I. Joscelin edesszai gróf és galileai herceg (; Franciaország, 1070-es évek? – Kaiszun, 1131. október 1. előtt) francia nemes, keresztes lovag, 1102–1112 között Turbesszel uralkodója, 1113–1119 között Galilea és Tibériás hercege,A galileai hercegeket gyakran szokás tibériási hercegeknek is titulálni a hercegség fővárosa, Tibériás után. A két cím ugyanazt jelöli. 1118–1131 között Edessza grófja.
Élete Származása és ifjúkora balra|70px Josselin de Courtenay valamikor az 1070-es évek elején látott napvilágot Joscelin courtenay-i úr és Isabelle de MontlhéryIsmert még Élisabeth de Montlhéry néven is. másodszülött gyermekeként. A Courtenay-ház egyike volt azon francia főnemesi családoknak, amik a keresztes hadjáratok révén gazdagodtak meg és emelkedtek fel. A családnak két másik fiúgyermeke volt: az idősebb Milo örökölte a francia főnemesi címet és vele együtt a birtokot, a fiatalabb Geoffrey pedig Josselinhez hasonlóan katonai pályára lépett. Édesanyja révén Josselin de Courtenay elsőfokú unokatestvéri rokonságban állt Baudouin de Bourcq frank lovaggal.
Az első keresztes hadjárat meghirdetésekor Josselin de Courtenay valószínűleg a szomszédos Nevers urával, II. Vilmos nevers-i gróffal együtt csatlakozott a keresztes sereghez.Runciman. 313. oldal Öccse, Geoffrey de Courtenay szintén felvette a keresztet. Minthogy a száli törvény értelmében nem elsőszülött fiúgyermekként sem Josselin, sem öccse nem számíthatott a vagyon és a birtok megöröklésére, a keresztes háborúk remek felemelkedési lehetőséget jelentettek számukra. Josselin de Courtenay a második hullámban, 1102-ben érkezett meg a Szentföldre, ahol addigra már nagyjából körvonalazódtak a későbbi keresztes államok határai. Baudouin de Bourcq ekkor már mint edesszai gróf uralkodott; Josselin de Courtenay pedig unokatestvére szolgálatába szegődött. Hűséges és kiváló helyettesnek bizonyult, így a gróf ráruházta országa egyik felének kormányzását. Az Eufrátesz folyótól nyugatra eső vidékeket csak nagy nehézségek árán lehetett megtartani a folytonos szaracén betörések és támadások miatt, e feladat pedig a terület központja után turbesszeli úrnak is nevezett Josselin de Courtenay lovagra hárult.
Magánélete; házasságai és gyermekei Josselin de Courtenay egész életét és politikáját az unokatestvéréhez, Baudouin de Bourcq-hoz fűződő hűséges viszonya határozta meg. Szentföldre érkezését követően szinte azonnal barátság alakult ki kettejük között, amit azonban áthatott a hűbéri rendszer kikényszerítette alá- és fölérendelt viszonya. Josselin de Courtenay mindig tisztelettel tekintett a nála magasabb pozícióban lévő unokatestvérére, akit sosem szűnt meg támogatni és segíteni. Turbesszeli uralkodóként és edesszai grófként egyaránt a vallási türelem jellemezte politikáját: az örményekhez első felesége révén került közel, és velük való jó viszonyát mindvégig megőrizte. Vezetői képességeit dicséri, hogy az állandó fenyegetettség dacára turbesszeli birtokát felvirágoztatta és gazdaggá tette.
Josselin de Courtenay 1104 körül feleségül vette I. Konstantin örmény fejedelem egyik leányát. A hercegnő eredeti keresztneve nem ismeretes, házassága után a Beatrix néven kezdték emlegetni. A hercegnő az önálló örmény egyház tagja volt;Runciman. 399. oldal éppen ezért népszerűségnek örvendett honfitársai körében és férjét is megkedveltette az örményekkel. Beatrix örmény hercegnő és Josselin de Courtenay kapcsolatából egyetlen fiúgyermek származott:
Joscelin (1104 körül–1159), később Edessza grófja.
Első felesége halálát követően Josselin de Courtenay újranősült. Második hitvese Salernói Richárd és itáliai normann nemes leánya, Hauteville Mária salernói hercegnő lett. A hercegnő fivére, Salernói Roger antiókhiai régensként szintén befolyásos és előkelő bárónak számított a szentföldi nemesség körében. A házasságból egy leánygyermek származott, akinek a keresztneve nem ismert. Türoszi Vilmos krónikája alapján a leánygyermek később a Szent Mária rendház apátnője lett a Szentsír-templom közelében, és valamikor 1162 után hunyt el.
Uralkodása Turbesszeli uralkodóként és galileai hercegként bélyegkép|jobbra|200px|II. Balduin edesszai gróf és jeruzsálemi király, Josselin de Courtenay unokatestvére 1103 nyarán a nemrégiben muszlim fogságból kiszabadított I. Bohemund antiókhiai fejedelemmel Josselin de Courtenay kisebb hadjáratot indított Aleppó környékére. A várostól északra lévő Muszlimíje települését elfoglalták, a muszlim lakosságra súlyos adókat vetettek ki. A két lovag ezután Maras ellen szándékozott vonulni, ahol a bizánci császár nevében Torosz marasi nagyúrTorosz marasi nagyúr egyéb névváltozatai: Tatul, Taphnuz, Tafroc. Minden bizonnyal Arda jeruzsálemi királyné édesapjáról van szó. uralkodott. Erről értesülvén Butumitész bizánci hadvezér a marasiak védelmére sietett, a város ostromát így az antiókhiai fejedelem és Josselin de Courtenay elvetették. A rá következő évben viszont a bizánci csapatokat visszarendelték a fővárosba, így 1104 tavaszának elején I. Bohemund fejedelem és Josselin de Courtenay megint az nagyrészt örmények lakta várost tűzték ki célpontul. A marasi uralkodónak nem állt rendelkezésére fegyveres erő, és a környező területek uraitól sem várhatott segítséget. Torosz nagyúr átadta a várost a turbesszeli uralkodónak; Josselin de Courtenay cserébe lehetővé tette a tróntól megfosztott uralkodó számára, hogy elutazzék a császárvárosba. Március közepe táján Josselin de Courtenay elvágta az Aleppó–Eufrátesz közötti összeköttetést, lehetővé téve a környéken a további portyázást. Eközben a szeldzsuk törökök szervezett, összefogott katonai inváziót indítottak Edessza ellen. II. Balduin gróf segítséget kért és kapott az antiókhiai udvartól; az egyesített edesszai, galileai és antiókhiai hadak május 7-én a harráni csatában súlyos vereséget szenvedtek, s ráadásul a gróf és Josselin de Courtenay török fogságba került. Az unokatestvérek egy ideig ugyanazon helyen raboskodtak, de Szukmán mardini szultán halála után Josselin de Courtenay a szultán fivéréhez, Ilgází emírhez került. Az emír azon fáradozott, hogy megszerezze magának a néhai bátyja birtokolta területek feletti uralmat unokaöccse ellenében, ehhez viszont pénzre volt szüksége. Húszezer dinárért és katonai támogatásért cserébe felajánlotta Josselin de Courtenay szabadon bocsátását.Runciman. 363–64. oldal A frank lovag turbesszeli alattvalói gyorsan előteremtették az összeget, így 1107-ben urukat elengedték. Josselin de Courtenay ezután minden erejét unokatestvére kiszabadítására fordította. Az edesszai grófot rabként tartó Dzsaválí emír hatvanezer dénárt kért az uralkodóért cserébe; a hatalmas összegnek Josselin de Courtenay csak a felét tudta előteremteni. A meglévő harmincezer dénárral a lovag személyesen ment el az emír udvarába, és önmagát ajánlotta fel túsznak unokatestvéréért cserébe, míg a gróf összeszedi a hiányzó pénzt. Dzsaválít „ez a gesztus meghatotta… Elfogadta Balduin helyett Joscelint, majd pár hónappal később, részben lovagiasságból … szabadon engedte, bízva ígéretében, hogy mindenképpen meg fogja fizetni a hiányzó pénzt. Nem kellett csalódnia.”
A II. Balduin fogsága alatt régenskedő Tankréd galileai herceg ugyan beleegyezett abba, hogy előteremti a harmincezer aranyat, Edessza városát ellenben csak hűségeskü fejében volt hajlandó visszaadni a grófnak. II. Balduin ebbe a jeruzsálemi király hűbéreseként nem egyezhetett bele, s ezért Vazul örmény fejedelemhez fordult. Az örmény uralkodó háromszáz besenyő zsoldost állított ki a gróf kérésére, továbbá megszerezte a környékbeli örmények támogatását is. Bernát antiókhiai pátriárka és Josselin de Courtenay mint turbesszeli uralkodó szintén az edesszai gróf pártját fogták: velük szemben a galileai herceg kénytelennek bizonyult meghátrálni és átadni az uralmat a jogos és törvényes uralkodónak. Josselin de Courtenay ezután visszatért turbesszeli birtokára; ám továbbra is hűségesen szolgálta az edesszai grófot és többször közvetített közte és I. Balduin jeruzsálemi király között.Runciman. 365. oldal 1111-ben az összefogott moszuli–mardini–marágai muszlim seregek támadást terveztek Turbesszel ellen. Júliusban neki is fogtak a város ostromának, azonban a saizári szultán segítségkérésére és Ahmad-Il marágai kurd herceg javaslatára – akivel Josselin de Courtenay titokban fenntartotta a kapcsolatotRunciman. 369. oldal – a mozlimok felhagytak a vár megvívásával, hogy helyette a régóta ellenük szervezkedő Tankréd galileai fejedelmet szorongassák meg.
1112 nyarán Maudúd moszuli atabég támadást indított Edessza ellen. Josselin de Courtenay leleplezett egy, az unokatestvére ellen szőtt összeesküvést – idejében tájékoztatta II. Balduint, aki gyorsan leszámolt az árulókkal. A tél folyamán ellenben a gróf váratlanul Josselin de Courtenay ellen fordult, árulással vádolta meg. Josselin de Courtenay „viselkedése nem nyújtott alapot Balduin gyanújához: valószínűleg mindennek Balduin féltékenysége volt az oka:”Runciman. 371. oldal az állandó betörésektől sanyargatott Edesszával szemben Turbesszel virágzott, az örmény lakosság körében Josselin de Courtenay töretlen népszerűségnek örvendett, míg az edesszai gróf megváltozott politikája miatt kivívta az örmények gyűlöletét. Az év végén II. Balduin gróf az udvarába hívatta unokatestvérét, ahol egy mondvacsinált indokál fogva – nem látta el birtokairól a szükséges élelemmel hűbérura háznépét – börtönbe záratta. II. Balduin gróf kicsikarta unokatestvérétől a turbesszeli hűbérbirtokról való lemondást, majd szabadon eresztette.
Josselin de Courtenay délre utazott a fővárosba; a jeruzsálemi király 1113 legelején kárpótlásul ráruházta a galileai fejedelmi címet. A Galileai Hercegség egyike volt a királyság legnagyobb területű és fekvéséből adódóan legjelentősebb hűbérbirtokainak. A hercegség fontosságából kifolyólag sokkal szervesebben kapcsolódott a királyi udvarhoz, mint a többi hűbéres állam. A galileai fejedelmi cím ekkor még nem öröklődött, a mindenkori tibériási herceget a jeruzsálemi király nevezte ki. Az is előfordult, hogy rövidebb ideig nem is volt galileai herceg, mint például a Tankréd galileai herceg halála és Joscelin herceg kinevezése közt eltelt pár hónapnyi idő alatt.
Edesszai grófként bélyegkép|jobbra|300px|Az Edesszai Grófság 1118. április 2-án I. Balduin jeruzsálemi király anélkül hunyt el, hogy utódját megnevezte volna. A királyi tanács rögtön az uralkodó halála után összeült a kérdés megvitatására, hogy ki legyen a következő jeruzsálemi király. A legtöbb nemes azon a véleményen volt, hogy a koronának családon belül kell maradnia; így viszont csak két ember jöhetett szóba: a néhai király bátyjaként III. Euszták boulogne-i gróf és unokatestvéreként II. Balduin edesszai gróf. A tanács legbefolyásosabb tagja Joscelin galileai herceg volt, ő pedig az edesszai gróf pártját fogta. A galileai hercegnek sikerült meggyőznie a tanácstagokat arról, hogy neki semmilyen személyes érdeke nem fűződik az edesszai gróf királlyá tételéhez, erre pedig indokként saját alaptalan megvádolását és száműzését hozta fel bizonyítékként. A valóságban a herceg arra számított, hogy unokatestvére majd a „gonoszságát ekkora jósággal viszonozó”Runciman. 385. oldal rokona javára mond le az edesszai trónról. Arnulf jeruzsálemi pátriárka szintén kiállt a gróf alkalmassága mellett, így a tanács végül őt szavazta meg királynak.