Málta adottságaiból következően csak a tengeri és közúti közlekedésnek kedvez. Voltak kísérletek más eszközök használatára is, ezek azonban nem jártak tartós sikerrel.

Közúti közlekedés

bélyegkép|balra|250px|Málta főbb útvonalai (1984) Máltán bal oldali közlekedés van érvényben. Az ország az ötödik a világon az egy főre jutó autók számát illetően (607 autó jut 1000 főre), hiszen a kis távolságok miatt néhány kivételtől (pl. Sliema) eltekintve nincs helyi közlekedés, a helyközi vonalak pedig erősen Valletta-centrikusak. A közutak teljes hossza 2254 km, ebből szilárd burkolatú 1972 km (87,5%). A főbb utak többsége is szűk, 2x1 sávos helyi út, a kisebb utakon általában éppen elfér 2 autó egymás mellett. Az utóbbi évtizedekben indult meg 2x2 sávos gyorsforgalmi utak építése a sziget belsejében a repülőtér és Mosta közötti területen.

A sebességhatárok: lakott területen 35 km/h, közúton 60 km/h, gyorsforgalmi úton (a 2x2 sávos utak egy része) 80 km/h.

Taxi Mint mindenhol, Máltán is vannak taxik. A fehér színű autókat az egész országban igénybe lehet venni, elvileg egységes áron. A gyakorlatban azonban sokszor a tömegközlekedésnél sokkal drágábban (15-20-szoros áron) szállítanak, és gyakran nem is óra szerint, hanem megérkezés után mondanak egy árat. A tömegközlekedési reform keretében 2010 májusától a taxiközlekedés reformja is elkezdődött. Most elvileg egységes (előre megállapított) áron kell szállítaniuk az utasokat. A taxik be is lesznek kamerázva.

Autóbuszközlekedés bélyegkép|jobbra|200px|40-50 éves buszok világa volt A tömegközlekedés legnagyobb hagyománnyal rendelkező eszközei az autóbuszok (xarabank, karozza tal-linja). A szigeteken 1905 óta járnak menetrend szerinti autóbuszok. 1920-ban megkezdődött a gyártás is, külföldi licenc alapján. Mivel a magánkézben lévő járművek állapotát senki nem ellenőrizte, 1931-ben létrejött a Traffic Control Board (Közlekedési Ellenőrző Bizottság), amelynek ellenőrző és szankcionáló jogköre biztosította, hogy a buszok egyre jobb állapotban jártak. Az 1977-es reformtól kezdve a buszok működtetőit tömörítő Assoċjazzjoni Transport Pubbliku (Tömegközlekedési Szövetség, ATP) formájában egy kézbe került az irányítás, egységes menetrendet vezettek be. 1981 és 1987 között a flotta jelentős modernizáláson esett át, összesen 260 használt buszt importáltak Nagy-Britannia városaiból. Később Kínából és Törökországból érkezett 150 alacsony padlós jármű, ezek sok hagyományos buszt váltottak ki. Minden modernizálás ellenére még mindig járnak az 50-es években épült buszok Málta útjain. 2005-ben több mint száz buszt kellett leselejtezni, ezzel megszűnt a hagyományos buszokkal működő túrabusz-forgalom. A jelenleg is zajló reform elindítását 2008-ban jelentette be a kormány (ld. következő pont), ennek keretében teljesen új buszközlekedést építenek ki a szigeteken.

A reform előtt a vonalak nagy része Valletta (Florianában lévő) nagy kerek pályaudvaráról indult Málta minden részébe, Gozón Rabat pályaudvara töltött be hasonló szerepet. A jelenlegi rendszer kevésbé centralizált.

2011 júliusáig az idősebb menetrend szerinti buszok önmagukban is turistalátványosságnak számítottak. Korábban minden vonal járművei más-más színre voltak festve, míg be nem vezették az egységes zöld festést, majd Máltán hagyományosan sötét sárga, Gozón szürke színűek voltak a buszok. Ma egységesen az Arriva kék festése jellemző. A buszok díszítése sokáig a sofőrök/tulajdonosok büszkesége volt. Különösen kedvelt volt a magasfényű króm alkatrészek használata, a díszítőfestés a járművek külsején is (virágminták, nonfiguratív díszítőmotívumok), egyedi festett utastájékoztató üzenetek (Welcome aboard, Pay as you enter), a lakóhely védőszentjének neve, jelvények, ereklyék a szélvédő mögött, idézetek (pl. Have good hearth) vagy szerencsét hozó jelvények. A buszokon jellemzően jelezve volt a járatszám, ám az úticél szinte sosem.

Ezen kívül léteznek turista-szállító "mini-vonatok" (trackless train), amelyek működését szintén a tömegközlekedési hatóság irányítja. Ezek közlekedésében is változásokat jelentettek be 2010-től.

2011. július 3-ától mindössze 71 vonal maradt a szigeteken, amelyek átvették a korábbi vonalak szerepét. A rendszert működtető Arriva "új" buszokat hozott a szigetekre, amelyek a vonalakat kiszolgálják. Rendszer komoly zökkenőkkel indult, az új vonalak nagy részét visszavonták vagy erősen módosították. 2011. novembere óta az eredetihez sokban hasonlító vonalszerkezettel működik a szolgáltatás. 2014. január 1-jével az Arriva kivonult Máltáról, és az Arriva Malta tulajdonjogát 1 €-ért (és az adósságai átvállalásáért) eladta a Malta Public Transport Servicesnek.

Bővebben ld. a következő fejezetet.

A tömegközlekedés reformja (2008 óta) A reform 2008-ban indult, de a lényegi lépések csak egy évvel később kezdődtek el. Eszerint a 2009-ben létrehozott állami Transport Malta vállalat kezében összpontosulna a teljes máltai tömegközlekedés koordinációja. A reform másik fontos pontja, hogy a gazdaságtalan vonal-elosztás átszervezésével az eddigi járműszám fele (508 helyett 220) elég legyen a hálózat működtetéséhez, növelve a buszok kihasználtságát is. Fontos cél a florianai terminál részleges tehermentesítése, a hálózat decentralizálása is.

2008-ra elkészültek a tervek a vonalhálózat észszerűsítésére. 2009-ben 508 jármű teljesített szolgálatot Málta útjain, ezek közül azonban csak 101 felel meg a 2010-ben bevezetendő EU-szabványoknak. A minisztériumnak hosszas viták után sikerült megegyezésre jutnia a buszok tulajdonosaival és a sofőrökel a buszok megvásárlásáról és a sofőrök átvételéről.

Márciusban elkezdték kicserélni a megállók régi vas/alumínium esőbeállóit üvegből készültekre. Emellett a tervek szerint a vallettai (tulajdonképpen Floriana területén lévő) terminál 2010. decemberére lekerül a Triton-kút környékéről a közeli St. James-árokba.

A taxik reformja keretében Malta szigetén 200 helyett 250 taxi fog járni, amelyek működtetését szigorú licenc megszerzéséhez kötik. A továbbra is maximalizált díjakat reklámok elhelyezésével az üzemeltetők csökkenthetik. A repülőtérre és az utasforgalmi kikötőbe három új terminálról is fix áron lehet majd eljutni. A minőséget több szigorú intézkedéssel igyekeznek tartani: a sofőrök büntetőpontokat kaphatnak, 200 pont a jogosítvány kétéves felfüggesztésével jár. Ezen kívül a taxikban biztonsági kamerákat helyeznek el, két vészjelző gombot (egyet a sofőr, egyet az utas részére), az órák működését kívülről ellenőrizhetővé teszik, kiszűrve ezzel a fekete fuvarokat, és a kocsikat GPS helymeghatározással követik. Ettől remélik az eddigi visszaélések csökkenését.

A létrehozandó új tömegközlekedés működtetésére négy konzorcium jelentkezett, amelyek közül az Arriva került ki győztesen. Az új buszközlekedés - hatalmas zűrzavar közepette - 2011. július 3-án lépett életbe, ettől Austin Gatt miniszter hosszú távon azt is reméli, hogy az autósok azon része, amely a felmérések szerint nyitott egy minőségi buszközlekedésre való átállásra, valóban a tömegközlekedést választja majd. A kormány 6,2 millió euróval támogatja a rendszer működését. Az új hálózaton 264 jármű (ebből 185 új) fog közlekedni, a 23.00 óráig tartó üzemidőn kívül 14 éjszakai járat is lesz, amelyek San Ġiljan pályaudvarán futnak össze. A buszok mindkét szigeten egységes akvamarin színűek lesznek, ugyanis ez az Arriva hivatalos színe. A florianai pályaudvaron, valamint Marsa és Luxol területén P+R parkolók fognak kapcsolódni a buszhálózathoz.

Az új buszközlekedési rendszer első napjai nagy káoszt eredményeztek: a cég tarthatatlan munkafeltételei miatt kb. 60 sofőr nem vette fel a munkát, őket egyszerűen kirúgták, de a kieső járatok miatt több órás késések voltak, a várakozók a tűző napon álltak, információt a cég sem mindig tudott adni. A buszok közül több lerobbant, a csuklós buszok pedig nem tudtak manőverezni a szűk máltai utakon. Mindössze három hét után a cég máris 27 módosítást jelentett be a 71 útvonalon. Még így is maradtak olyan járatok, amelyek egyedül szolgálják ki az ország lakosságának 1/10-ét, és nagyon kevesen használták ki a buszok adta lehetőségeket, ezért 2011 novemberében ismét jelentősen átalakították a vonalakat. Minden település közvetlen összeköttetést kapott Valletta és a Mater Dei kórház felé. 2014. január 1-jével az Arriva kivonult Máltáról, eladva tulajdonjogát 1 €-ért (és majdnem 8 millió eurónyi adóssága átvállalásáért) a tömegközlekedést irányító Malta Public Transport Servicesnek. A hatóság azonnal nekikezdett az átszervezésnek, újra alvállalkozókkal működtetve az egyes buszjáratokat. Ez magával hozza az útvonalak átszervezését is.

A buszközlekedés mellett új vízitaxi-rendszert vezettek be a Marsamxett és a Nagy Kikötő városai között, valamint épült egy lift Vallettában a Lascaris Wharf (a bormlai vízitaxik kikötője) és a Barakka-kert között, amely a vízitaxik jegyével ingyen használható.

A tervek szerint a teljes átalakításnak 2015-ig kell megvalósulnia.

Vasút és villamos A brit uralom idején két kísérlet is történt, hogy az akkor legmodernebbnek számító kötöttpályás közlekedést bevezessék Máltán.

Malta Railway 1883. február 28-án megindult a vasútforgalom a sziget egyetlen vonalán, amely Vallettát kötötte össze Notabilével. Az eredeti tervek szerint a vonal elérte volna St. Paul's Bayt, ám ez sosem valósult meg. 1890-re az üzemeltető tönkrement, a közlekedés megszűnt. 1892-ben a kormányzat indította újra Malta Railway néven. 1900-ban a vonalat egy alagúton át meghosszabbították az Mtarfa melletti Museum állomásig. A máltai vasút legsikeresebb éve az 1904-1905-ös volt, ettől kezdve a forgalma visszaesett, mivel az autóbuszok gyorsabb és rugalmasabb összeköttetést biztosítottak. Hátrány volt, hogy kizárólag személyszállításra épült, javakat soha nem szállított. 1928-ban a kormányzat megkísérelte a vasút privatizációját, ez azonban nem történt meg, és 1931. március 31-én megszűnt Málta egyetlen vonala.

Eredetileg naponta hét vonatpár járt a vonalon, ez 1913-ra 14-re nőtt. Összesen 10 mozdonya volt, amelyek közül költséghatékonysági okokból csak 7 üzemelt. A 63 alkalmazott nagy része hosszú műszakokban (14 óra naponta) dolgozott, nagyon szerény fizetésért.

Állomásai: Valletta - Portes des Bombes - San Giuseppe - Msida - Santa Venera - Birkirkara - Balzan - San Anton - Attard - San Salvatore - Notabile - Museum

Villamosközlekedés 1905. február 23-án indult meg a villamosforgalom Valletta, a Három Város, Żebbuġ és Ħamrun között. A buszok elterjedésével megcsappant a forgalma, végül 1929. december 15-én megszüntették.

Hajózás Málta sziget-voltából adódóan mindig szorosan kötődött a tengerhez. Lakói a tengeren át érkeztek csakúgy, mint a későbbi hódítók. A sziget táplálékának jó részét is a halászat biztosította.

Kikötőhelyek Málta néhány kivételesen jó kikötőhellyel rendelkezik. A szigetekbe mélyen benyúló öblök az ókor óta vonzották a Földközi-tenger hajósait, a magányos kalózhajóktól a modern repülőgéphordozókig mindenfajta járműnek megfelelő kikötőt biztosítottak. Ma a legtöbb öblöt hullámtörők teszik biztonságosabbá, bár ezek állapota helyenként rossz vagy kritikus.

Nagy Kikötő

bélyegkép|jobbra|250px|A Nagy Kikötő Vallettával A leghíresebb kikötő a Port il-Kbir (angolul Grand Harbour, a Nagy Kikötő) öbölrendszere. Malta szigetének északkeleti partjából nyílik. A szárazföldbe mélyen benyúló vízfelületből további öblök nyílnak délkelet felé: a Rinella-öböl, a Kalkara Creek, a Dockyard Creek, a French Creek, dél felé pedig a New Port. Partjai mentén áll Kalkara, Bormla, Birgu, Isla, Paola, Marsa, Floriana és Valletta. Nyílását egy izolált hullámtörő zárja el. Innen több mint 3,5 kilométerre nyúlik be a szárazföldbe egészen Marsáig.