Mariner–5 az amerikai Mariner-program ötödik űrszondája, sikeres Vénusz-szonda.
Küldetés A NASA 1967-ben az indítási ablakban állította pályára. Eredetileg a Mariner 4 tartalék űrszondájaként építették. Mivel a Mariner 4 sikeresen teljesítette a marsi küldetését, ezért némi átalakítás után a Vénusz felé indították. Fő cél a Vénusz légkörének és környezetének vizsgálata.
Jellemzői A Mariner űrszondákat a NASA Jet Propulsion Laboratoryumában fejlesztették, irányításával építették. Üzemeltette a NASA és a Office Space Science and Applications (OSSA) .
Megnevezései: Mariner–5; Mariner E/Venus 67–2; COSPAR: 1967-060A. Kódszáma: 2845.
1967. június 14-én Floridából, a Cape Canaveral (KSC) Kennedy Űrközpontból, a LC–12 (LC–Launch Complex) jelű indítóállványról egy Atlas–Agena D 2L hordozórakétával emelkedett a magasba. Az Atlasz rakétafokozat kiégése után a Agena fokozat gyorsította fel az űrszondát a második kozmikus sebességre, hogy a Vénusz közelébe kerülhessen.
Felépítése Alakja nyolcszögletű hasáb, átmérője , magassága nyitott állapotban méter. Magnézium-ötvözetből készült a ház és az műszerek többsége. Az űregység teljes tömeg . A súly többi részét a vázszerkezet, a napelemek (4 darab, 4,5 négyzetméter felületű, szilícium sejt), az éjszakai (földárnyék) energia ellátását ezüst-cink akkumulátorok, az adóantennák (egy |2,9 méteres kőrsugárzó és egy 1,2 méter átmérőjű parabolaantenna) és egyéb segédberendezések tették ki. Belső hőmérsékletének állandóságát hőszabályozók biztosították. Három tengelyesen, giroszkóppokkal forgás-stabilizált űreszköz. Stabilitásának beállítását hideg gázfúvókák segítették. Pályakorrekciókat 10 darab 210 atmoszféra nyomású hidrazinnal működő fúvókák biztosították. A programellenőrző számítógép szabályozható. A szonda vonatkozási pontjai a Nap, a Föld és a Canopus csillag volt. Repülés közben a mérőműszerek a sugárzásmérők kivételével folyamatosan működtek.
Programja Június 20-án pályakorrekciót hajtottak végre. Október 19-én 4094 kilométernyire közelítette meg a bolygót. A Föld távolsága ekkor 340 millió kilométer volt. A megközelítés után a szonda Nap körüli, heliocentrikus pályára állt. Az aktív kapcsolatot 1967. december 4-én megszűnt. Méréseinek köszönhetően jelentősen pontosították a Vénusz tömegét és a csillagászati egységét.
Műszerezettsége Technikai fejlődésnek megfelelően műszerei érzékenyebbek, pontosabbak voltak. ultraibolya fotométerek három színben, mikrohullámú radiométer – a Vénusz hőmérsékletének mérésére. vörös tartományban mérő spektrométer a felhőzet vizsgálatára. háromtengelyű magnetométer a Vénusz mágneses terének mérésére. ionozáló kamra és három Geiger–Müller-számláló a nagy energiájú sugárzások mérésére. plazmadetektor – a Napból érkező töltött részecskék analizálására.
Források
Külső hivatkozások
Források
Elődje:Mariner–4Mariner-program1962–1973Utódja:Mariner–6
Mariner 05 Kategória:Vénusz-kutató űrszondák Kategória:1967 az űrkutatásban
de:Mariner#Mariner 5