Sóltz Vilmos (Scholz, Scholcz, Scholtz, Solcz) (Svedlér, 1833. december 8. – Budapest, 1901. október 12.) magyar kohómérnök, feltaláló, pedagógus és szakíró.
Pályafutása 250px|bélyegkép|Sírja a Fiumei úti sírkertben 2005-ben. Hikisch Rezső és Damkó József alkotása. 1854–1858 között a selmecbányai akadémián tanult bányászatot és kohászatot, ezt követően állami szolgálatba lépett. 1858–1859-ben a fejérpataki kincstári vasgyárban gyakornok, 1859–1860-ban a pénzügyminisztérium által, a csehországi Přibramban szervezett tanfolyamon vett részt, gépészetet, mechanikát tanult. 1861–től Máramaros vármegyében dolgozott. 1861 és 1863 között Fejérpatakon volt gyakornok, majd ellenőr, 1864-től 1867-ig Kabolapojánán kohómester, majd 1867–1869-ben Fejérpatakon a kohászat vezetője volt. 1869–1871-ben a turjaremetei vasgyárban felügyelő, utána a diósgyőri, később a besztercebányai vasgyárakban volt mérnök. 1873-tól 1881-ig töltötte be a tiszolci vasgyár vezetői (kohófelügyelő) funkcióját. 1881-ben meghívták a Selmeci Akadémiára a vaskohászat–vasgyártás tanszék vezetőjének. Innen vonult nyugállományba 1901-ben. Az Akadémiának 1892–től 1896-ig vezetője is volt – igazgatóhelyettesi beosztásban. E tevékenysége alatt az oktatás és a szervezet jelentősen korszerűsödött.
Selmecbányán 1891–1892-ben a Bányászati és Kohászati Irodalompártoló Egyesület elnöke volt, majd ebből – Sóltz jelentős közreműködésével – 1892. június 27-én alakult meg az Országos Magyar Bányászati és Kohászati Egyesület (OMBKE), aminek nyugdíjba meneteléig ügyvezető alelnöke is volt. Nyugdíjas élete rövid volt, még 1901-ben elhunyt. 1904. szeptember 25-én állított síremléke a Kerepesi temetőben áll (28–8–21), Damkó József és Hikisch Rezső munkája.
Igen jelentős a szakirodalmi munkássága, sok szakcikkét az OMBKE lapjában, a Bányászati és Kohászati Lapokban tette közzé. Szakmai tevékenysége során számos találmányt dolgozott ki.
Tiszteletére az Országos Magyar Bányászati és Kohászati Egyesület, alapításának 75. éves jubileumán, 1967-ben Sóltz Vilmos emlékérmet alapított – az egyesületi élet fejlesztésében szerzett érdemek elismerésére.
Kitüntetései, címei, tisztségei
III. osztályú Vaskorona–rend Magyar királyi bányafőtanácsos az Országos Magyar Bányászati és Kohászati Egyesület tb.tagja Selmec- és Bélabánya királyi bányaváros törvényhatósági bizottságának tagja
Találmányai
Folytonosan működő vízgázfejlesztő készülék; Sóltz–féle acélpest; Sóltz–féle adagoló és gázfogó készülék nagyolvasztókhoz.
Szakirodalmi munkássága Könyvei A tégelyacél–gyártás és a tégelyacél kereskedelmi gyártmánnyá való feldolgozása. Selmecbánya: Joerges, 1897. 126 p., 12 t.
Tanulmányai A Farbaky- és Soltz–féle folytonosan működő víz–gázfejlesztő készüléknek leírása és elmélete. In: Bányászati kohászati és földtani kongresszus. Budapest, 1885. 12 p. Ugyanaz: Bányászati és Kohászati Lapok (BKL), 1885. 71–73, 77–78. p. I. Soltz–féle adagoló- és gázfogó készülék nagyolvasztóknál. II. Soltz–féle aczélpest. In: Ezredvégi Bányászati, kohászati és geológiai kongresszus; Budapest, 1896. szeptember 25–26. Budapest, Kosmos, 1896. 9 p. 2 t. Németül és franciául is megjelent. A generátorok és a Siemens–féle generátor–gázfűtés elméletéhez. Stegmann után közli S. V. In: BKL, 1879. (hét közleményben) A Thomas- és Gilchrist–féle eljárásnak jelen állása és annak befolyása a vasiparra. In: BKL, 1882. (három közleményben) A brezovai kilogrammot nyomó üllőalj öntésének leírása. In: BKL, 1883. (három közleményben) Utazási jelentés. (Westfáliai utazás, 1882.) In: BKL, 1884–1886. (17 közleményben) Drótgyártásra való rudacsok és bugák öntése a Kurzwernhardt–féle eljárás szerint. In: BKL, 1887. Vaskohászattan. In: Bányászati és Kohászati Zsebnaptár, 1890. 172–204. p. (ugyanaz 1891-ben) A magyar bányászati és kohászati irodalom pártoló egyesület ügyei. In: BKL, 1891. (nyolc közleményben) A magyar bányászati és kohászati irodalom pártoló egyesület ügyei. In: BKL, 1892. (11 közleményben) Felhívás a magyar bányászati és kohászati egyesület mélyen tisztelt tagjaihoz! In: BKL, 1892. 223–224. p. Mélyen tisztelt tagtárs urak! (Az OMBKE megalakulása utáni fölhívás.) A magyar bányászati és kohászati irodalom pártoló egyesület ügyei. In: BKL, 1892. 131–132. p. A Briquette gyártás. In: A Magyar Bányászati és Kohászati Irodalom pártoló Egyesület 1891-i Évkönyve. Selmecbánya, Joerges, 1892. 84–99. p. A Martin–kemencék és a Martin–acélgyártás. In: A Magyar Bányászati és Kohászati Irodalom pártoló Egyesület 1891-i Évkönyve. Selmecbánya, Joerges, 1892. 135–169. p. Ugyanaz németül: Die Martin–Oefen und die Martin–stahl–Fabrikation. In: Österreichische Zeitschrift für Berg- und Hüttenwesen, 1893. 3 közleményben) A vasgyártás története. In: BKL, 1895. Melléklet a 8. számhoz, 1–8 p. Újítások a vaskohászat terén. In: BKL, 1898. Melléklet a 17. számhoz 13 p., 1 t. Az Országos Magyar Bányászati és Kohászati Egyesületnek a vámtarifa ügyében tartott értekezletében megállapított memoranduma. (társszerzőkkel) In: OMBKE Közleményei 1900. (két közleményben) Újítások a vaskohászat terén. In: BKL, 1901. (két közleményben)
Jegyzetek
Források
Zsámboky László szerk.: A selmeci Bányászati és Erdészeti Akadémia oktatóinak rövid életrajza és szakirodalmi munkássága 1735–1918. Miskolc: Nehézipari Műszaki Egyetem, 1983. /Egyetemi bibliográfia I./ Teljes, rövid életrajz és irodalomjegyzék: 315–319. p. Magyar életrajzi lexikon II. kötet (1982. ) 639. p. Tóth Vilmos: A Kerepesi úti temető I–II. Budapesti Negyed. 1999. (VII. évf.) 2–3.(24–25.) szám. II. köt. 324. p. Budapest Főváros Levéltára. XXXIII.1.a. 1895 után keletkezett anyakönyvi másodpéldányok gyűjteménye Az Országos Magyar Bányászati és Kohászati Egyesület honlapja
Kategória:Magyar kohómérnökök Kategória:1833-ban született személyek Kategória:1901-ben elhunyt személyek Kategória:A Fiumei úti sírkertben eltemetett személyek