bélyegkép|Pulszky Ferenc 1837-ben (Kozina Sándor rajza) bélyegkép|Pulszky Ferenc sírja Budapesten. Kerepesi temető: J. 30. Szobrász: Donáth Gyula Cselfalvi és lubóci Pulszky Ferenc Aurél Emánuel (Eperjes, 1814. szeptember 17. – Budapest, 1897. szeptember 9.) magyar politikus, régész és műgyűjtő, az MTA tagja.
Élete és munkássága A jómódú köznemesi származású cselfalvi Pulszky család sarja. Édesapja cselfalvi és lubóci Pulszky Károly Emmanuel (1756–1841), sáros vármegyei táblabíró, édesanyja komlóskeresztesi Fejérváry Apollónia. Édesapja 1800. február 5-én I. Ferenc magyar királytól szerzett birtokadományt és a „lubóci” nemesi előnév adományozásában részesült, amelyet onnantól a „cselfalvi” mögé írt.A 57 – Magyar Kancelláriai Levéltár – Libri regii – 60. kötet – 201–206. o. Pulszky Ferenc, a tanulmányait Miskolcon, majd Eperjesen kezdte, diplomáját a pesti egyetem jogi karán szerezte. Még Eperjesen, életre szóló barátságot kötött Eötvös Józseffel, a későbbi vallás- és közoktatási miniszterrel. Fiatalkorában nagy hatással volt rá anyai nagybátyja Fejérváry Gábor (1780–1851), akivel többször beutazta Európát. A nagybácsi vonzódása a régiségek, műgyűjtés iránt átragadt a fiatal Pulszkyra is.
Az utazások után joggyakornok volt a pozsonyi országgyűlés mellett, ahol megismerkedett a reformkor jelentős alakjaival, így Deákkal, Kölcseyvel. Pesten kapcsolatba került olyan irodalmi nagyságokkal, mint Vörösmarty, Bajza vagy Czuczor. 1834-ben Az ügyvédi vizsga letétele után Sáros vármegye aljegyzője volt. 1837-ben újabb utazást tett nagybátyjával Nyugat-Európában. 1839-től Sáros vármegye követe az Országgyűlésben.
1844-ben feleségül vette egy bécsi bankár lányát, Walter Teréziát [1819–1866], akinek tőle több gyermeke is született (így Ágost [1846–1901], Gábor Károly [1847–1866], Gyula/Giulio Sándor [1849–1863], Harriet/Henrietta [1850–1866], Károly [1853–1899], Polixénia [1857–1921] és Garibaldi (utónévként) [1861–1926]). 1886-ban feleségül vette Geszner Róza Teréziát [?–1939], aki Pulszky haláláig házastársa volt.
Mielőtt államtitkár lett, 1848. március 24-től április 20-ig az ideiglenes rendőri bizottmány tagja volt. Az első felelős kormányban előbb Kossuth mellett pénzügyi (1848. április 29. – május 3.), majd Esterházy Pál, a király személye körüli miniszter mellett államtitkár volt Bécsben 1848. október közepéig, egyúttal államtitkárként szeptember 9-ig a király személye körüli minisztérium adminisztratív vezetője is. Szeptember 9-től október közepéig a király személye körüli minisztérium vezetője volt. Felmentése után visszatért Pestre, ahol az Országos Honvédelmi Bizottmány földmívelés-, ipar és kereskedelmi ügyekkel megbízott tagja volt december 31-ig.Bölöny József: Magyarország kormányai 1848-1992. Budapest: Akadémiai Kiadó, 1992. 370. o. Bár Pulszky emlékiratai úgy őrzik ennek az időszaknak az emlékét, hogy Kossuth Lajos küldte 1849-ben Londonba, valójában menekülőként hagyta el az országot, először Párizsba, majd onnan Teleki László irányításával Londonba menve. Teleki László később hivatalos megbízást is kieszközölt a számára, hátha támogatókat tud szerezni a magyar függetlenségnek. Ez a küldetése ugyan sikertelen volt, de fontos szerepet játszott az emigráns magyarok támogatásában. 1851–1852-ben, miután Kossuth elhagyta Törökországot, csatlakozott hozzá és elkísérte európai, illetve amerikai körútján. Kapcsolatuk az 1860-as években romlott meg, miután Pulszky egyre inkább hajlott a magyarországi kiegyezés támogatására.
Az 1861-es választásokon Sáros vármegyében képviselőnek választották, de ekkor még nem léphetett magyar földre. Eötvös közbenjárására végül 1866-ban Pulszky is hazatérhetett Magyarországra, azzal a feltétellel, hogy nem akadályozza a kiegyezés folyamatát. A feltételt megtartotta, sőt támogatta is Deák politikáját az országgyűlésben, előbb Szentes, majd Szécsény követeként.
Tevékenyen részt vett az Esterházy-képtár és több más külföldi gyűjtemény állami megvásárlásának előmozdításában. Ezen gyűjteményekből jött létre az 1870-es években (Pulszky egyik barátjának, Ráth Györgynek a vezetése alatt álló) Iparművészeti, majd az 1880-as években a Szépművészeti Múzeum jogelődje, az Országos Képtár (amelynek igazgatója Pulszky fia, Károly volt).
Maga Pulszky Ferenc, akit a dualizmus kultúrpápájának is neveznek, 1869-től 25 éven át a Nemzeti Múzeum igazgatója volt. Nyugdíjazása után, 1872-től a magyarországi múzeumok és könyvtárak országos egy héttel 83főfelügyelője lett. Emellett számos egyéb társaságnál volt vezető (Régészeti Társaság, Országos Magyar Képzőművészeti Társulat) vagy tag (Kisfaludy Társaság, Petőfi Társaság). A Magyar Tudományos Akadémia előbb levelező (1838), majd rendes (1840), illetve tiszteleti tagja (1841), később igazgató tagja (1873-tól), 1886–1895 között osztályelnöke, végül pedig másodelnöke volt (1895-től 1997-ben, egy héttel 83. születésnapja előtt bekövetkezett haláláig).
Szabadkőműves pályafutása bélyegkép|Szabadkőműves nagymesterkénti ábrázolása - Jankó János karikatúrája bélyegkép|Kossuth és Pulszky Ferenc 1852-ben Bostonban, dagerrotípia, egészlemez, egy sztereopár egyik feleKossuth Lajos portréjának története (1852) – Mai Manó Ház , maimanohaz.blog.hu Feltehetőleg nagybátyjától és pártfogójától, a szabadgondolkozó Fejérváry Gábortól nyerte az első indíttatást a szabadkőművesség felé vezető útján. Az olasz „Dante Alighieri” nevű páholy vette fel emigrációja alatt 1862-63 körül Torinóban és páholytagsága is segítette széles körű nemzetközi kapcsolatrendszerének kiépítést, többek között Giuseppe Garibaldival és Bakunyinnal. Hamarosan elérte a skót rítus 33. fokát, hazatérése után itthon részt vett a szabadkőművesség újjáélesztésében.
1868-ban az „Einigkeit in Vaterland” (Egység a hazában) angol orientációjú páholy főmestere lett, később megválasztották a „Szent István” páholy örökös tiszteletbeli főmesterének. Az 1870. január 30-án létrejött „Magyarországi Jánosrendi Nagy-páholy” első nagymestere lett, majd az 1886-ban a két nagypáholy (a jánosrendi és Magyarország Nagy-Oriense) egyesülésével létrejött „Magyarországi Symbolikus Nagypáholy” első nagymesterévé vált..
A magyarországi szabadkőművességen belül primátusa és tekintélye megkérdőjelezhetetlen volt, valóságos kultusz alakult ki körülötte, 15 jánosrendi páholynak volt tiszteleti tagja, a „3 világgolyóhoz” címzett nagy német anyapáholynak a képviselője, s a Bayreuthi Nagypáholynak is tiszteleti tagja volt.
1875-ben támogatta Hadik-Barkóczy Ilona felvételét az ungvári Egyenlőség páholyba (Magyarország Nagy-Oriense), ezért egy évig nem lehetett nagymester a Jánosrendi Nagypáholyban.
Főbb művei Aus dem Tagebuche eines in Grossbritannien reisenden Ungarn (Pest, 1837) – Nagy-Britanniai útleírás Töredékes észrevételek a Dunaszbályozás s keleti kérdés iránt; Schid Ny., Pozsony, 1840 Actenstücke zur Geschichte des ungarischen Schutzvereines; Brockhaus, Leipzig, 1847 The Jacobins in Hungary; or The Conspiracy of the Abbot. A Tale of Austrian Opression, 1–2.; Colburn, London, 1851 Die Jacobiner in Ungarn oder Die Verschwörung des Abts. Originalroman, 1–3.; Verlags–Comptoir, Grimma–Leipzig, 1851 (Europäische Bibliothek der neuen belletristischen Literatur VI.) Francis Pulszky–Theresa Pulszky: White, red, black. Sketches of American society in the United States during the visit of their guests, 1–3.; Trübner et Co., London, 1853 – feleségével közösen kiadott naplójegyzetek az amerikai utazásról Francis Pulszky–Theresa Pulszky: Weiss, roth, schwarz. Skizzen aus der amerikanischen Gesellschaft in den Vereinigten Staaten; Fischer, Kassel, 1853 The tricolor on the atlas; or Algeria and the French conquest; németről angolra ford. Moritz Wagner; Nelson, London–Edinburgh–New York, 1854 A magyar jacobinusok. Történeti regény, 1–2.; németről ford. Beniczky Emil; Engel-Mandello, Pest, 1862 Francis Pulski: Un drame en Hongrie; franciára ford. Amédée Pichot; Michel Lévy Freéres, Paris, 1862 Pulszky Teréz–Pulszky Ágost–Pulszky Ferenc: Regék Olaszföldről; Emich, Pest, 1866 A magyarországi avar leletekről (Budapest., 1874) Franz Deák. Ein Charakterskizze; németről ford. Neugebauer László; Wigand, Lipcse, 1876 Die Krise; Rautmann, Budapest, 1878 A polgárdi ezüst triposz 1879 A kelta uralom emlékei Magyarországban 1879 Eszmék Magyarország története philosophiájához (Budapest, 1880) Online Életem és korom, 1–4.; Ráth, Budapest, 1880-1882 Meine Zeit, mein Leben, 1–4.; Druck Wigand, Stampfel, Pressburg–Leipzig, 1880-1883 Martinovics és társai (Budapest, az 1882) Felsülés. Vígjáték; Athenaeum, Budapest, 1882 A rézkor Magyarországban (Budapest, 1883) Számkivetés alatt Olaszországban; Ráth, Budapest, 1887 Publicistikai dolgozatok; Gross, Győr 1888 (Egyetemes könyvtár) Ábránd és valóság, 1–3.; Aigner, Budapest, 1888 1. Mese a csillagfiról és a királyfiról 2. Jellemrajzok Eötvös, Széchenyi, Deák, Dessewffy Aurél 3. Úti-vázlatok / Visszaemlékezések Tanulmányok a népvándorlás korának emlékeiről. I-II. (Budapest, 1888–89) A magyar pogány sirleletek (Budapest, 1891) Magyarország archeológiája (I–II., Budapest, 1897–98) Pulszky Ferencz kisebb dolgozatai (Budapest, 1914) (A Magyar Tudományos Akadémia Könyvkiadó Vállalata) Életem és korom, 1–2.; sajtó alá rend., bev., jegyz. Oltványi Ambrus; Szépirodalmi, Budapest, 1958 (Magyar századok)
Regénye A forradalom és szabadságharc leverése után Angliában írt és adott ki egy regényt a magyar jakobinusokról, amely először 1862-ben jelent meg Magyarországon Beniczky Emil fordításában. Később a Franklin Társulat is kiadta a történeti regényt (1909-ben), melyhez Mikszáth Kálmán írt a szerzőről bevezetőt, s ebben szellemesen ezt írja: "Pulszky Ferencz nem volt regényíró, vagy ha volt, csak annyira volt, amennyire poéta például a hold. A hold ugyanis nem írt egyetlen verset se, hanem annyi versnek a megírására hangolta a költőket, hogy egy kis jóakarattal ő is költőnek vehető, mint ahogy tudóssá vált a bagoly, ott lévén folyton a Minerva lábainál."https://mek.oszk.hu/07600/07624/07624.htm
Festmények Pulszkyról Borsos József: Pulszky Ferenc arcképe (1841) Wolfgang Böhm: Pulszky Ferenc képmása (1849) – megtekinthető a Magyar Nemzeti Múzeum Történeti Arcképcsarnokában
Jegyzetek
Irodalom Concha Győző: Pulszky Ferencz. Bp, Franklin, 1910. Online Lábán Antal 1914: Pulszky Ferenc kisebb dolgozatai. Budapest. Berényi Zsuzsanna Ágnes: Budapest és a szabadkőművesség, a szerző kiadása, Argumentum, 2005. Jászberényi József: „Iránta való szeretetünk szilárd és örök”, Kelet, 2004/1, 50–56. o. Kupa László 1998: Pulszky Ferenc emlékezete, NMMÉ XXI. Jászberényi József: A jánosrendi Szent István szabadkőműves páholy története, 2004, Budapest, szerzői kiadás
További információk Pulszky Ferencz művei a REAL-EOD-ban Pulszky Társaság honlapja Sulinet: Egy ifjú liberális Magyarországon Pulszky Ferenc: A magyar jacobinusok (MEK) Concha Győző: Pulszky Ferencz (MEK
Kapcsolódó szócikkek A Magyar Tudományos Akadémia tagjainak listája (L–R) Magyar szabadkőművesek listája
Kategória:Centralisták Kategória:Ellenzéki Párt-tagok Kategória:Felirati (Deák) Párt-tagok Kategória:Az 1848–49-es forradalom és szabadságharc alatti kormányok tagjai Kategória:Eperjesiek Kategória:Magyar írók Kategória:Magyar régészek Kategória:Magyar történészek Ferenc Kategória:MTA-tagok Kategória:Magyarország külügyminiszterei Kategória:Országgyűlési képviselők (Deák Párt) Kategória:Országgyűlési képviselők (1848–1849) Kategória:Országgyűlési képviselők (1861) Kategória:Országgyűlési képviselők (1869–1872) Kategória:Országgyűlési képviselők (1872–1875) Kategória:Országgyűlési képviselők (1875–1878) Kategória:Országgyűlési képviselők (1878–1881) Kategória:Országgyűlési képviselők (1884–1887) Kategória:Debrecen díszpolgárai Kategória:Magyarországi szabadkőművesek Kategória:1814-ben született személyek Kategória:1897-ben elhunyt személyek Kategória:Magyarország államtitkárai Kategória:A Fiumei úti sírkertben eltemetett személyek Kategória:Országgyűlési képviselők (1865–1869)