A Farkas utca (ma: strada Mihail Kogălniceanu) Kolozsvár belvárosának (az egykor várfalakkal körülvett résznek) legdélibb utcája. Nem tartozik a város legrégibb utcái közé, az Óvár, majd a Fő tér környéke is hamarabb jött létre. Sokáig a város peremvidékének számított, s valószínűleg ennek köszönheti nevét is, ugyanis a hagyomány szerint a Házsongárd-oldal erdőiből télen idáig merészkedtek le a farkasok. Első, latin nyelvű említése, a Platea Luporum 1453-ból, a magyar polgárok akkori összeírásából származik, 1466-ban magyar neve is fellelhető a városi okmányokban. Az utca déli részén az 1700-as évekig várfal húzódott. A falak csak ekkor vesztették el annyira harcászati jelentőségüket, hogy a tövükben lévő területet felparcellázzák, áruba bocsássák. Valószínűleg a gótikus templomhoz csatlakozó kolostort kivéve sokáig legfeljebb kisebb házacskák képezhették az utca déli oldalát, amelyek mögött, a kertvégek között, szabad közlekedést biztosítottak a védőknek. A mai épületek jórészt az 1798-as tűzvész után keletkeztek. 1920-ban a berendezkedő román hatalom változtatta nevét Mihail Kogălniceanura, s azóta még egyszer, 1941-től öt évre kapta vissza az utca eredeti nevét, de a magyarság mai napig a régi nevén ismeri. Az utca nyugati végébe Báthory István fejedelem telepítette Kolozsmonostorról a jezsuiták kollégiumát, amelyet 1581-ben egyetemi rangra emelt. Az utca keleti végében Bethlen Gábor uralkodásától kezdve a reformátusok telepedtek meg. Itt alakult ki a város református egyházi iskolai központja. Az utca közel kétharmadának épületei rendre a reformátusok kezébe kerültek. A két pólus közé ékelődött be néhány főúri palota, a vármegyeháza és a színház. Napjainkban az utca hangulatát az itt székelő oktatási intézmények adják, amelyek révén a város oktatási és kulturális központjának számít.
Nevének eredete A Farkas utca első említése a középkorból származik: legelőször 1453-ban említették Platea Luporumként, magyar elnevezéssel Farkas wczaként. Egy 1466-ból származó dokumentumban megemlítik a városfalakon kívüli Farkas utcát (Farkas wcza (extra muros dicte Ciuitatis in Platea […] Farkas wcza), egy 1486-os dokumentum viszont a várfalakon belüli Platea Luporumról tesz említést. A 17. századig váltakozva magyar vagy latin névvel illették, majd a 18. századtól kezdődően csakis magyar nyelvű alakban említik. Német nyelven azonban egyetlenegyszer sem fordul elő, sőt amikor német szövegbe foglalják, már akkor is csak a magyar elnevezést használják.
Neve eredetének magyarázatára több elmélet is létezik: Az egyik, legendaszámba menő feltételezés szerint a Zsigmond király idejében felépített várfal dél felőli szakaszát végig farkasveremmel tették megközelíthetetlenné, mert a város a felette emelkedő feleki és házsongárdi hegyszakasz miatt itt volt a legsebezhetőbb. Ez a farkasverem, más néven latorkert kihegyezett karókkal teletűzdelt széles és mély árok volt, amely az egykori harcmodor mellett meglehetősen kellemetlen akadály volt a támadók számára. Ezt az elméletet maga az utca neve cáfolja meg, ugyanis mindig Platea Luporum vagy Farkas wcza néven fordul elő, nem történik utalás sem árokra, sem veremre, ami a kor elnevezési szokásait figyelembe véve elvárható lenne. Másrészt az utca már a várfalak megépítése előtt létezett. Szabó T. Attila neves nyelvész és történész a Platea Luporum latin elnevezésből arra következtetett, hogy az utca neve a középkorban akkor keletkezett, amikor a várost még nem vették körül falak, és a Házsongárdig lenyúló erdőségekből télvíz idején a farkasok is betévedtek ide. Ezt az elméletet a nagyenyedi Farkas utca nevének keletkezésével párhuzamba állítva alkotta meg. A kolozsvári Farkas utca nevének latinra való fordításában jelentkező többes szám korántsem jelenti a vadállatok tömegét, hanem csak azt, hogy a megjelölés magára az utcára és összes tartozékaira, vagyis a kétoldali házsorra, továbbá a szorosokra és a telektömbökre, valamint a várfallal kétfelé tagolt városrészre együttesen vonatkozik, akárcsak a monostori fertály esetében, amelynek latin neve ugyancsak a többes számban jelentkező Platea Rapularum volt. Ennek értelmében az utca neve nem farkasokra, hanem csak a farkasra vonatkozik. Kétségtelen, hogy a Gyalui-havasokból, a Bükk-erdőn keresztül, a farkasok gyakran elérték a várost, de elsősorban a monostori részen (Platea Raporum), illetve a Kis Fazakas (ma Potaissa utca), a Búza (ma I. M. Klein utca) és Széna utcák (Platea Foeni) vidékén garázdálkodtak. A városban megforduló farkasokról szóló elmélet másik alapját az adja, hogy a középkorban a helynevek rendszerint azonos szemlélet alapján alakultak ki, így az egyes városok esetében helynévpárok alakultak. Mivel azonban más erdélyi településeken is léteznek Farkas utcák (Medgyes, Segesvár), és egyikük eredete sem köthető a vadállatokhoz, valószínűleg a kolozsvári Farkas utca nevének eredetére is más a magyarázat. Egy harmadik magyarázat szerint a mai Farkas utcai református templom helyén egykoron egy Szent Farkasnak szentelt templom állhatott, és az utca ennek alapján kaphatta a nevét. Ennek bizonyítására Bod Péter egyik feljegyzését hozzák fel a helytörténészek, aki Platea divi Wolfganginak nevezte az utcát. Ez a Szent Farkas nem volt más, mint a 994-ben meghalt ausztriai Szent Wolfgang, Regensburg püspöke, Gizella királyné nevelője, akinek fontos szerepe volt a magyarság megtérítésében. Szent Farkas egyébként a favágók, ácsok, pásztorok védőszentje volt, s tisztelete elsősorban a németek körében volt nagy, de átterjedt a magyarok közé is. Ezt az elméletet cáfolja, hogy a város lakossága elsősorban iparosokból és kereskedőkből állt, tehát valószínűtlen, hogy a favágók és pásztorok szentjének különösebb tisztelete élt volna a lakosság köreiben. Az elméletet végül a Farkas utcai református templom 1910-es restaurálásakor cáfolták meg, ugyanis a szentélyrész földjének felbontása alkalmával Kovács István egyetemi magántanár nem talált olyan alapfalat, amely egy korábbi építmény hagyatékaként maradt volna meg. Egy másik lehetőség az utca neve eredetének vizsgálatakor a Farkas mint magyar személynév esete, akárcsak az udvarhelyszéki Farkaslaka vagy a Zólyom vármegyei Farkasfalva esetében. A Farkas név ősi eredetű magyar személynév, amely már Anonymus Gestájában is előfordul: Tétény a Nyírség és a Szilágyság megszállása után Erdély kikémlelésére beküldte Agmánd apját, Apafarkast. Apafarkas fia Agmánd nemzetségének ősfoglalású birtoka a Kis-Szamos völgye mentében terült el, de arra nem vonatkoznak írásos emlékek, hogy a nemzetségnek bármiféle kapcsolata lett volna Kolozsvárral. Ez pedig lényeges információ lenne, hiszen abban az esetben, ha valóban egy Farkas nevű családról nevezték volna el az utcát, akkor a családi ház nyomainak akár írásos formában fenn kellett volna maradniuk, mivel az elmúlt századokban a helynevek keletkezése sohasem volt megemlékezés jellegű, és csak a valóságos avagy képletes tulajdonjog következtében jöhetett létre. Herepei János neves kolozsvári helytörténész szerint:
A honfoglalás kori szállások a Kis-Szamos völgyében is egymástól nem nagy távolságra fekvő, sok apró egységet alkottak, amelyek egy-egy nagycsalád vagy nemzetség, esetleg had lakóhelyéül szolgáltak. Kolozsváron is tártak fel honfoglalás kori emlékeket, mégpedig a Zápolya (egykori Külső-Farkas, ma General Traian Moșoiu) utca keleti részén. A feltárt temető alapján rögzíthető, hogy a honfoglaló magyarok első szálláshelye is a Külső-Farkas utcai tizedre esett. Másrészt a névadási szokások vizsgálatakor fontos tény, hogy a puszta személynévvel való helységnévadás módja a Kárpát-medencében jellegzetesen magyar sajátság volt, sem a németeknél, sem a románoknál, sem a szlávoknál nem kimutatható. Mivel a környéken több jel (a farkas mint totem- és címerállat) utal a korábban említett Kond törzsbeli Agmánd nemzetségre, valószínűleg a szállástelep névadó feje hallgatott a Farkas névre. A honfoglalás kori szálláshely azonban nem egészen egy kilométernyire volt a később kialakult Kolozsvártól. A kis távolság ellenére is lehetséges, hogy az utóbbi az előbbitől minden tekintetben független nemzetségi birtok volt. Bizonyításra szorul viszont a 10. századi nemzetségi szállás feltételezett neve, továbbá a későbbi Farkai utcai településsel való kapcsolata, a folytonosság kérdése. A hipotézisek gyenge pontjai magyarázzák, hogy a köztudatban napjainkban is sok hitele van a sok évszázados hagyománynak, miszerint télvíz idején a városvégi utcában az ordasok garázdálkodtak. A bajt hozó látogatásokra emlékeztető utcanévadásra utal Felvinczi György 1706-ban szerzett panaszos éneke:
Története bélyegkép|300px|Kolozsvár térképe 1897-ből Első, latin nyelvű említése, a Platea Luporum, 1453-ból, a magyar polgárok akkori összeírásából származik, 1466-ban magyar nevét is feljegyezték. Már első említésekor két szakasza volt: a várfalon belüli (intra muros) és a várfalon kívüli (extra muros), amelyek megkülönböztetése magyarul a Belső, illetve Külső jelzővel történt a 17. század közepétől: Belső-Farkas utca: A városfalakon belüli utcarészt nevezték így. Első említése Belső-Farkas utcaként 1667-ből származik. A 19. században a név előtagja Belre rövidült, majd 1899 óta nevezik ezt a részt Farkas utcának. Az utca nevét a román hatóságok Mihail Kogălniceanura változtatták 1919-ben. Egykori nevét a második világháború idején, Észak-Erdély visszacsatolása idején (1941–1944) kapta vissza egy rövid időre. Külső-Farkas utca: A Belső-Farkas utca folytatása volt a városfalon kívül. A Külső-Magyar és Külső-Közép utcákkal ellentétben azonban a Farkas és Külső-Farkas utcák között nem volt sem kapu, sem kisajtó. A városnak ez a városfalon kívüli része korán kialakulhatott, hiszen itt több ízben is honfoglalás kori sírokat tártak fel. Az utca 1899-ben a Zápolya nevet kapta, majd 1923-ban a román helyhatóság átnevezte Tunarilor névre. 1937-ben a Vasile Goldiș utca nevet kapta. Észak-Erdély visszacsatolása idején ismét visszakapta a Zápolya nevet, majd 1945-ben a román hatóságok átkeresztelték Dosztojevszkij névre. 1990 után a polgármesteri hivatal az utca új elnevezésére Vasile Milea tábornok nevét javasolta. Egy ideig ez az utcanévtáblákon szerepelt, de a megyei tanács a javaslatot elutasította. Az utolsó névváltoztatás 1999-ben történt, ekkor a General Traian Moșoiu utca nevet kapta.
A Farkas utcai fertály Kolozsvár öt középkori fertályának (városnegyedének) egyike volt. A 14. században alakult ki, és a tulajdonképpeni Farkas utcán kívül idetartozott a Széna (Fena interior, Belső-Széna, Jókai, Napoca) és a városfalon kívüli Alsó-Széna (Fena exterior, Külső-Széna, Mikó, ma Clinicilor, azaz Klinikák) utca és az ezekben álló házak. Valószínűleg a Torda (ma Universității, azaz Egyetem), továbbá a később Nagy- (ma Inochețiu Micu Klein) és Kis-Búza (ma Fortăreței, azaz Vár), valamint a Kis-Fazakas (Fogoly, ma Potaissa) utca is e fertály része volt.