A butella többé-kevésbé palackformát utánzó, hordozható cserépedény bor és pálinka tárolására.
Elterjedése
Magyarországon az első butellákat hódmezővásárhelyi fazekasmesterek készítették. Az 1700-as évektől kezdett használatuk országszerte elterjedni, legkedveltebbek a XIX. század második felében lettek, amikor is Magyarországon már több mint szeszfőzde üzemelt.
Jellemző formák
Lehet ovális, lapos vagy domborodó oldallal és lappal készített: henger alakú; hasáb alakú, kerekített vagy széles vállal, esetleg lefelé keskenyedő alakú. Ha viszonylag nagyobb, a kulacséhoz hasonló fület kap, hogy szíjra lehessen fűzni. Mindegyik formának felül kis kerek szája van. Kedvelt, de az előzőknél ritkább forma a csukott könyv formájához hasonló könyvbutella, zsoltárbutella, imakönyv, amely négyzetes lapokból alakított mázas, díszes edény. Mindig egyedileg, megrendelésre készül, és rendszerint feliratos, évszámos. A hordóbutella hordóformájú pálinkás edény négy lábacskával, a tetején kerek szájjal. Általában mázas, de nem díszített. A butellákon ritkán látható évszám vagy felirat. Rendszerint kis mennyiségben készültek megrendelésre, alkalomra: rokon, barát vagy katonacimbora megajándékozására. Elkészítésük nagy gondosságot és viszonylag sok időt igényelt, ezért „babramunkának” tartották a mesterek. – Legtöbb és legdíszesebb butella a három nagy alföldi fazekasközpontból való: Mezőcsát Tiszafüred Hódmezővásárhely Kisebb mennyiségben készítettek butellát Mezőtúron, Szentesen, Makón, Tótkomlóson is. A mezőcsáti butellák többsége ovális alakú. Fehér vagy tojáshéj színű lapját barna pontsor keretezi. Egyik lapján felirat van – szöveg, évszám –, a másikon leggyakoribb és Mezőcsátra legjellemzőbb díszítmény az ágon ülő madár, csőrében leveles-virágos ágacskával. A mezőcsáti butellák leghíresebb mestere Rajczy Mihály (1791–1856) és fiai voltak: ők készítették a legművészibb butellákat. A másik jelentős mezőcsáti csoportot azok a butellák képezik, amelyeken madár helyett stilizált vázából vagy enélkül, közös tőből eredő, háromszárú virág alkotja a díszítményt. A díszítés technikája szintén változatos: az írókázást, a karcolást vagy ezek együttes alkalmazását itt is kedvelték. – Tótkomlóson szinte kivétel nélkül zöld mázas, karcolt és főleg vésett díszítményű, feliratos, évszámmal ellátott butellákat készítettek. Mezőtúrról világos alapszínű színes, növényi elemekkel díszített butellák ismertek.
Lásd még butykos szilke
Források Pálinkás butellák
Kategória:Iparművészet Kategória:Magyar népművészet Kategória:Borászat