Szántói Kőrösy Ferenc vagy Francis de Korosy (Budapest, 1906. május 20. – Beér-Seva, Izrael, 1997. január 1.) 1957 után Izraelben élt magyar vegyészmérnök, a Magyar Tudományos Akadémia külső tagja. Kőrösy József (1844–1906) statisztikus unokája, Kőrösy Kornél (1879–1948) orvos, fiziológus, genetikus fia, Yossi Korazim-Korosy izraeli szociológus apja.
Életútja 1923-ban a karlsruhei műszaki főiskolán kezdte meg felsőfokú tanulmányait, majd 1927 után a budapesti József Nádor Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetemen tanult, itt szerezte meg vegyészmérnöki oklevelét 1929-ben. 1932 és 1939 között az Egyesült Izzólámpa és Villamossági Rt. kutatólaboratóriumának munkatársa volt. 1939-ben féléves tanulmányúton járt az Amerikai Egyesült Államokban, majd apja, a Pázmány Péter Tudományegyetem élettani intézetében dolgozó Kőrösy Kornél hívására 1939 és 1944 között az intézeti laboratórium munkatársa volt. 1946-ban a Vákuumtechnikai Gépgyár kutatólaboratóriumának vezetőjévé nevezték ki. 1947-ben habilitált a fővárosi tudományegyetemen, s az alkalmazott fizikai kémia magántanára volt kisebb megszakításokkal 1956-ig. Ezzel egyidejűleg, 1947-től saját gyógyszervegyészeti kutatólaboratóriumát vezette, amelyet 1950-ben államosítottak. 1950-től az 1951-ben megjelent Angol–magyar műszaki szótár szerkesztési munkálataiban vett részt. 1953 és 1956 között a Híradás-technikai Kutatóintézet és a Gyógyszeripari Kutatóintézet munkatársa volt.
1957-ben Izraelbe emigrált, ahol előbb rövid ideig a haifai technológiai kutatóintézet, a Technion munkatársa volt, majd 1958-tól a beér-sevai Negev-sivatagi Kutatóintézet (Negev Institute for Arid Zone Research, 1973-tól a Ben-Gurion Egyetem része) professzora, szerves kémiai laboratóriumának vezetője volt. Ezzel párhuzamosan 1957-től kémiaprofesszorként tanított a jeruzsálemi Héber Egyetemen is.
Munkássága Tudományos érdeklődése a fizikai kémia számos területére kiterjedt, mérnöki fejlesztései is jellemzően e témakör körül összpontosultak. Pályája korai szakaszában a floridzin kémiai szerkezetét tanulmányozta, s katódsugárzásos magkísérleteket folytatott. Az 1930-as években, az Egyesült Izzó alkalmazásában – Selényi Pál és Bródy Imre munkatársaként – részt vett a kis nyomású kriptontöltésű izzólámpa kifejlesztésében, feladata az volt, hogy eljárásokat dolgozzon ki a levegőben elenyésző koncentrációban megtalálható kripton ipari kinyerésére, desztillációjára. Emellett a vanádiumcsoport tanulmányozása során felfedezte a tantál jodidját. A második világháborút követően Keller Andrással sikeres kísérleteket végeztek az ezüst és a réz zsírsavas sóinak előállítására, emellett hőkondenzátorok és differenciál-termométerek fejlesztésével foglalkozott. A Magyarországon töltött évtizedek során több találmányát szabadalmaztatta, így például a formilcellulózt, a záróréteges fotocellát, a magas olvadáspontú üveget és a gyomornedv-elválasztást szabályozó puffert, az Optacidot.
Izraeli kutatásait elsősorban a környezetkémia szolgálatába állította, többek között vegyészeti eljárásokat keresett a Negev-sivatag magas sótartalmú állóvizeinek sótalanítására. Kísérletei során sikeresen állította elő az ún. permszelektív membránt, amely egy adott folyadék csak bizonyos fázisú részecskéit ereszti át, ezzel alkalmas a víz sótartalmának kiválasztására (membránszűrés). Emellett előállította az idegsejtek működését modellező mozaikmembránt, amivel hozzájárult a mániás depressziós elmezavarok lítiumionos kezeléséhez. További jelentős eredményeket ért el az ammóniumionok segítségével előállítható ún. ammóniumfémek kutatása terén.
Választott hazájában közéleti szerepet is vállalt, magát cionistának vallotta, s több ízben felszólalt a vallási radikalizmus térnyerése ellen.
Társasági tagságai és elismerései Tudományos érdemei elismeréseként 1995-ben a Magyar Tudományos Akadémia külső tagjává választották. Izraelben Veicman-díjjal tüntették ki.
Főbb művei Adatok a philoridzin chémiájához. Budapest, Pesti ny., 1928, 32 p. Egy asszimiláns zsidó cionizmusa. Budapest, Springer ny., 1944, 95 p. Influence of strongly bound counter-ions on permselective membranes. Beersheba, Negev Institute for Arid Zone research, 1968. (Többekkel) An approach to chemistry. London, Pitman, 1969, 500 p. Membrane fouling and studies on new electrodialysis membranes. Washington, U.S. Department of the Interior, 1970, 102 p.
Források
Kőrösy Ferenc. in: Fizikai Szemle 1995. 7. sz.
További irodalom Kőrösy Ferenc (1906–1997). in: Fizikai Szemle 1997. 1. sz.
Kategória:Magyar vegyészmérnökök Kategória:Magyar egyetemi, főiskolai oktatók Kategória:MTA-tagok Kategória:Az 1956-os forradalom leverése miatt emigrált személyek Kategória:Zsidó származású magyarok Kategória:1906-ban született személyek Kategória:1997-ben elhunyt személyek Kategória:Magyar emigránsok Izraelben