bélyegkép|330px|Utagava Kunijosi portréja egy Oiváról A a természetfölötti teremtmények gyűjtőfogalma a japán folklórban. Szokták mononokénak, vagy obakénak nevezni őket. Ám ez utóbbit, inkább egy, a jókai-okon belüli csoportként értelmezik, mindazonáltal szintén rokonértelmű kifejezés.
Áttekintés A jókai egységesen magába foglalja a gonosz onitól (emberevő óriás) kezdve a csintalan kicunén (ravaszdi rókaszellem) át egészen a Juki-onnaig (hószellem) mindent. Egyik típusuk a félig állat, félig ember lények (pl. Kappa és Tengu). A jókaik talán egyetlen közös jellemzője, hogy természetfeletti hatalommal rendelkeznek.
Az emberek és jókaik közti találkozások rendszerint drámai végkifejlettel zárulnak. A jókaikat többnyire átláthatatlan tervek és indítékok motiválják cselekedeteikre. Bizonyos történetek azonban egyértelműen beszámolnak arról, hogy a jókai szándéka a közösülés a kiszemelt emberi lénnyel, azzal a szándékkal, hogy fél-jókaikat (Han'jó) hozzanak a világra. Ezek a históriák szép szerelmi történetként kezdődnek, ám leginkább tragikusan végződnek, többnyire az emberi fél tiszteletlenségéből kifolyólag.
A jókaik egy bizonyos része messze elkerüli az emberekkel való érintkezést, és az emberi lakóhelyektől távol, elszigetelten él. Mások viszont kimondottan emberek közt tanyáznak, általában egy épülethez vagy konkrét személyhez való kötődésük miatt. Sok esetben átveszik egy lázas ember teste felett az uralmat. A jókaihoz hagyományosan köthető a tűz, az északkeleti irány és a nyári évszak, amikor megerősödik kapcsolatuk a Földdel. Rendszerint rettenetes vagy mulatságos külsővel rendelkeznek. Az emberi fegyverekkel a többségüket képtelenség megsebesíteni vagy elpusztítani. De a sintoista ördögűzők (jap. 退治屋 taidzsija) vagy a buddhista szerzetesek rendelkeznek a kellő erővel, hogy felvegyék a harcot velük szemben.
A japán néprajzkutatók és történészek „a természetfölötti vagy megmagyarázhatatlan jelenségek definíciójaként” értelmezik a jókait. Az Edo-korban több művész, mint például Torijama Szekien alkotott meg sok jókait a folklór által megihletve vagy a saját ötleteik alapján. Ezek számát igen magasra becsülik (l. Kameosza, Amikiri), és sok esetben helytelenül legendás eredetűeknek tulajdonítják őket.AllExperts.com Encyclopedia: Yōkai
Az 1960-as évektől fogva Sigeru Mizuki mangaka, Ge Ge Ge no Kitaro című műve révén a jókaik sok fajtája vált népszerűvé.Anthropology of Anime and Manga, Science Fiction and Horror Manga Classics Shigeru Mizuki's "Ge Ge Ge no Kitaro" Lafcadio Hearn kísértethistória-gyűjteménye, a Kvaidan: Történetek és különös dolgok tanulságai történeteivel további információkkal szolgál a jókaikról.
Típusok A japán mondavilág bővelkedik a jókaikban. Ez a fogalom tulajdonképpen magába foglal minden, természetfeletti hatalommal bíró lényt, szörnyeteget vagy különös teremtményt. Japánban még az európai folklór alakjait is ezzel a szóval jellemzik. Nem ritka, hogy európai eredetű mitológiai lények mostanra a japán mesevilág szerves részét képezik, a köztudatba olyan módon beleivódva, hogy arra annak sajátosságaként tekintenek.(pl. az angol Bugbear, vagy a bajor, osztrák eredetű Schrat)Amazines.com Free Articles & Web Content: Yōkai Nincs egységes kategorizálása a jókaiknak, itt hét típusra osztva mutatjuk be őket. Júrei
A jókaikon belül egy csoport. Lényegében azonosak a nyugati világ szellemeivel. Maga a szó, alakját tekintve két kandzsiból áll, úgy mint 幽 (jú) "gyenge" vagy "tompa" és 霊 (rei) mint "lélek". Alternatív elnevezései több más jelentéseket hordoznak, a 亡霊 (bórei) például elhagyott vagy tönkretett lelket jelent. A 死霊 (sirjó) pedig halott szellemet, de ott van még a jókai, vagy az obake, amiken belül külön csoportot alkotnak.
A júrei tulajdonképpen olyan lélek, amely valamilyen okból kifolyólag képtelen átkelni a túlvilágra. Áttekintés thumb|right|170px|Júrei Japánban hagyományosan úgy tartják, minden embernek van egy szelleme vagy lelke 霊魂 (reikon). Amikor egy személy meghal, a reikon elhagyja a testet és belép egyfajta tisztítótűzbe. A megfelelő temetési és az utána lévő szertartások képezik ezt, hogy a lélek megnyugodhasson és csatlakozhasson őseihez. Ha ez problémamentesen végbemegy, a reikonról azt gondolják, hogy a család egy védelmezőjévé vált. Eztán minden év augusztusában, az Obon fesztiválon hálát adnak neki.AllSands Japanese Obon Festival Of The Dead Azonban ha az illető hirtelen vagy erőszakos halált halt, például gyilkosság, öngyilkosság formájában, a megfelelő szertartásokat pedig nem hajtják időben végre, illetve azokat befolyásolják az erős érzelmek, mint szeretet, bosszúvágy, féltékenység, gyűlölet vagy bánat, akkor a reikon visszatér a fizikai világba és júreié változik. A júrei egészen addig folytatja szellemjárását, amíg a szertartást hibátlanul végre nem hajtják vagy az érzelmi konfliktus meg nem oldódik. A szellem mindig egy adott helyhez van kötve, leggyakrabban halála helyszínéhez vagy kedvese lakhelyéhez. Általában éjjel kettő és három óra között jelennek meg. Japánban ez a boszorkányok órája, amikor az élők és holtak világa közti fátyol a leghalványabb.Mondo magazin Yōkai! - 2010. 01. A júrei ellen hatásos védekezés az ofuda, egy sintó talizmán, ami egy kami nevét tartalmazza. Ha a ház ajtajára és ablakaira tesszük, a júrei képtelen bemenni az épületbe. Ha pedig a szellem homlokára, akkor elmenekül.
Megjelenés A júreik gyakorta tűnnek fel nó darabokban. Továbbá rendszeres szereplői a japán kísértettörténeteknek, vagyis a kaidanoknak. A késő 17. században egy játék, a Hjakumonogatari Kaidankai vált népszerűvé. Lényege az volt, hogy este összeült egy szobában a társaság, meggyújtottak száz gyertyát, majd a játékosok mindegyike mesélt egy történetet. Mindegyik után eloltottak egy gyertyát. A mesék egyre ijesztőbbek lettek, s mire minden fény kialudt, állítólag megjelent egy júrei.Paranormalstories.blogspot.com Ghost Stories - Hyakumonogatari Kaidankai
Mostanra a júreik kinézete viszonylag egységessé vált, amik markáns kulturális jegyeket mutatnak. Többségük jellegzetes fehér, halotti kimonót visel; haja hosszú, fekete és kócos. Kezük élettelenül himbálózik a csuklójukon, lábuk általában nem látszik, mivel a hosszú kimonó eltakarja azt. Rendszerint a föld felett lebegnek, halotti lángok vagy levegőben úszó mocsári fények kíséretében.
Besorolás Bár minden japán szellem júrei, azon belül további kisebb csoportokra lehet bontani őket. Ezeket a csoportosításokat a halál módja vagy a júrei visszatérésének oka szabja meg. Onrjó – Azok a bosszúálló szellemek, akik visszatérnek a tisztítótűzből, mert valami rossz történt velük, még életükben. Ubume – A szülés során életét vesztett édesanyák szellemei, akik haláluk után is próbálnak gyermekükről gondoskodni. Gorjó – Az arisztokrácia júreiei, különösen az erőszakos halálban elhunytaké. Funajúrei – Azok kísértetei, akik a tengerben lelték halálukat. Zasiki varasi – Gyermekek lelkei, gyakran pajkosak inkább, mint veszélyesek. Szamuráj szellemek – A Genpei háború hősi halottjai. A nó színházban gyakori szereplők. Csábító szellemek – Olyan kísértetek, akik haláluk után szexuális együttlétet kezdeményeznek élő emberekkel.
Henge (Obake)
Japánban rengeteg állatfajról tartják úgy, hogy rendelkezik varázserővel. Ezeket többnyire hengének (変化) nevezik, vagyis alakváltóknak. Mágiájukat leginkább arra használják, hogy emberré változzanak, rendszerint nővé. Hasonlóak a közép-európai tündérmesék állati szereplőihez, akik emberi jellemvonásokkal rendelkeznek. A henge jókaik az állatvilág vezetői, fajtársaiknál minden szempontból kiválóbbak. Legismertebb képviselői A henge jókaik azon fajtái, akik a történetekben legnagyobb gyakorisággal feltűnnek vagy a legközismertebbek: Tanuki
thumb|left|200px| Utagava Kunijosi 1852-es Tanuki ábrázolása Tanuki, (狸 vagy タヌキ) magyarul japán nyestkutya. Nyugaton gyakorta nézik borznak vagy mosómedvének. Pedig e kettővel ellentétben általában szerencsét hoz, vidám és pajkos. Egész Japán-szerte gyakoriak a tanuki szobrok, templomok, szentélyek, éttermek és különösen tészta boltok bejáratainál. Gyakran van ezeken hatalmas, kúp alakú kalap, kanna a kezükben, vagy szaké az egyik, váltó, esetleg üres pénztárca a másik kezükben. A hagyományos tanuki ábrázolásokon azonban rendszerint nagy kerek hassal és hatalmas földig érő herékkel ábrázolják őket. Amit a hátukra vetnek, mint utazó a poggyászát, vagy dobként használják. Ez a mulatságos ábrázolásmód a Kamakura-korban alakult ki. Újabban készültek olyan megjelenítések is, ahol a heréik helyett a hasukon dobolnak. Japánban november 8-át a tanukik ünnepévé nyilvánították, mivel a tanukik nyolc különleges jellemvonással és tárggyal rendelkeznek, amelyek szerencsét hoznak, és a császár is ebben a hónapban teszi híres látogatását.Pink Tentacle Tanuki’s day off Nyolc szerencsés jellegzetessége az alábbi: (1) Egy olyan bambuszkalap, ami megvéd a bajjal szemben. (2) Nagy szemek, amivel észlelni lehet a környezetet és segít meghozni a jó döntéseket. (3) Az erényt jelképező szakés palack. (4) Nagy farok, ami állhatatosságot és erőt ad, segít a sikerekben. (5) A hatalmas herék, szerencsét jelentenek a pénzügyi életben. (6) Egy értékpapír, a bizalom szimbóluma. (7) A nagy has merész határozottságot jelképez. (8) A barátságos mosoly. A Kamakura- és Muromacsi-korból fennmaradtak tanukikról olyan mondák is, ahol vészjósló gonosz alakként jelennek meg. Például ebben a korban íródott otogizósiban található "Kacsi-kacsi Jama" című történet is ilyen. Ez a mese egy olyan tanukit mutat be, aki agyonüt egy öregasszonyt bottal. Majd miután megfőzte, felszolgálja azt a mit sem sejtő férjének. A folklórban fent maradt egy ironikus recept is "Tanuki leves" névvel. A legtöbb történet azonban ártalmatlan lényként mutatja be ezt az állatot, aki a társadalom tevékeny és hasznos része. Több kolostornak vannak legendái arról, hogy egy régi szerzetesük valójában alakváltó tanuki volt. Mielőtt átváltozik, a tanuki falevelet tesz a fejére. Főleg nagy pocakú, nőcsábász csavargók vagy kolduló szerzetesek alakját öltik magukra. Néha úgy tartották, hogy a tanuki valójában egy Cukumogami, egy olyan használati tárgy, ami életre kel, miután legalább száz évig használták. Egy híres történet, a „Bunbuku Csagama” egy olyan tanukiról mesél, aki teáskannává változott, így tréfálva meg egy szerzetest. Egy másik legenda azt meséli el, hogyan csapott be egy tanuki egy vadászt azzal, hogy faággá változtatta a karjait, és egy fa mögé állva időnként kinyújtotta azokat. A mesebeli tanuki imádja a szakét. Az italért azonban sosem fizet, csak pénznek álcázott faleveleket ad a kocsmárosnak, s mire a trükkre fény derül, a tanuki már árkon-bokron túl jár.
Kicune
thumb|left|185px| Egy 19. századi obake karuta (szörny kártya), egy Kicune képével A Kicune (狐, きつね, ki·cu·ne) szó japánul annyit tesz, róka. A japán nyelvben rendszerint ezzel a fogalommal jelölik a róka szellemeket is a hétköznapi rókák mellett. Az ősi időkben minden rókának spirituális erőt tulajdonítottak. Ezért nincs semmilyen nyelvi elkülönítés sem. Úgy tartották, egy róka százéves korától válik képessé az alakváltásra, ekkor tesz szert spirituális erőre.Smyers. The Fox and the Jewel.