A The Firebug Carl Barks író és rajzoló 1946-ban megjelent képregénye Donald kacsa főszereplésével. A történetet a Dell Comics Four Color című sorozatának 108. számában adták ki először, melyben Donald, miután beveri a fejét, mániákus gyújtogatóvá válik.
A történet megszületése
Carl Barks 1945-ben írta és rajzolta meg a The Firebugot,Barrier, 106. o. melyet egy öt évvel korábban készült Disney-rövidfilm, a Fire Chief ihletett. Az animációs filmben, melynek elkészítésében Barks is részt vett, Donald egy túlbuzgó tűzoltó szerepében jelenik meg, aki igyekezetében leégeti a tűzoltóságot és tűzoltókocsiját.Andrae, 114. o. A The Firebug képi világa az 1940-es évek film noirjait idézi. Az egyes oldalakon az általánosnak számító nyolc paneles elrendezés helyett Barks átlagosan tízet alkalmazott, mely a bezártság szorongó érzetét kelti. A nyomasztó hangulatot az erős árnyékolások is tovább erősítik. Barks később a panelek szokatlan sűrűségét a háború miatti papírhiánnyal magyarázta.Andrae, 116. o.
A második világháború végétől kezdődően Barks alkotásai jelentős változásokon mentek keresztül. Korábban jellemzően egyszerű szerkezetű kalandtörténetei jóval összetettebbekké és néha sötétebbekké váltak. Az úgynevezett „megmentési”-történetelem, mely során a család egy eltűnt tagját a többieknek kell megmenekítenie, veszített domináns jellegéből. Ennek a változásnak az egyik képviselője a The Firebug, valamint Barks egy később megalkotott, de a The Firebuggal egy füzetben megjelent The Terror of the River. Donald Ault véleménye szerint mindkét történet „apokaliptikus témát” dolgoz fel, melyekben egy „háborodott amerikai” pusztulást hoz saját hazájára.
A cselekmény
Donald egy hideg estén éppen indul, hogy begyújtson a kandallóban, mikor elbotlik unokaöccsei egyik játékában, leesik a lépcsőn és beveri a fejét. A tűzgyújtás addig terhes feladata hirtelen Donald szenvedélyévé válik, másnap reggel Tiki, Niki és Viki pedig már kénytelen lekötözni bácsikájukat, hogy az le ne égesse a házat. A fiúk elszaladnak az orvoshoz, aki elbeszélésük alapján úgy véli Donald a pirománia tüneteit mutatja.
Mire Tiki, Niki és Viki visszatérnek a házukba, bácsikájuk már megszökött. A nap folyamán többször is rátalálnak a szökésben lévő Donaldra, miközben a városban egyre több épület borul lángokba, és már a rendőrség is üldözi őket. Estére a fiúknak sikerül bácsikájukat biztonságos helyre menekíteniük a rendőrség elől. Donald váltig állítja, hogy neki semmi köze a nagy tüzekhez. Tikinek, Nikinek és Vikinek feltűnik, hogy minden alkalommal ugyanaz a rendőr talált rájuk, de akinek látszólagos figyelmetlensége és hanyagsága miatt mindannyiszor sikerült megszökniük. Arra kezdenek gyanakodni, hogy Donald csakugyan ártatlan, és a közveszélyes gyújtogató valójában a rendőr.
Tiki, Niki és Viki az addigi tűzesetek alapján kikövetkeztetik, hogy mi lehet a gyújtogató következő célpontja. A helyszínen kiderül, hogy a gyújtogató álrendőr, aki ikertestvérétől lopta az egyenruhát. Donald rátalál a konkurens piromániásra, és sikerül harcképtelenné tennie őt éppen akkor, amikor az lecsapni készül. A bírósági tárgyaláson kiderül, hogy a gyújtogató azóta piromániás, mióta egyszer a fejére esett. Amikor a bíró már éppen köszönetet nyilvánítana Donaldnak, hogy közreműködésének hála megmenekült a város, az felgyújt egy papírkosarat és gyönyörködni kezd a lángokban. A következő pillanatban az ágyában fekvő Donaldot egyik unokaöccse felébreszti, ezzel kiderül, hogy az egész csak álom volt.
A történet motívumai
Carl Barks pacifista volt, aki ellenezte az Egyesült Államok belépését a második világháborúba. Tom Andrae megítélése szerint a The Firebugban az író és rajzoló a háborúval kapcsolatos aggodalmai fogalmazódnak meg. Donald mint „hétköznapi polgár” jelenik meg a történetben. Valamilyen külső behatás következtében felszabadulnak rejtett, pusztító piromán hajlamai, melyek megszokott körülmények között egyáltalán nem voltak jellemzőek rá. Az emberekben a háború során hasonló folyamatok játszódtak le, elszabadítva lappangó indulataikat és az agressziót.Andrae, 115. o.
A történet során fény derül arra, hogy bár Donald megszállottja lett a tűznek, a város épületeit valójában nem ő borította lángokba. A valódi gyújtogató Donald „találmányait”, a különböző alakú tüzeket (Donald kerek, kocka és lyukas tüzeket talált fel) utánozva terelte rá a gyanút.
Donald Ault véleménye szerint párhuzam fedezhető fel Donald és a valódi gyújtogató, valamint az elméleti fizikusok, és tudományos eredményeiket az atombomba kifejlesztéséhez felhasználó tudósok között. A elméleti fizikusokhoz hasonlóan Donaldot is elvakítja saját „munkájába” vetett megszállottsága, és nem méri fel, hogy annak milyen negatív hatásai lehetnek. Ez a párhuzam elsőre logikusnak tűnhet, de a történet megszületése és a háború eseményei közötti időbeli eltérés miatt nem állja meg a helyét. Barkstól a The Firebug anyagát a kiadó majdnem egy hónappal azelőtt vette át, hogy az Egyesült Államok atombombát dobott Hirosimára. Andrae véleménye szerint a történetben inkább azok a morális és etikai dilemmák jelennek meg, melyeket a világháború során megváltozott katonai technikák és stratégiák vetettek fel, pontosabban a civil lakosságra, a nagyvárosokra mért gyújtóbomba támadások. A The Firebug piromániás gyújtogatója a törvényességet és rendet szimbolizáló rendőri egyenruhában jelenik meg, tulajdonképpen az államot jelképezi. Tevékenysége azonban éppen ezzel ellentétesen, félelmet kelt és rettegésben tartja a várost. A gyújtogató célpontjai, a kikötő, a finomító és a széntároló, akár katonai célpontok is lehetnének.
Barks a történet végén a liberális gyógyászati etika felett is szatirikus kritikát gyakorol, mely inkább kezeltetné a bűnöst, mintsem megbüntetné tetteiért. Mikor a bíró éppen kimondaná ítéletét a gyújtogatóra, egy orvos közbevág, és azt állítja, hogy jutányos áron, egy egyszerű műtéttel képes kigyógyítani őt piromán hajlamából. Andrae véleménye szerint a „csodaszer” olcsósága, és a közönség egykedvű reakciója egyértelműen elárulja, hogy az orvos egy sarlatán, gyógymódja pedig csalás. Mikor a bíró Donaldot készülne megdicsérni, amiért kézre kerítette a gyújtogatót, az felgyújt egy papírkosarat. Barks ezzel arra hívja fel a figyelmet, hogy a személyiség sötét oldala nem csak a törvényszegőkben, hanem a hétköznapi emberekben is ugyanúgy jelen van.Andrae, 116–117. o.
Megjelenése és cenzúrázása
A Western Publishing, a Dell Publishing partnercége 1945. július 19-én vette át a tizenhárom oldalas The Firebug történetét, melyen megjelenése előtt szerkesztői utasításra változtatásokat hajtottak végre. Az utolsó oldal két utolsó paneljét, melyeken Barks eredeti története szerint Donald börtönbe került volna a bíróságon való gyújtogatásért, a kiadó belső munkatársaival átrajzoltatta, Barks nyilatkozata szerint valószínűleg Carl Buettnerrel vagy Tom McKimsonnal. Az új befejezés, melyben a történet csak Donald álma volt, némiképp tompította Barks eredeti szatírjának erejét, melyben rámutat, hogy a háború milyen sötét folyamatokat indít be az emberi tudatban. Barks nyilatkozata szerint a szerkesztői döntés forrása az lehetett, hogy nem akarták, hogy az olvasók egy Disney-szereplőt rácsok mögött lássanak,Barrier, 107. o.Andrae, 117. o. bár ezzel szemben Barks egy hónappal azelőtt leadott, The Great Ski Race című története, melynek végén Donald szintén börtönbe kerül, nem akad fenn a cenzúrán.
Források
Jegyzetek
További információk
Kategória:Carl Barks képregényei Kategória:Az 1940-es évek képregényei Kategória:Disney-képregények