Futó János (19. század) színész, újságíró.
Élete és munkássága
Az 1848–49-es forradalom és szabadságharc alatt honvédtüzér volt, azután vidéken lett színész. Az 1850-es években kisebb vándortársulatokat igazgatott. Az 1860-as évek végén hunyt el.
Két levelet írt az Életképekbe (1848. október 7. Ozoráról és december 7. Beleznáról). Cikkei vannak a Hölgyfutár-ban (1851. Szél András címen egy verset is publikált e lapban), a Magyar Sajtóban (1856. 98. szám, Vidéki szinészetünk érdekében, 235. és 236. szám: Színművészetünk állapota). Valószinűleg ő volt az, aki Pajer Antal Villámok (Pest, 1854.) című munkáját kiadta.
Fontosabb szerepei
Harsánytorki (Munkácsy J.: Garabonciás diák) Quasimodo (Hugo–Birch–Pfeiffer: A notre-dame-i harangozó) Baczur Gazsi (Gaál J.: A peleskei nótárius) Báró Szirtfoki (Szigligeti Ede: Két pisztoly)
Könyve
Gyámbot (Pest, 1858).
Források
Magyar színházművészeti lexikon. Főszerk. Székely György. Bp., Akadémiai Kiadó, 1994.
További információk
Magyar Színművészeti Lexikon. Szerk. Erődi Jenő és Kürthy Emil összegyűjtött anyagának felhasználásával... Schöpflin Aladár. [Bp.], Országos Színészegyesület és Nyugdíjintézete, .
Kategória:Magyar újságírók Kategória:Magyar színészek Kategória:19. századi magyarok Kategória:Magyar tüzérek Kategória:Az 1848–49-es szabadságharc katonái