thumb|right|300px|Mohamed a burák hátán; perzsa miniatúra, amelyet eredetileg Korezm királya, II. Mohamed készített, majd bekerült Nizámi Gandzsavi híres Khamszéjébe, amely a perzsa sahok tulajdonába került. Ma a British Museum őrzi. A burák (arabul: البُراق al-Burāq; jelentése: villám, ragyogás) egy isteni lény az iszlám mitológiában. A burák egy csodás paripa, amely a muzulmán hagyományok szerint Mohamed prófétának segített az úgynevezett éjszakai utazás (Iszra és Mirádzs) során. A Koránban ezt az utazást két különböző történet írja le. Az első az Iszra, amely a próféta utazását írja le Mekkából Jeruzsálembe egyetlen éjszaka leforgása alatt, a második a Mirádzs, amely a próféta mennyországi belépéséről szól. Maga a Korán nem tesz említést a burákról. Az éjszakai utazás részleteit a Korán elbeszéléseit magyarázó és kiegészítő hadíszok tartalmazzák, ezért a burák is ezekben merül fel elsőként. A csodálatos paripa már a legrégebbi hadíszokban is megjelent, részletes leírása és jellemzése mégis sok különbséget mutat az iszlám irodalomban.
A leggyakrabban a burákot fehér állatként írják le, amely termetre nagyobb, mint egy szamár, de kisebb, mint egy öszvér. Két szárnya van, amelyet a leírások leginkább az állat hátsó lábaihoz kötnek, és olyan gyors, hogy egyetlen lépésével eljuthat a látóhatár legtávolabbi pontjára is.Dictionary of Islam A burákot nemcsak Mohamed prófétához köti az iszlám hagyomány, hanem Ábrahámhoz is.Nagy Iszlám Enciklopédia A régi hadíszok leírása mellett vannak olyan megállapítások is, amelyek szerint Mohamed és a burák történetét példabeszédként kell értelmezni, és nem a szöveg pontos jelentése alapján.Avicenna: Levél a Mirádzsról A burák körülbelül a Kr. u. 14. századtól kezdve vált egyre népszerűbbé az iszlám művészetekben, főleg a perzsa miniatúra-festészetben.Encyclopaedia Britannica Online
A név eredete A burák nevének eredetére többféle magyarázat is létezik. Egyes nézetek szerint a szónak arab gyökerei vannak, és valóban azt jelenti, hogy ragyogó, fényes, ragyogás vagy villám. Mások szerint viszont a szó a perzsa بارَق; Barq szóból ered, ami hatalmat, hatalmasat jelent. Az éjszakai utazás isteni teremtményének nevére kidolgozott különböző eredeztetési elméletek mögött feltehetőleg a muszlim világ két nagy szárnyának, a síita és a szunnita irányzatnak az ellentéte áll. A burák név eredetére vonatkozóan más magyarázatok úgy vélekednek, hogy az esetleg az iszlám előtti korok hagyatékaként került be a szent iratokba, bár manapság ezt az álláspontot a tudósok elvetik.Encyclopedia of Islam Ismételten más vélemények szerint a burák név az arab رفرف Rabrab szóból származik, amelynek jelentése: trón vagy ágy.
A burák jellemzése, leírása right|thumb|300px|A burák ábrázolása a Mogul Birodalomból, 17. század. Noha az iszlám forrásokban már nagyon régóta nyomon lehet követni a burákot, annak leírása, külseje és jelleme gyakran nagy különbségeket mutat az egyes muszlim szerzők esetében. A legáltalánosabban elfogadott leírás szerint a burák isteni teremtmény, a mennyország állata, amely nagyon gyors, teste hosszú, termetre pedig nagyobb mint egy szamár, és kisebb mint egy öszvér. Sörénye és szőre is fehér színű, amely a szent szöveg egyes értelmezői szerint a burák kivételes gyorsaságára és bölcsességére utal.Ajatollah Szajjid Muhammad Husszein Tabatabaei: Tafszír al-Mizan A két hátsó lábánál vagy az oldalán két szárny található, és minden lépésével a látóhatár legtávolibb pontjára tudott eljutni.Szahih Bukhari hadísza: 5, 58, 227
A burák jellemzése azért vált az iszlám vallástudósainak, teológusainak is a központi elemévé, mert mindannyian Mohamed történetét írták meg, amelyben az éjszakai utazás, és ezzel együtt a burák csodálatos és titokzatos lénye is fontos szerepet játszik. Éppen ezért az iszlám legnagyobb szövegértelmezői rendre körülírták a mennyei teremtményt. Al-Tabari, az egyik legnevesebb perzsa történész és Korán-értelmező például a fentieket azzal egészítette ki, hogy a buráknak hosszú fülei vannak, amelyek hátrafelé lapulnak a mitológiai lény nyakára.al-Tabari: Tafszír al-Tabari (Korán kommentárok) A hosszú füleket később al-Maliki is megemlítette, de jellemzését megtoldotta azzal, hogy a burák hátsó lábai megnyúltak, amikor az egy hegyen haladt felfelé, majd amikor a völgynek fordult, hátsó lábai összementek, és a mellső lábai nyúltak meg. Al-Maliki ezzel is igyekezett érzékeltetni a burák gyorsaságát.Muhammad al-Alawi al-Maliki: al-Anwar al Bahijja min Iszra wa l-Mirádzs Khájr al-Barijjah Más leírások kiemelik a burák emberi természetét és jellemét. Több elbeszélés arról számol be, hogy a buráknak emberi arca volt, ezért azok, akik abban a megtiszteltetésben részesültek, hogy találkozhattak vele, megértették a beszédét.Encyclopedia of Islamic World
Az éjszakai utazás csodája tulajdonképpen abban áll, hogy Mohamed próféta egyetlen éjszaka alatt megtette a Mekka és Jeruzsálem közötti hosszú utat. Ezt a Koránban lejegyzett csodálatos utazást magyarázzák a próféta önéletrajzával foglalkozó tudósok és a hadíszok a burák isteni képességeivel. Éppen ezért több neves szerző is úgy véli, hogy a burák szárnyainak vagy lábainak segítségével képes volt repülni. A leírásokat ábrázoló miniatúrák között akadnak olyanok, amelyek a burákot hosszú hátsó lábakkal és rövidebb „mellső lábakkal”, vagy inkább kezekkel ábrázolták, amikor repült. De ugyanezek a források már négy lábon festették meg a mennyei lényt, ha a földön járt. Rudi Paret, német iszlámkutató úgy véli, hogy a repülés csupán később, a nyugati kultúra hatására épült a burák jellemébe, és valójában a régi Korán-magyarázatok csak a mitológiai lény kivételes gyorsaságát akarták kiemelni a repülés képességével. Ezt támasztja alá az is, hogy a korai hadíszok leírásai, illetve a hozzájuk készült illusztrációk is szárny nélkül ábrázolták a burákot. A legrégebbi szövegek ráadásul Mohamed éjszakai utazásának csak az első felében, az úgynevezett Iszrában írnak a burák szerepéről. A Mirádzs történetében a próféta egy varázslatos létra segítségével lép be a mennyek országába, és később ennek segítségével közlekedik a mennyország hét szintje között is. A burák szárnyain való mennybéli utazás csak a későbbi korok értelmezéseiben jelent meg.
Több régi elbeszélés, iszlám festmény vagy miniatúra szerint a buráknak női vagy angyali arca volt, és pávatollas farka.The Nature of Muhammad's Prophetic Experience Al-Tabriszi mindezt úgy írja le, hogy a buráknak tehén farka van, lábai olyanok, mint a tevéé, sörénye pedig olyan, mint a ló sörénye.al-Fadl ibn al-Haszan al-Tabriszi: Madzsma al-Baján Az előző leíráshoz hasonlóan közelíti meg a burák küllemét ibn-Balkhi, perzsa történész, hiszen ő is leírja, hogy a buráknak négy végtagja van, amelyek a tehén lábaira emlékeztetnek, és tehén farka (arabul: ذنب, deneb). Mindemellett ibn-Balkhi leírása újra egy emberhez hasonló lényt mutat be: szerinte a buráknak szakálla van, haja szép fürtökben lóg, fején pedig koronát visel. Ezt a leírást támasztja alá, hogy mind a mai napig buráknak nevezik Iránban a perszepoliszi oszlopfőkön látható domborművek alakjait, amelyek egy tehén testű és farkú, de emberi arcú lényt ábrázolnak.
A nyugati irodalom és művészet is ismerte a burákot. Armand Abel, belga iszlámkutató tudományos szemszögből is vizsgálta a teremtményt, és elismerte annak létezését. A nyugati művészet mindazonáltal nőarcú lényként, vagy félig sas félig ló teremtményként ábrázolta. Ennek gyökereit feltehetően a görög és a babiloni mitológia hatásában kereshetjük, hiszen a nyugati ábrázolású burák alakokban felfedezhetjük a görög pegazus vagy a babiloni sédu jellegzetességeit.
A különböző leírások ismertetése után azt is meg kell említeni, hogy néhány nagynevű iszlám tudós (mint például Avicenna) úgy véli, hogy a burák létezése tulajdonképpen egyfajta példabeszéd, a Mirádzs allegóriája. Ezt az álláspontot azonban a hadíszok és a vallástudósok is mereven elutasítják.
A burák szerepe az éjszakai utazásban
thumb|right|250px|Mohamed próféta a burák hátán; egy 16. századi perzsa miniatúrán A burák lénye elsőként azokban a Korán-magyarázatokban jelent meg, amelyek Mohamed próféta éjszakai utazásáról szólnak. A muzulmán hagyományok szerint az éjszakai utazásra, vagy Iszrára tizenkét évvel azután került sor, hogy Mohamed prófétává vált. A történet a próféta szülővárosában, Mekkában kezdődik, ahol Mohamed egyik unokatestvérének házában vendégeskedett. Miután a próféta elvégezte az éjjeli imáját, az isát, elment a város szent mecsetébe, az al-Haram Mecsetbe (arabul: مسجدالحرام). Itt váratlanul megnyílt az égbolt, és Gábriel arkangyal jelent meg Mohamed előtt. A legendák szerint az angyal megnyitotta a próféta mellkasát, kivette szívét, és megtisztította azt szentelt vízben. Ezután az arkangyal sérülés nélkül visszatette Mohamed szívét a helyére, és ezután a burákhoz vezette a prófétát. A muzulmán hagyományok szerint a csodálatos lény amint megérezte, hogy Mohamed fel akar ülni a hátára, megbokrosodott, és nem akarta elfogadni a prófétát saját nyergében. Gábriel ekkor a teremtmény sörényéhez hajolt, és a legendák szerint a következőt súgta oda a buráknak: „Óh, Burák, hát nem szégyelled magad! Allahra, még nem ült hátadon olyan teremtmény, aki kedvesebb Allah előtt, mint ez a férfi!” A szavak hallatán a burák felismerte Mohamedben a prófétát (arabul: راکب), és ezentúl engedelmeskedett a férfi minden akaratának.
Ezt követően Mohamed a burák szárnyain Gábriellel együtt a legtávolabbi mecsethez utazott. Ezt a távoli szent helyet nem írja pontosan körül a Korán eredeti szövege, mégis széles körben elfogadott tény, hogy a legtávolabbi mecset a jeruzsálemi al-Aksza mecsetet jelöli. Miután megérkeztek a legtávolabbi mecsethez, Mohamed kikötötte a burákot a mecset egyik falához, majd bement az al-Akszába, és imádkozni kezdett. Amint befejezte az imádságot, Gábriel újra megjelent a próféta előtt, és meghívta őt a mennyek országába, hogy találkozhasson Allahhal.
Ezt követően Mohamed éjszakai utazásának történetét már a Mirádzs meséli el, amelyben a burák szerepét is többen vitatják. Több elbeszélés azt írja, hogy a burák csak Mekka és Jeruzsálem között segítette Mohamedet, a mennyországba való belépést, és az ottani utazást más isteni eszköz segítette. Egyesek szerint ez az eszköz egy varázslatos létra (arabul: سُلَم) volt, mások szerint pedig maga Gábriel vitte be a prófétát a mennyek országába. A későbbi korok értelmezései azonban úgy vélik, hogy Mohamed utazásának története a szent mecsettől a legtávolabbi mecsetig szorosan összefügg a Mirádzs eseményeivel, és ezért jogosnak tartják a burák folytonosságának fenntartását ebben a történetben is. Ez egyben tehát azt jelenti, hogy az iszlám vallástudósok nagyobb része elfogadja, hogy a próféta a burák segítségével utazott a mennyországban a létra helyett.Encyclopaedia Britannica Online: Mirádzs
Így tehát a próféta a burák hátán bejutott az első mennyországba, majd innen a másodikba, és így tovább, egészen a hetedik mennyországig, ahol Gábriel magára hagyta Mohamedet, és meghagyta neki, hogy folytassa útját egészen addig, amíg el nem éri Allah trónusát. A próféta valóban nagyon közel volt Allahhoz, de az arcát nem pillanthatta meg. Az elbeszélések szerint az Úr megmutatta Mohamednek a túlvilágot: a paradicsomot, amelyet az Allahhoz hűségesek érdemelnek meg, és a poklot, amely a bűnösöket sújtja majd. Mohamed megerősítette ígéretét az Úrnak, hogy prófétaként terjeszteni fogja Allah igéjét a földön. Ezt követően az Úr elbocsátotta Mohamedet, aki még aznap éjjel visszatért Mekkába a burák szárnyain.
A burák szerepe más elbeszélésekben Ábrahámi történetek