right|thumb|250px|Nostradamus (1503 – 1566)
Michel de Nostredame, vagy latinosított nevén Nostradamus, (Saint Rémy, Franciaország, 1503. december 14. – Salon-de-Provence, Franciaország, 1566. július 2.) a francia reneszánsz neves alakja; IX. Károly francia király udvari orvosa, képzett csillagász-asztrológus, misztikus jós (látnok), gyógyszerész. Kortársai körében nemcsak pestisdoktorként, hanem látnokként is ismert volt, utóbbi tevékenysége alapozta meg máig tartó hírnevét. Az emberiség jövőjére vonatkozó jóslatai, melyeket A próféciák (más néven (A) Centuriák) c. könyvében hozott nyilvánosságra, sokak szerint ugyanis teljesültek, illetve teljesülnek. Ráth-Végh István kultúrtörténész a következőket írja róla: „Nostradamus talán az egyik legrejtélyesebb ember, aki valaha élt: előre kell bocsátanom, hogy Nostradamus nem volt csillagjós. Ámbár tudományosan képzett csillagász volt, a számításokat úgyszólván csak keretként használta fel, és kitöltötte hozzájuk kapcsolódó látomásaival.” (A varázsvessző, Rejtélyek és talányok c. fejezet, 386. o.)
Élete Összefoglalás 1503-ban született a franciaországi Provence tartományban, Saint-Rémy-de-Provence-ban. Avignonban filozófiát tanult, majd Montpellier város orvosi egyetemén végzett 1529-ben, utána közel harminc évig praktizált orvosként. Mint pestisdoktor, részt vett két nagy pestisjárvány elleni küzdelemben. Miután 1547-ben megnősült, feleségével az Aix közelében fekvő Salon-de-Provence-ban telepedett le, ahol haláláig dolgozott eredeti szakmájában. 1556-tól II. Henrik francia király és felesége, Medici Katalin pártfogoltja, 1564-től IX. Károly udvari tanácsosa volt. Salon-de-Provence-i tartózkodásától kezdve foglalkozott jóslással is. Rímekbe szedett profetikus könyvének, A próféciák első változata 1555-ben jelent meg Lyonban.
Korai évek Nostradamus hagyomány szerinti szülőháza Saint-Rémy-de-Provence-ban|thumb|right|200px Nostradamus 1503. december 14-én született (az akkor érvényben lévő Julián-naptár szerint; a ma használatos Gergely-naptár alapján december 24-én) a franciaországi Provence tartományban lévő Saint-Rémy-de-Provence városában, amely kalábriai János herceg végrendelete alapján 1481-ben került át XI. Lajos kezébe. Anyai és apai ágon is kikeresztelkedett, katolikussá lett zsidó orvoscsalád leszármazottjaként látta meg a napvilágot. A XVI. századi Franciaországban a családok kikeresztelkedésének időpontját XII. Lajos egy 1501-es rendeletéhez kötötték, miszerint annak hatályba lépése után minden francia zsidónak három hónapon belül ki kellett keresztelkednie, vagy ki kellett vándorolnia, de újabban azt is lehetségesnek tartják, hogy Nostradamus családja már jóval a rendelet megszületése előtt, még Jó René uralkodása alatt áttért a katolikus hitre.
A nagyszülők Provence egyik római eredetű kis városkájában, Saint Rémyben, az Avignon és Arles közötti, a főútvonalaktól távol eső helységben éltek. Nostradamus mindkét nagyatyja orvos volt: apai részről, Pierre de Nostre-Dame, René király, míg anyairól, Jean de Saint-Rémy pedig János kalábriai herceg (René király fia) udvari orvosa volt. Pierre de Nostre-Dame fia, Jacques azonban nem lépett atyja örökébe: a város közjegyzője lett, s Jean de Saint-Rémy leányát, Renée-t vette feleségül, akitől 17 gyermeke született, a felnőttkort azonban csak Michel, Bertrand, Jean, Hector és Antoine érte meg. Egyébként a családban apáról fiúra szálló hagyomány volt, hogy a bibliai Jákób és Lea egyik fiának, Isszakár törzséből származónak tekintették magukat.
Nostradamus katolikus szellemű, vallásos nevelést kapott; magát élete végéig – mind szóban, mind leveleiben – meggyőződéses hívő katolikusként jellemezte. Kisgyermekként nagy hatással volt rá anyai nagyapja, aki orvosi foglalkozása mellett képzett csillagász és asztrológus is volt: ő avatta be érdeklődő unokáját a csillagképek világába, valamint a bolygómozgások számításaiba és tudományába. Nostradamus 1519-től Avignonban tanulva, mindig örömmel beszélt diáktársainak a csillagokról, amiért ők kis asztrológusnak nevezték.
Valószínűleg a nagyapa hatására döntött úgy, hogy nem apja jogi, hanem nagyapja tudományos-orvosi pályáját folytatja. Így került Nostradamus a Földközi-tenger partján fekvő Montpellier orvosi egyetemére, amely az akkori Franciaországban a leghíresebb volt. Ennek az intézetnek az volt a különleges előjoga, hogy az ott tanuló medikusok évenként felboncolhatták egy kivégzett gyilkos hulláját, mivel ez a tevékenység abban az időben még rendkívülinek számított, ezért érthetően az anatómiát itt magasabb színvonalon oktatták, mint az ország többi egyetemén, melyeknek tanítása csak elméleten alapult. Rendszeres öt évi tanulás után Nostradamus megkapta a püspöktől a legalsóbb orvosi fokozat, a licenciátus elnyerését tanúsító oklevelet. Ugyan célul tűzte ki, hogy megszerzi a magasabb doktori fokozatot, de ahhoz tovább kellett volna tanulnia; ennek megvalósítását az 1520-as években kitört pestisjárvány akadályozta meg.
Pestisdoktorsága és vándorlásai Az Európaszerte tomboló súlyos pestisjárványok alig két-három év leforgása alatt milliókat öltek meg és a fekete halál – a népesség csökkenésén kívül – kimutatható hatással volt többek között a kontinens gazdasági és politikai jellemzőire.
thumb|right|Pestisdoktor (Dr. Schnabel von Rom) az előírásos védőöltözékben
Nostradamus, mint végzett orvos, a járvány kitörésekor vállalta a „pestisdoktor” nem mindennapi bátorságot igénylő szerepét. Az ő példájából is látható, hogy a „pestisdoktornak” nem feltétlenül kellett doktori fokozattal rendelkeznie (ezt maga is csak a járvány elvonulása után szerezte meg). Mivel a pestist abban az időben nem tudták gyógyítani, sőt, az okát sem ismerték biztosan, a pestisdoktor feladata elsősorban a beteg szervezetének erősítése volt, illetve meg kellett győznie, hogy saját erejével le tudja győzni a gyilkos kórt, mindezek mellett tanácsadói szerepre korlátozódott, ami nem csak a betegnek, hanem a helyi hivatalnokoknak szóló tanácsokat is jelentett, mivel a pestisdoktorok feladata volt a higiéniai intézkedések javaslása is a helyi vezetőknek a kór további terjedésének megakadályozására (például hogy égessenek illatos füveket, vagy milyen gyorsan temessék el a halottakat). A pestisdoktorok jellegzetes öltözéke is a higiéniát szolgálta: ennek alsó része egy olajokba és gyógyporokba áztatott ing volt, amire még bokáig érő csuklyás szattyánbőr kámzsát és széles karimájú kalapot, ezenkívül kesztyűt és bokáig érő cipőt húzott. Az öltözék legkülönösebb darabja egy madár csőrét formázó, a szemnyílást üveggel fedő álarc volt, melyben fertőtlenítő hatásúnak gondolt balzsamok, növényrészek (elsősorban fokhagymalevél) voltak. Az öltözék szinte hermetikusan elzárta a pestisdoktor testét a külvilágtól. Az legalábbis tény, hogy Nostradamus valóban hordta ezt a nyári hőségben nagy állóképességet és türelmet, erős szervezetet igénylő öltözéket, és valóban nem betegedett meg a járványban, pedig bejárta Franciaország egy nagy részét, és működött a legnagyobb és legzsúfoltabb, a betegségtől legjobban sújtotta városokban, mint például Narbonne, Carcassonne, Toulouse, Bordeaux. Működését, úgy látszik, a közösség megelégedésére végezte, mivel ekkoriban szerezte hírnevét, a kortársai közül sokan „csodadoktornak” nevezték.
A járvány megszűntekor visszatért tanulni a montpellier-i egyetemre, és 1529. október 23-án hivatalosan is megszerezte a doktori címet. Montpellierben működött mint orvos-professzor, de már egy-két év után otthagyta nemcsak állását, hanem a várost is. Ennek oka valószínűleg az egyetemen körülötte kialakult rossz légkör volt: egyrészt hírneve miatt kollégái körében valószínűleg irigykedés övezte (s amint azt Ráth-Végh István fentebb már idézett művében írja, a kari konkurencia „sanda szemmel” nézte, „ … s mert másképpen nem tudtak neki ártani, kálvinizmussal vádolták meg.”); másrészt mint tapasztalt járványügyi szakértő, tapasztalatait valószínűleg oktatási gyakorlatában is meg kívánta jeleníteni; amit viszont az egyetem vezetése, mint a hivatalos (és sok tekintetben elavult) diszciplináris elvektől való eltérést, nem engedett. 1531-ben Bordeauxba, azután Toulouse-ba ment, végül egy orvos-történész-filozófus kollégája, Jules Caesar Scaliger hívására a Toulouse és Bordeaux között fekvő Garonne-menti Agen városba költözött. A két férfi (annak ellenére, hogy Scaliger protestáns szimpatizáns volt) összebarátkozott, és nagy hatással volt egymásra. Nostradamus megnősült (feleségének neve vitatott, lényegében ismeretlen) és két gyermeke született. Boldog életüknek egy hamarosan bekövetkező tragédia azonban véget vetett: egy ismeretlen betegség, mellyel szemben Nostradamus tehetetlennek bizonyult, hirtelen elvitte feleségét és gyermekeit is.
Ezután 1536-ban Olaszországba indult vándorútra, bejárta az országot Lombardiától Szicíliáig. A vándorlásnak 1544-ben egy hazahívó üzenet vetett véget: Marseille kikötővárosában újból nagyobb tömegű pestises megbetegedést jelentettek. Nyilvánvaló volt, hogy újabb országos méretű járvány készül, ami hamarosan valóban kitört. Nostradamus – holott erre semmi nem kötelezte – újból hazament, hogy segítsen a járvány elleni küzdelemben, először Marseille-ben, majd két év múlva, amikor ott az alábbhagyott, Aix-ben.
Élete Salon-de-Provence-ban
Csak az 1540-es évek közepére szűnt meg a pestis dühöngeni. 1547 novemberében Nostradamus megnősült Aixben. Egy gazdag özvegyet, Anne Ponsart Gemelle-t vette el, majd családjával Salon-de-Provenceba költözött, és ott is élt élete végéig (a ház, melyben életüket leélték, ma is megtekinthető Place de la Poissonnerie-ben). Itt nemcsak orvosként, hanem kozmetikusként is dolgozott, utóbbi mesterséget olaszországi vándorlásai alatt tanulta ki. 1554-ben tanítványra, asszisztensre és barátra talált Jean-Aymes Chavigny, egy 30 éves teológia- és filozófiadoktor személyében, aki munkára jelentkezett nála, és később első megbízható életrajzának írója lett.
Nostradamus ebben az időszakban két orvosi könyvet írt: 1557-ben jelent meg egy Galenus munkáit kommentáló műve, 1561-ben pedig egy másik (Traité des fardemens), melyben a pestisjárványok elleni küzdelem tapasztalatait, például egyes alkalmazott „gyógymódok” hiábavalóságát írja le. Utóbbit több idegen nyelvre is lefordították. Ezenkívül mint csillagász, részt vett egy kalendárium szerkesztésében, mely 1555-től kezdve minden évben megjelent. A neves kozmetikus-orvosokat abban az időben szerte földről keresték fel a gyógyulni vagy szépülni vágyó gazdagok. Az 1554-59-es években Adam Crappone mérnök városcsatornázási terveit, a járvány idejében megismervén a köztisztaság fontosságát, Nostradamus jelentős összegekkel támogatta. Ha dúsgazdagnak nem is volt minősíthető, Nostradamus elegendő vagyont szerzett. Híre ment jóstehetségének is, és az emberek ezentúl ügyes-bajos mindennapi dolgaikkal is hozzá fordultak.