A közönséges angyalcápa (Squatina squatina) a porcos halak (Chondrichthyes) osztályának angyalcápa-alakúak (Squatiniformes) rendjébe és az angyalcápafélék (Squatinidae) családjába tartozó faj.
A Squatina halnem típusfaja.
Előfordulása Atlanti-óceán északkeleti részén, délre a Kanári-szigetekig és Afrika (Nyugat-Szahara) partjaiig, a Földközi-tengerben és a Fekete-tengerben honos. Országok szerinti előfordulása:Albánia, Algéria, Belgium, Bosznia-Hercegovina, Bulgária, Horvátország, Ciprus, Dánia, Egyiptom, Franciaország (Korzika), Grúzia, Németország, Görögország, Írország, Izrael, Olaszország (Szardínia), Mauritánia, Montenegró, Hollandia, Norvégia, Portugália, Románia, Oroszország, Szlovénia, Spanyolország, Svédország, Szíria, Tunézia, Törökország, Ukrajna, az Egyesült Királyság, Nyugat-Szahara. A kontinentális talapzat (self) fenéklakója, mintegy 150 méteres mélységig. Félsós környezetben is megél, ezért folyótorkolatok közelében is megtalálható. Populációinál évszakos észak-déli vándorlás figyelhető meg
Egykor meglehetősen gyakori volt az Atlanti-óceán és a Földközi-tenger környékén, de a 20. században a kihalás közelébe került a környezetszennyezés és élőhelyeinek bolygatása miatt. Valószínűsítik, hogy egy kis populációja él még Wales partjainál. Stéger Dávid:A világ egyik legritkább cápáját mosta partra a tenger
Rendszertani besorolása Besorolását már a binomális nomenklatúra bevezetője, Carl von Linné elvégezte a Systema Naturae 1758-as tizedik kiadásában. Nála még Squalus squatina néven szerepelt. 1806-ban André Marie Constant Duméril az összes angyalcápa összefoglaló neveként használta a Squatina genusnevet.
Megjelenése A nőstény testhossza 2,4 méter, a hímek 1,8 méterre nőnek. Az eddig ismert legnagyobb példány 80 kilogrammos volt. A test elülső része széles és lapos, a hátsó rész vaskos, izmos, ezért a rájákra hasonlít. Szeme feltolódott a koponya tetejére; alatta helyezkedik el az öt kopoltyúrés. A páros úszók (mellkasi és kismedencei uszonyok) nagyok, laposak. Két hátuszonya van. A cápáknál szokatlan módon a farokúszó alsó lebenye hosszabb, mint a felső. A hát középvonalában időnként tüskesor húzódik.
Fogai kicsik, tűszerűek és kevéssé differenciáltak.
Színe szürke, vöröses vagy barnás.
Életmódja, élőhelye Általában mozdulatlanul fekszik a tengerfenéken, vagy annak homokjában elrejtőzve les zsákmányára. A halakat, rákokat, és a különféle puhatestűeket egyaránt megeszi. Kedvenc táplálékai a lepényhalak. Éjszaka aktívabb. bélyegkép|250px|Lesből vadászik
Szaporodása Más cápafajokhoz hasonlóan ál-elevenszülő. A többi angyalcápafélétől megkülönbözteti az a tulajdonsága, hogy a jobb oldali petefészke több embriót termel, mint a másik. Az ovuláció gyakorisága nem eléggé ismert, a jelenlegi adatok alapján méretfüggő. A terhesség elterjedési területének déli részén decembertől februárig tart. Északra haladva ez későbbre tolódik, a Brit-szigeteknél már július. Az újszülöttek 24–30 cm hosszúak.
Az angyalcápáknál a hímek rendkívül agresszívek lehetnek a párzási időszakban, és előfordulhat, hogy a nőstények sérüléseket szenvednek vagy elpusztulnak a párzási küzdelmek során.
Jegyzetek
Források
Fishbase.org Linnaeus, C. 1758. Systema Naturae per regna tria naturæ, secundum classes, ordines, genera, species, cum characteribus, differentiis, synonymis, locis, Tomus I. Editio decima, reformata. Holmiæ: impensis direct. Laurentii Salvii. i–ii, 1–824 pp doi: 10.5962/bhl.title.542: pages 233–234.
Kategória:Angyalcápa-alakúak Kategória:Halfajok Kategória:Az Atlanti-óceán halai Kategória:A Földközi-tenger halai Kategória:A Fekete-tenger halai