bélyegkép|jobbra|Szerelvény halad át a viadukton 2000-ben bélyegkép|jobbra|A mészgyár bélyegkép|jobbra|Ilyen mozdonyok közlekedtek a retyisorai vonalon bélyegkép|jobbra|Az ortodox templom Zalasd () Vajdahunyadhoz tartozó, egykor önálló település, amely korábban vasgyártásáról, újabban pedig a vajdahunyadi gyárhoz kapcsolódó mészgyáráról ismert.
Fekvése A vajdahunyadi vártól légvonalban két km-re nyugat–délnyugatra, az azonos nevű patak partján fekszik, amely a vajdahunyadi református templom alatt folyik a Csernába.
Története Írott történeti névalakjai: Zlasd (1362), Zalasd (1363), Zalosd (1480), Zlászt (1733), Zasty (1750). Hunyad vármegyéhez, a 15. század közepétől a vajdahunyadi váruradalomhoz tartozott. Kenézei 1363-ban Stroya és Zayk. Határában 1507-ben aranybánya működött.Simon Zsolt: Az erdélyi aranybányászat a késő középkorban, Marosvásárhely 2010, 16 Egy 1634-es feljegyzés szerint korábban református anyaegyházközség volt, de saját papjáról csupán 1720 körülről hallunk, ő is valamely helyi birtokos udvari papja lehetett.Dáné István: A V.-Hunyadi Zarándival egyesült egyházmegye- és azon egyházmegyébeni egyházak történelme. In Az erdélyi reformata anyaszentegyház névkönyve 1863-ra. Kolozsvártt, 1863, 17. o.
A Barcsayaknak már 1685 előtt hámoruk volt a falu Ohába nevű részén. Ezt az állam 1872-ben megvásárolta. 1895-ben már Mátyásfy József tulajdonában volt és 24 munkást foglalkoztatott.Matlekovits Sándor: Magyarország közgazdasági és közművelődési állapota ezeréves fennállásakor. 2. Bp., 1898, 301. o. Különböző szerszámokat, végül már csak ekevasat gyártott. 1933-ban szüntették meg.
A települést az 1920-as években csatolták Vajdahunyadhoz.
Népessége 1850-ben 524 lakosából 386 volt román, 119 cigány, 12 magyar és 7 német nemzetiségű; 505 ortodox és 19 római katolikus vallású. 1900-ban 642 lakosából 596 volt román, 21 magyar, 20 német és 4 cigány anyanyelvű; 594 ortodox, 41 római katolikus és 5 görögkatolikus vallású.
Nevezetességei A Talc-Dolomită mészgyár dolomitot és zsírkövet dolgoz fel, a végterméket pedig a vasgyártásban hasznosítják. A mészgyár mellett külszíni dolomitfejtés található. A retyisórai iparvasút 760 mm-es nyomtávú, 13 km hosszú vonalát 1900-ban adták át. Az egyik végállomás a vonatfordítóval a vajdahunyadi vasgyár területén helyezkedik el. Az akkori másik végállomás a mai Gyalár község területén fekszik, ahonnan a vasút mészkövet szállított a vasgyárba. A vasút áthaladt a vaskohójáról ismert Govasdián is. A hegyes felszín miatt a vonalhoz több viaduktot és alagutat építettek – az első viadukt a város és Zalasd falu között ível át a Zalasd völgyén. 1970-ben a vonalat megrövidítették és a szintén Gyalárhoz tartozó Crăciuneasán alakították ki új végállomását. 1990-ben beszüntették a személyszállítást, majd 2006-tól már csak a vonal első három kilométeres, a zalasdi mészgyárig tartó szakaszát használták. 2009 nyarán felszedték a síneket és több híd pilléreit lebontották.
Képgaléria
Jegyzetek
Források Részletes összefoglaló az egykori Vajdahunyad környéki vasmanufaktúrákról A retyisorai vasút megmentéséért küzdők blogja A kisvasút a www.kisvasut.hu-n
Kategória:Településrészek Kategória:Hunyad vármegye települései Kategória:Románia megszűnt települései