1–36. o.