Modális, más néven diatonikus hangsor (eol) az, amelyet hét különböző hang alkot. A modalitás jelen van a régi (a középkori, a reneszánsz és a barokk) zenében és a magyar népzenében (hétfokú hangkészlettel rendelkező dalainak). A hangsorokat szekundszerkezetük alapján is vizsgálhatjuk, vagyis azt, hogy az öt egész hang (nagy szekund) és a két félhang (kis szekund) hol helyezkedik el a hangsoron belül, ami a hangsor fő jellegzetességét adja.
A hét alap modális hangsor A hangsorok részletes bemutatásához a könnyebb érthetőség kedvéért a szolmizációs hangokat is mellérendeljük, és pirossal jelöljük a kis szekund hangközöket. +HangsorElőjegyzés nélküli példa betűjelekkelElőjegyzés nélküli példa szolmizációs hangokkalHangnem az 1–3–5. fok közötti hangközök szerintPélda módosított hanggal*Ion (dúr)C-D-E-F-G-A-H-(C)dó-sor /dó-ré-mi-fá-szó-lá-ti-(dó)/dúrdó-sor /dó-ré-mi-fá-szó-lá-ti-(dó)/DórD-E-F-G-A-H-C-(D)ré-sor /ré-mi-fá-szó-lá-ti-dó-(ré)/molllá-sor fivel /lá-ti-dó-ré-mi-fi-szó-(lá)/FrígE-F-G-A-H-C-D-(E)mi-sor /mi-fá-szó-lá-ti-dó-ré-(mi)/ molllá-sor tával /lá-tá-dó-ré-mi-fá-szó-(lá)/LídF-G-A-H-C-D-E-(F)fá-sor /fá-szó-lá-ti-dó-ré-mi-(fá)/dúrdó-sor fivel /dó-ré-mi-fi-szó-lá-ti-(dó)/MixolídG-A-H-C-D-E-F-(G)szó-sor /szó-lá-ti-dó-ré-mi-fá-(szó)/dúrdó-sor tával /dó-ré-mi-fá-szó-lá-tá-(dó)/Eol (természetes moll)A-H-C-D-E-F-G-(A) lá-sor /lá-ti-dó-ré-mi-fá-szó-(lá)/molllá-sor /lá-ti-dó-ré-mi-fá-szó-(lá)/LokrisziH-C-D-E-F-G-A-(H)ti-sor /ti-dó-ré-mi-fá-szó-lá-(ti)/○ *A legkevesebb módosított hangot úgy kapjuk, ha a dúr hangnemben dóval, a moll hangnemben lával kezdjük a hangsort.
A modális hangsorok C’ alaphangról kiindulva A szemléltetés kedvéért mindegyikhez egy-egy magyar népdal kottája van mellékelve.
Jón hangsor
Fájl:Hang_ion.png
Fájl:Dal_ion.png
Dór hangsor
Fájl:Hang_dor.png
Fájl:Dal_dor.png
Fríg hangsor
Fájl:Hang_frig.png
Fájl:Dal_frig.png
Líd hangsor
Fájl:Hang_lid.png
Fájl:Dal_lid.png
Mixolíd hangsor
Fájl:Hang_mixolid.png
Fájl:Dal_mixolid.png
Eol hangsor
Fájl:Hang_eol.png
Fájl:Dal_eol.png
Lokriszi hangsor
Fájl:Hang_lokriszi.png
A lokriszi hangsor egy modális hangsor. Előjegyzés nélküli alaphangja a H. Különlegessége, hogy a tonikája és a dominánsa között nem tiszta kvint, hanem szűkített kvint, tritónusz van.
A hangsor ti-dó’-ré’-mi’-fá’-szó’-lá’-ti’, azaz H-C’-D’-E’-F’-G’-A’-H’.
(nincs dal)
A modális hangsorok és a tonális hangnemek közti különbség
A tonális (a dúr és a moll) hangnemek vezetőhanggal rendelkeznek. A vezetőhang a hangsor hetedik hangja, amely a hangnem alaphangjára vezet. A VII. fok és az I. fok között kis szekund (fél hang) távolság van, ami a dúr esetében a ti-dó és a moll (összhangzatos moll) esetében a szi-lá hangköz. A modális hangsorok a jón (dúr) és a líd hangsoron kívül természetes vezetőhanggal nem rendelkeznek. A mai tonális gondolkozásmód szerint a modális hangsorokat aszerint csoportosíthatjuk, hogy az alaphangra épített hármashangzata (alaphang + terc + kvint) dúr vagy moll jellegű. Ha az alaphangra épített terc nagy, akkor dúr, ha kicsi, akkor moll jellegű.
Eszerint: dúr jellegű hangsorok: jón, líd, mixolíd moll jellegű hangsorok: dór, fríg, eol
A lokriszi egyikhez sem sorolható, mert bár az alaphangra épített terc kisterc, de az alaphangra épített kvint nem tiszta (ti-fá), hanem szűk. Így a hármashangzata is szűkített.
Források Népzenéről mindenkinek…
Jegyzetek
Kategória:Hangsorok