A zsidók vagyonadója, ritkábban, kollokviálisan: zsidóadó (németül: Judenvermögensabgabe) egy önkényes különadó volt, melyet a németországi zsidóknak kellett fizetniük a nemzetiszocializmus időszaka alatt.

A német követségi titkár Ernst Eduard vom Rath elleni merényletet és az 1938-as novemberi pogromokat követően Hermann Göring 1 milliárd RM (Reichsmark = birodalmi márka) összegű illeték fizetését követelte a zsidóktól mint „bűnhődésfizetést” „a német nép elleni ellenséges magatartás miatt”. A „Rendelet a német állampolgárságú zsidók büntetésfizetéséről (RGB1.Birodalmi közlönyként fordítható I., 1579)” című jogszabályt 1938. november 12-én Hermann Göring írta alá, aki 1936-ban általános felhatalmazást kapott rendeletek alkotására a négyéves tervek végrehajtása miatt.Verordnung zur Durchführung des Vierjahresplanes (Rendelkezés a négyéves terv végrehajtására), 1936 RGBl. I, 887.

Létrejötte Adolf Hitler már 1936-ban, a Wilhelm Gustloff (az NSDAP svájci vezetője) elleni gyilkos merénylet – amit David Frankfurter, egy zsidó rabbi fia követte el Davosban – után mérlegelte egy hasonló adó kivetését. Ezt szerinte azonnal a Gustloff-per lezárását követően ki kellett volna hirdetni.idézet Uwe Dietrich Adam: Judenpolitik im Dritten Reich.(A Harmadik Birodalom zsidó-politikája) Düsseldorf, 2003 (utánnyomása az 1972-i eredetinek), , 112. o. Egy a négyéves tervhez adott titkos feljegyzésben Hitler 1936 augusztusában meghirdette, hogy Németország katonapolitikai céljainak elérése érdekében többek közt egy törvényt kellene alkotni, „mely az egész zsidóságot felelőssé tenné minden olyan kárért, mely e bűnszövetkezethez tartozó bármely személy által a német gazdaságban és így a német nép életkörülményeiben keletkezik”Idézet Avraham Barkai: Vom Boykott zur »Entjudung« : Der wirtschaftliche Existenzkampf der Juden im Dritten Reich 1933-1943 (A bojkottól a „zsidótlanításig”: A zsidók gazdasági létküzdelme a Harmadik Birodalomban) művéből. Fischer-Taschenbuch-Verlag, Frankfurt am Main 1988. . 126. o. Az év december 18-án a Birodalmi Belügyminisztérium államtitkára, Wilhelm Stuckart bizalmasan közölte a birodalmi gazdasági miniszterrel, Hjalmar Schachttal, hogy Hitler „a zsidóadó kivetésével alapjában véve egyetértett“ és elrendelte „a megfelelő törvénytervezet előkészítésének felgyorsítását, ezzel lehetővé tette a törvény kiadását már a Gustloff-per végére.” Míg ezek a tervek készültek, az 1937-es adóévre már hatályba lépett egy törvényjavaslat, amely minden zsidót külön adótételekkel sújtott a jövedelemadónál és a vagyonadónál. Hitler azonban mind külpolitikai okokból, mind a minisztériumok meggondolásai alapján ekkor még eltekintett a törvény megalkotásától, „nyilvánvalóan egy kedvezőbb alkalomra várva”.Uwe Dietrich Adam: A Harmadik Birodalom zsidópolitikája 114. o.

1938. november 10-én Walther Funk gazdasági miniszter megtudta Joseph Goebbelstől, hogy Adolf Hitler megparancsolta a továbbiakban minden zsidónak a német gazdasági életből való kizárását. Göring és Goebbels még aznap felkereste Hitlert, és utóbbi javasolta különadó kivetését a zsidókra.Uwe Dietrich Adam: Judenpolitik... 131. és 146. o. Hitler is támogatta az ezek után kibocsátott törvényeket, mint azt Göring a nemzetközi katonai bíróság előtti tárgyalások során megerősítette:

Egy többórás, „a zsidókérdésről” szóló „megbeszélés” során, 1938. november 12-én Göring körvonalazta több mint száz résztvevő előtt a célt, a zsidókérdésben egy „egészen világos, a birodalom számára nyereséget hozó akciót elérni”.IMT: A háborús főbűnösök elleni per … utánnyomás München, 1989, , Bd. XXVIII. k., 506. o. = Dokument PS-1816. A pogrom során keletkezett károkat maguknak a zsidóknak kellene állniuk; a kifizetett biztosítási összegeket elkobozzák. A zsidó gazdasági egységeket értékük alatt kellene kisajátítani, és forgalmi értéken német vevők kezébe adni. Részvényeiket és értékpapírjaikat be kellene váltaniuk birodalmi kötvényekre. Göring e megbeszélés során így nyilatkozott:

Végrehajtása Már 1938 tavaszán kibocsátottak egy rendelkezést arról, hogy a zsidók kötelesek vagyoni helyzetüket bevallani (Verordnung über die Anmeldung des Vermögens von Juden). Július végéig be kellett vallaniuk a vagyonukat, ha az 5000 RM értéken felüli volt. Egy, a zsidók adófizetéséről szóló végrehajtási rendelet követte ezt, és meghatározta, hogy az ennél a vagyonnál többel bíró zsidóknak a vagyonuk értékének 20%-át négy részletben be kell fizetniük az adóhatóságnak 1939. augusztus 15-éig. A rendeletben kifejezetten fenntartották annak lehetőségét, hogy ha e módon nem jönne össze a teljes egymilliárd RM összeg, akkor további befizetéseket is megkövetelhetnek. Valóban kijött egy ilyen rendelet,1939. okt. 19. (RGBl.(Reichgesetzblatt Birodalmi Közlönyként fordítható) I, 2059) amely egy ötödik részletet követelt befizetni 1939. november 15-ig. „Zweite Durchführungsverordnung über die Sühneleistung der Juden (Második rendelet a zsidók adójáról)”. A teljes összeg végül RM lett.Götz Aly: Hitlers Volksstaat. Raub, Rassenkrieg und nationaler Sozialismus.(Hitler népállama. Rablás, fajüldözés és nemzeti szocializmus) Frankfurt/M 2005, , 63. o.

Pénzpolitikai háttere A birodalom pénzügyi helyzete – a Wehrmacht felfegyverzésének következményeként – nagyon bizonytalan lett. Devizahiány lépett fel és hiányoztak a külföldről kapott hitelek is. 1939-ben esedékessé vált a Mefo-váltók beváltása. Az államháztartásban jelentős hiány volt: a fizetési mérleg hiánya elérte a kétmilliárd birodalmi márkát. Walther Bayrhoffer a pénzügyminisztérium részéről 1938. november közepén annak a félelmének adott hangot, hogy „a birodalom esetleg fizetésképtelenné válik”.Götz Aly: Hitlers Volksstaat… 61-62. o. Göringnek egy belső megbeszélésén elhangzott beszédéből a külügyminisztérium egyik képviselője a következőket jegyzetelte le 1938. november 18-án:

Hogy milyen szorult helyzetben volt a német állam novemberben, abból látszik, hogy a zsidóadóból befolyó, sürgősen igényelt pénzeszközöket a német nagybankok előre meghitelezték neki. Egycsapásra megnövekedtek a birodalom bevételei 16-ról 17 milliárd márkára, azaz majdnem 6 százalékkal.

Reakciók a zsidóadóra Victor Klemperer írta a naplójában 1938. november 13-án és december 6-án:

Tényleg így volt, a Németországban maradó zsidóknak csak egy töredéke fizette ezt a büntetőadót. Hamburgban például csak 16 százalékuknak kellett leadnia vagyonbevallást, amely ennek az adónak az alapjául szolgált.Götz Aly: Hitlers Volksstaat. 56. o. A „zsidók gazdagságáról” szóló elképzelések legendának bizonyultak.

A Sicherheitsdienst Reichsführer-SS (a birodalmi vezér biztonsági szolgálata) a titkos belpolitikai hangulatjelentésekben közölte, hogy a nép egy része kritikusan áll szemben a dologi értékeknek a novemberi pogrom, a kristályéjszaka során való értelmetlen elpusztításával. Viszont a zsidókra általában kivetett pénzbüntetést a nép igazságosnak tartotta.Peter Longerich: ‚Davon haben wir nichts gewusst!’(Erről nem tudtunk!) München, 2006, , 130. o.; Otto Dov Kulka; Eberhard Jäckel: Die Juden in den geheimen NS-Stimmungsberichten 1933-1945. Düsseldorf 2004, . A Bamberger Volksblatt vázolta a zsidók állítólagos gazdagságát, és így igazolta a büntetőadót: „Ezt a német néptől csalárd módon elvett vagyont ezzel a pénzbüntetéssel most egy kis részében visszaadják a német népnek.”

Jegyzetek

Irodalom Götz Aly: Hitlers Volksstaat. Raub, Rassenkrieg und nationaler Sozialismus. Frankfurt/M 2005,

További információk

Judenvermögensabgabe (Zsidó adó) im Glossar des Niedersächsischen Landesarchiv Bescheid über die Judenvermögensabgabe (A zsidóadó kivetéséről szóló értesítő levél), a Deutsches Historisches Museumban

Kategória:Történelmi adók Kategória:Antiszemitizmus Kategória:Nemzetiszocializmus