Lusignan János (A kilikiai örmény főváros, Szisz mai neve Kozan, mely most Törökországban található. A Szisz jelentése örményül Kis Ararát, míg az Ararát-hegy neve Maszisz. Kis-Örményország (Kilikia), 1343. augusztus 7.), örményül: Ջիվան Լուսինյան, franciául: Jean de Lusignan, görögül: Ιωάννης της Κύπρου/των Λουζινιάν. Ciprusi királyi herceg, Örményország hadsereg-főparancsnoka, Örményország régense. V. Leó örmény király apja. Római katolikus vallású volt. A Lusignan(-Poitiers)-ház örmény ágának a tagja.

Élete A francia eredetű Lusignan(-Poitiers)-család Cipruson uralkodó dinasztiájának örmény ágából származott. Apja Amalrik (1270/72–1310) ciprusi királyi herceg, Türosz ura, Ciprus kormányzója. Anyja Szaven-Pahlavuni Izabella (1276/77–1323) örmény királyi hercegnő, II. Leó (1236–1289) örmény királynak, aki I. Izabella örmény királynő és I. Hetum örmény király fia volt, és Küra Anna (–1285) lamproni úrnőnek a házasságából született. János herceg nővére, Mária, akit 12 évesen elsőfokú unokatestvérükhöz, III. Leó örmény királyhoz adtak feleségül 1306-ban, rövidesen megözvegyült, miután férjét 1307-ben meggyilkolták, azonban még szülei életében, 1309-ben meghalt. Apja, Lusignan Amalrik meggyilkolása (1310) után az anyja, Izabella hercegnő a gyerekeivel örmény hazájába tért vissza 1311-ben. János Örményországban élt 1322-ig, amikor is öccsével, Lusignan Bohemond (1307/09–1344) herceggel Rodoszra ment az Ispotályosokhoz. 1323-ban itt érte a hír, hogy meggyilkolták az édesanyját, Izabella hercegnőt az örmény fővárosban, Sziszben. 1324. augusztus 31-én gyermektelenül meghalt János apai nagybátyja, II. Henrik ciprusi király, akit épp János herceg apja, Türoszi Amalrik trónfosztott 1306-ban egy időre, és aki csak öccse meggyilkolása után, 1310-ben szerezte vissza trónját. A trónöröklés szerint Türoszi Amalrik még életben maradt fiainak kellett volna örökölnie a trónt az elsőszülöttség rendjében, így elsőként az akkor legidősebb fiúnak, János legfiatalabb bátyjának, Lusignan Guidónak, a későbbi örmény királynak, aki II. Konstantin néven uralkodott, hiszen két legidősebb bátyja már ekkor nem élt, de Amalrik fiait száműzték Ciprusról, így nem foglalhatták el a ciprusi trónt. A ciprusi korona ezért Amalrik és II. Henrik elhunyt ifjabb öccsének, az idősebb Lusignan Guidónak a fiára, Lusignan Hugóra szállt, aki IV. Hugó néven lett Ciprus királya. János 1326-ig maradt Rodoszon, majd visszatért Örményországba. 1336. április 17-én elsőfokú unokatestvére, IV. Leó (1308/09–1341) örmény király, akinek a második felesége, Aragóniai KonstanciaAragóniai Konstancia ciprusi, majd örmény királyné II. Frigyes szicíliai királynak és Anjou Eleonóra nápolyi hercegnőnek, aki II. Károly nápolyi király és Árpád-házi Mária magyar királyi hercegnő házasságából származott, volt a lánya. János nagynénje volt II. Henrik ciprusi király feleségeként, kinevezte őt Örményország hadsereg-főparancsnokává, mely tisztséget a haláláig betöltött.Lásd Rudt de Collenberg (1980: 224). thumb|left|200px|Szisz (Kozan) romjai IV. Leó örmény király 1341. augusztus 28-án történt meggyilkolása után Lusignan János a régens tisztét töltötte be Örményországban, és mivel Aragóniai Konstancia örmény királyné másodszorra is meddőnek bizonyult, amivel az örmény királyi dinasztia, a Szaven-Pahlavuni-ház hetumida vonala férfi ágon kihalt, így a női ágat hívták meg az örmény trónra János fiatalabb bátyjának, Lusignan Guidónak a személyében. Miután a választott örmény király ekkoriban Konstantinápolyban, a bizánci udvarban élt, hiszen anyai nagynénjük, az örmény hercegnőből lett bizánci császárné, Szaven-Pahlavuni MáriaMária (eredeti nevén Rita) örmény hercegnő felesége volt a Palaiologosz-házi IX. Mihály bizánci császárnak, aki II. Andronikosz bizánci császár és Árpád-házi Anna magyar királyi hercegnő házasságából született, valamint anyja III. Andronikosz bizánci császárnak. (1278–1333) révén kétszer is bizánci hercegnőt vett feleségül, ezért János 1342-ig, a bátyja trónra léptéig annak nevében gyakorolta az örmény királyi jogokat. Lusignan Guido 1342-ben érkezett meg Örményországba, és II. Konstantin néven koronázták örmény királlyá. Bátyja megerősítette Jánost a hadsereg-főparancsnoki tisztségben, aki még II. Konstantin uralkodása idején, 1343. augusztus 7-én halt meg az örmény fővárosban, Sziszben, feltételezhetően természetes halállal, amely az örmény királyi ház kevés számú tagjainak volt a kiváltsága.Lásd Rudt de Collenberg (1980: 225). Sziszben is temették el. Bátyja, II. Konstantin és öccse, Bohemond végzetét már nem érte meg, akiket egyszerre gyilkoltak meg testőreikkel együtt egy évvel később 1344. november 17-én Adanában.Lásd Rüdt-Collenberg (1963) és Rudt de Collenberg (1980). János gyerekei ekkor a puccsisták fogságába kerültek, azonban sikerült később Ciprusra menekülniük.Biographisch-Bibliographisches Kirchenlexikon/Konstantin II. – 2014. május 14.

Házassága nem ismert, de egy törvényes fia maradt, Lusignan Bohemond (1339/1340–1364/65) herceg. Egy örmény nővel folytatott házasságon kívüli kapcsolatából két fia is származott, de csak az egyiknek a neve maradt fenn, annak, aki dédapja, II. Leó örmény király után kapta a nevét. Ő volt a későbbi V. Leó örmény király, akit a törvénytelen származás bélyege egész életén át nyomasztotta, ezért azt terjesztette magáról, hogy apja Szoldana grúz hercegnőt vette feleségül, és ebből a házasságból született V. Leó és bátyja, Bohemond. Rudt de Collenberg (1980) V. Leónak ezt az állítását egyszerű hamisításnak tekinti, amelyet semmilyen független forrás sem támaszt alá.

Gyermekei N. N., ismeretlen nevű és származású feleségétől, 1 fiú: Bohemond (1339/1340–1364/65) ciprusi királyi herceg, örmény trónkövetelő, nem nősült meg, gyermekei nem születtek N. N. (–1374/75), ismeretlen nevű, örmény származású ágyasától, 2 fiú: Leó (1342–1393), V. Leó néven örmény király: (1374–1375), felesége Soissons Margit (1345/50–1379/1381) ciprusi úrnő, 1 leány+3 természetes fiú N. (fiú) (–1396/97 után), Kairó jakobita pátriárkája (1396)

Jegyzetek

Irodalom Rudt de Collenberg, Wipertus Hugo: Les Lusignan de Chypre, EΠETHΡΙΣ 10, Nicosia, 1980. Rüdt-Collenberg, Wipertus Hugo: The Rupenides, Hethumides and Lusignans: The Structure of the Armeno-Cilician Dynasties, Párizs, Klincksieck, 1963.

További információk Foundation for Medieval Genealogy/Armenia Kings Genealogy – 2014. május 14. Euweb/Poitou/Lusignan/Armenia Kings Genealogy – 2014. május 14. Genealogie-Mittelalter/Johann Regent von Armenien – 2014. május 14. A History of Armenia by Vahan M. Kurkjian, 1958 – 2014. május 14.

Kategória:Régensek Kategória:Örményország uralkodói Kategória:Lusignan-ház Kategória:Poitiers-ház Kategória:Az 1300-as években született személyek Kategória:1343-ban elhunyt személyek