340px|thumb|A philae-i templom első pülónja Az ókori Egyiptom napjainkra fennmaradt épületeinek jelentős részét templomok teszik ki, mivel ezek kőből épültek, míg a világi épületek, még a paloták is könnyebben pusztuló anyagokból. Az egyiptomi templomok szerkezete, az egy tengelyre felfűződő elemek és sorrendjük viszonylag korán kialakult, és a birodalom egész történelme során nagyrészt változatlan maradt. A bonyolult jelképrendszerrel rendelkező templom egyfajta mikrokozmosz volt, több eleme a teremtést és a megújulást szimbolizálta, egyben kaput is képezett az emberek és az istenek világa között.

Barry Kemp az egyiptomi templomépítészet fejlődését négy jól elkülöníthető szakaszra osztotta: szabályost megelőző, korai szabályos, érett szabályos és késői szabályos. A királyi halotti templomok már a korai fáraókor idején elérték a korai szabályos szakaszt, míg a kisebb, kevésbé jelentős vidéki templomok még a Középbirodalom idején is a szabályost megelőző mintát követték, ezután azonban elérték a királyi templomok összetettségét és az Újbirodalom idején már mindkét épülettípus az érett szabályos, a görög-római korban pedig a késői szabályos stílusban fejlődött tovább.

Az egyiptomi templomok története Predinasztikus kor 220px|thumb|Nabta Playa naptárkövei rekonstruálva Asszuán múzeumában Afrika legkorábbi, vélhetőleg kultikus jelentőségű építményei a Nabta Playa lelőhely kb. éves álló köveihttps://web.archive.org/web/20110806140123/http://www.comp-archaeology.org/WendorfSAA98.html Abu Szimbeltől 100 km-re nyugatra. A lelőhelyet Fred Wendorf és Romuald Schild tárta fel. A „nabtai komplexum” funkciójára számos elméletet állítottak fel. A körben elhelyezett állókövek amellett, hogy naptárként szolgáltak, feltehetőleg vallási jelentőséggel is bírtak, de nem deríthető ki, építői az ókori egyiptomiak ősei voltak-e és hitükben gyökerezett-e az óegyiptomi vallás.

Az első ismert templom, mely már az ókori egyiptomi valláshoz köthető, a felső-egyiptomi Nehen (görög nevén Hierakónpolisz) temploma. Nehen i. e. 3500 körül Egyiptom talán legfontosabb települése volt, a lelőhelyen olyan fontos leletek kerültek elő, mint például a Narmer-paletta. Nehen temploma téglalap alaprajzú volt, előtte ovális, kb. 32×13 méteres területű udvar helyezkedett el, melyet iszappal burkolt sáskerítés vett körül. Az udvarban volt egy szent domb, mely a teremtés vizéből kiemelkedő világot jelképezte, valamint egy oszlop, melyen zászló lobogott vagy totemszobor volt a tetején. A templomépület előtt 12 méter magas zászlótartó faoszlopok álltak. A zászlórudak mellett az egyiptomi templomok egy másik jellegzetességét is meg lehet már figyelni ezen a korai templomon: hátrafelé lejtő teteje a későbbi templomok befelé fokozatosan ereszkedő tetejére emlékeztet.

Nehen alsó-egyiptomi megfelelője Pe (Butó) városa volt. Ennek legkorábbi temploma még nem került elő, de úgy tűnik, a felső-egyiptomi magas, keskeny, íves tetejű templomokkal ellentétben itt szélesebb, alacsonyabb épületeket emeltek. A III. dinasztia idején Dzsószer piramistemplomában mindkét épülettípus megjelenik az egyiptomiak hagyománytiszteletének példájaként.

Korai épületekről tudomásunk van a felső-egyiptomi Abüdoszban, Ozirisz kultuszhelyén is. Itt legalább tíz épület datálható a predinasztikus korra, illetve az első két dinasztia idejére. A magas téglafallal körülvett, kb. 65×122 méteres területen a szentélyépületen kívül valószínűleg szent domb is emelkedett. A kerítőfal díszes keleti oldala feltehetőleg a királyi palota homlokzatát utánozta, innen a díszítőmotívum neve: palotahomlokzat. A királysírokhoz tartozó épületkomplexumnak részét képezte az az udvar is, ahol az uralkodót rituálisan megfiatalító szed-ünnep lezajlott.

Óbirodalom

180px|thumb|Szahuré piramisa és temploma (modell) Az Óbirodalom idején a királyi székhelytől távolabb eső kultusztemplomok még nem követték a királyok számára épülő templomok megkötöttségeit, elrendezésük gyakran szokatlan, a királyi templomoknál azonban már megjelennek azok az elemek, melyek Egyiptom egész történelme folyamán végigkísérik a halotti templomokat. A korszak jelentős épületei a piramisegyüttesekhez tartozó templomok. A Nílus vagy az oda vezető csatorna partján állt az épületkomplexum bejárata, a völgytemplom, innen fallal övezett út vezetett az elhunyt király kultuszának szentelt halotti templomhoz. A halotti templom eleinte a piramis északi vagy déli oldalánál épült, a IV. dinasztia idején alakult ki a templomok kelet-nyugati tájolása. Hafré idején már megtalálhatóak azok az elemek, melyek később is jellemzőek a királyi halotti templomokra: a bejárati csarnok, az oszlopos udvar és ezen túl a szentély a király szobraival.

180px|thumb|Niuszerré naptemploma (rekonstrukciós rajz) A halotti templom egy változata a naptemplom. A naptemplomokat az V. dinasztia idején épültek, és az elhunyt uralkodó Ré napisten birodalmában töltött örök életével álltak kultikus kapcsolatban. Hasonlítottak a piramisegyüttesekhez, de központjukban piramis helyett hatalmas obeliszk állt, előtte áldozati oltárral. Összesen hatról tudunk, ebből négyet nem találtak meg; felismerhető formában egyedül Niuszerré temploma maradt Abu Gurábban; ebből következtetünk a többire. Niuszerré temploma a piramistemplomokhoz hasonlóan kelet-nyugati tájolású, mellette napbárka-makett állt.

Középbirodalom 180px|thumb|left|Szenuszert fehér kápolnája A Középbirodalom idejéből a nagy építkezések ellenére kevés templom maradt fenn, mert az ekkor épülteket később vagy lebontották, vagy átépítették és most későbbi templomok részét képezik. Volt azonban, amelynek elemeit sikerült azonosítani és kibontani az épületből, melyhez felhasználták, így állították helyre például I. Szenuszert ún. Fehér kápolnáját, amelynek köveit egy pülónba építették be.

A fontosabb változások közé tartozik, hogy elterjedtté vált a kőből építkezés (korábban csak a templomok egyes elemei készültek kőből), és az alaprajzok egyre szimmetrikusabbá váltak. Sok az archaizáló vonás.

A Középbirodalom egyik legkorábbi épülete, II. Mentuhotep halotti temploma és sírja Dejr el-Bahariban található. Az épület, mely ritka a korszak építményei közül azzal, hogy nagyrészt megmaradt eredeti formájában, több későbbi épületnek szolgált mintául teraszos elrendezésével; közülük a leghíresebb az újbirodalmi Hatsepszut halotti temploma. A Középbirodalom idején jelenik meg az udvar–oszlopcsarnok–szentély hármasság, ami aztán az Újbirodalom templomépítészetét is jellemzi.

Újbirodalom 200px|thumb|A karnaki templom modellje 200px|thumb|Hatsepszut temploma 200px|thumb|Karnak, Ámon-Ré templomkörzete Egyiptom az Újbirodalom idején érte el hatalma, gazdagsága és befolyása csúcsát, és ez a templomépítészetben is megnyilvánul: a piramisokat leszámítva legismertebb, legnagyobb és legszebben fennmaradt egyiptomi építmények ekkor keletkeztek vagy ekkor nyerték el mai formájukat akkor is, ha korábban már állt azon a helyen templom. Idetartozik a karnaki és a luxori templom, Hatsepszut Dejr el-Bahari-i temploma, az Abu Szimbel-i templomok és Medinet Habu. A templomépítészet aranykora III. Amenhotep, majd II. Ramszesz uralkodása idejére tehető; előbbinek egy főembere, Amenhotep, Hapu fia nagyobb halotti templommal rendelkezett, mint sok korábbi fáraó. Az uralkodók igyekeztek túlszárnyalni elődeiket, bővítették a főbb kultuszközpontok templomait és olyan isteneknek is építtettek templomot, melyeknek korábban nem volt.

Az Újbirodalom uralkodói biztonsági megfontolásból már nem piramisokba temetkeztek, hanem a leggyakrabban a Királyok völgyében kialakított sírokba. Mivel a halotti templomoknak korábban központi elemét képező piramis eltűnt, a királyi halotti templomok is kezdték az istenek templomainál már hagyományossá vált elrendezést követni: pülón keretezte bejáraton át lehetett oszlopos udvarba jutni, ezután oszlopcsarnok következett, majd maga a szentély. A királyok és istenek templomait tulajdonképpen nincs is értelme megkülönböztetni; halála után maga a király is istennek számított, ezenkívül az egyiptomiak se nagyon tettek különbséget köztük, mindkét templomtípusra a hut, azaz palota szót használták – az istenek templomát „az istenek palotájának”, a fáraókét „az évmilliók palotájának” nevezték. Utóbbival azt a vágyukat fejezték ki, hogy a halott király kultusza örökre fennmaradjon; a valóságban azonban sokat egy idő után magára hagytak és kőbányának használtak, ami az istenekével ritkábban fordult elő.

Rövid közjátékot jelent az Ehnaton fáraó nevével fémjelzett Amarna-kor, ami a templomépítészetben is radikális változást próbált megvalósítani. Az egyistenhitet bevezetni kívánó fáraó Atonnak, a napkorongnak hatalmas nyitott templomokat épített, melyek a korábbi templomok inverzei voltak: nem nyitott udvart követtek oszlopos belső terek, hanem egy oszlopcsarnok után lehetett az egymást követő oszlopos udvarokra érni, ahol a nap sugarai érték az oltárokat. Ebből az időszakból ismert az Ehnaton emelte fővárosban, Ahet-Atonban álló nagy Aton-templom, valamint az ugyanitt található, valószínűleg a fáraó halotti templomának készült kis Aton-templom. Ugyanebben az időben a többi isten templomát bezárták, megrongálták: az istenek, különösen Ámon nevét mindenhol kivakarták. Tutanhamon ún. Restaurációs sztéléje számol be erről az állapotról és arról, hogyan állították helyre a régi vallást Ehnaton halála után.

A ramesszida korban a templomépítés ismét felvirágzott. II. Ramszesz több templomot emelt, mint előtte vagy utána bárki; fia, az első egyiptológusként is ismert Haemuaszet herceg a régi építmények restaurálására is nagy gondot fordított. Ámon és papságának hatalma egyre növekedett.

Későkor és a hanyatlás A harmadik átmeneti korra Felső-Egyiptomot gyakorlatilag Ámon főpapjai uralták Thébából, ahol Ámon legfontosabb kultuszhelye, a karnaki templom állt. Alsó-Egyiptomban Tanisz, Szaisz, Mendész és Bubasztisz nyújtott otthont jelentős templomoknak, a szaiszi templomegyüttes több mint nbsp;km²-en terült el. A Későkor legnagyobb részében idegen uralkodók váltották egymást Egyiptom trónján, de köztük sokan megtartották az egyiptomi templomépítészet hagyományait. A núbiai (kusita) uralkodók is emeltek több épületet, de az egyébként népszerűtlen perzsa akhaimenida dinasztia korai uralkodói is építtettek vagy díszíttettek templomokat egyiptomi stílusban, igaz, többet le is romboltak.

200px|thumb|Traianus philae-i kioszkja A perzsa uralomnak i. e. 332-ben véget vető Nagy Sándor parancsba adta a perzsák által i. e. 343-ban lerombolt templomok helyreállítását. Az őt követő Ptolemaioszok uralmuk törvényesítése érdekében számtalan templomot emeltek vagy építettek újjá egyiptomi isteneknek, köztük több olyat, ami ma a legjobban fennmaradottak közé tartozik, például a denderai templom. Ugyanígy igyekeztek hatalmukat legitimálni a római császárok is, mikor Egyiptom római provincia lett. A gabonája miatt fontos Egyiptom (a Római Birodalom bevételeinek nagy része egyedül Egyiptomban keletkezett) társadalmi stabilitása megőrzésének érdekében a császárok, akiket fáraóként ábrázoltak, több egyiptomi templomot állítottak helyre vagy építettek tovább, például ekkor épült a philaei Ízisz-templom bejáratának tervezett Traianus kioszkja. Az általuk újonnan épített templomok, például az esznai templom is a régiek több évezredes stílusát követik. Vallási jelentőségük azonban egyre csökkent, több templom elhagyatottá vált, szobraikat és obeliszkjeiket Rómába szállították. A luxori templomot ekkor alakították át katonai erőddé, bár egy része továbbra is templomként, a császárkultusz templomaként funkcionált.

200px|thumb|Luxor, Abu el-Haggag-mecset