bélyegkép|Csíkkarcfalvi római katolikus vártemplom bélyegkép|Csíkrákosi római katolikus vártemplom bélyegkép|Illyefalva bélyegkép|Kézdiszentlélek bélyegkép|Nagyajta bélyegkép|Székelyderzs bélyegkép|Zabola A székelyföldi vártemplomok a magyar építészet és művészettörténet szempontjából jelentős erődített templomok, amelyeknek védelmi szerepük mellett rendeltetésük volt a lakosság értékes javainak megőrzése.
Építéstörténete A székelyföldi vártemplomok építéstörténete két korszakra osztható. Az első a XV. század első felére tehető, és egybeesik a székely templomok késő gótikus átépítésének időszakával. Az erődített székely templomok első korszakához tartoznak a bekerített templomok és az ovális alaprajzra épült, lőrésekkel ellátott háromszéki templomkastélyok. Ugyancsak ebből a korszakból származik a csíkkarcfalvi vártemplom is.
A második korszak templomvárainak kiépítése a XVII. század első felére, Bethlen Gábor és I. Rákóczi György uralkodásának idejére tehető. A védőtoronnyal ellátott templomerődök nagyobb részt téglalap, vagy ötszög alaprajzúak.
Mivel az egyszerű erődítményekkel bekerített templomok nem tudták megvédeni a falu népét az ellenségtől, így a székelyföldi templomok köré megbízható erődítményeket építettek. A fontosabb útvonalak mentén fekvő, gyakori támadásoknak kitett települések is csak abban az esetben vállalták a templom erődítését és a vele járó anyagi áldozatot, ha az erős várfalaival és kaputornyával megfelelő biztonságot nyújtott a lakosságnak.
A támpillérekkel megerősített, csúcsíves ablakokkal és ajtókkal ellátott nagyszámú gótikus templom átépítése a XV-XVI. század fordulójára és a XVII. század első felére esett. A templomok egy része a korábbiak átépítéséből származik, más része pedig a régi román kori templom helyére, esetleg annak anyagából épült. Székelyföldön ez a nagyméretű építkezés a települések fejlődésével, a lakosság számának növekedésével és a liturgia fokozatos átalakulásával áll összefüggésben.
A XV-XVI. századi késő gótikus átépítések alkalmával a templomok mellé harangtornyokat építettek. Megjelenésük szorosan összefügg a harang használatának a XV. század második és a XVI. század első felére tehető székelyföldi elterjedésével. Abban az időben alakult ki a székely templomerődök legegyszerűbb formája, a kerített templom, amelyet utólag nem bővítettek, nem erősítettek tovább. A székely templomok többségét nem építették át templomerőddé, vagyis az erődítési munkálatok a templom épületét nem érintették.
A székely templomerősségek második generációjának kiépítésében jelentős szerepet játszottak a XVI. századvég és a XVII. század első évtizedeinek háborús eseményei. A korszak keserű tapasztalatai arra késztették a székelységet, hogy a XVII. század első felében újabb templomerősségeket építsenek. Ez az időszak egybeesik Bethlen Gábor és I. Rákóczi György anyagi és szellemi föllendítést biztosító uralkodásával.
A csíki és gyergyói templomok legkorábbi védelmi jellegű építményei a harangtornyok, amelyek a hajók nyugati oromfalához épültek. A XV-XVI. században a vidéket nem fenyegették a török támadások. A XVII. század folyamán Moldva felől egyre gyakrabban törtek be a tatár csapatok a székelyföld ezen területére, amelynek következtében szükségessé vált az önvédelemre való felkészülés. Abban az időszakban épültek azok az alacsony lőréses kőkerítések, amelyek jellegzetes csíkvidéki erődítményekként tarthatók számon. A kevésbé költséges és eléggé elterjedt védelmi megoldás eredményeként 1942-ben 39 csíki templom közül 30-nak épségben fennmaradt a kőkerítése, amelyeknek többsége lőréssel volt ellátva. A védőfalakat helyenként kisebb védőtornyokkal, vagy kaputornyokkal is megerősítették.
Erdély központi részén elterülő Maros- és Aranyosszék a XV. század folyamán kevésbé volt kitéve a török és tatár hódításoknak, mint a peremvidék. A XVI. század közepétől ott is megsokasodtak a hódítások és a háborús pusztítások. A fennmaradt építészeti emlékek azt bizonyítják, hogy Marosszéken a templomok köré a XV-XVI. század folyamán nem építettek erődítményeket. Kerített templomokat ott is építettek, de nagy részük egyszerű kőkerítés lehetett.
Székelyföldön a védőtornyokat és a gyilokjáró alá épített kamrákat gabonaféleségek, kelengyék és más javak tárolására használták. Ez a szokás az ismétlődő háborús pusztítások és gyakori tűzvész miatt terjedt el.
A 18. században a székely templomerősségek védelmi szerepe gyakorlatilag megszűnt. Az idő viszontagságai miatt megviselt erődítményeket nem javították ki, a leomlott és lebontott falak köveit építőanyagként használták fel.
Tornyok Székelyföldön a templomtornyok csak a gótika korában váltak általánossá, különösen a Csíki medencében és Háromszéken, ahol elsősorban hadi szempontnak köszönhetik létüket. A legegységesebb képet a csíkvidéki tornyok mutatják, itt maradtak fenn a legjellegzetesebb székely tornyok. A templomtól külön épült tornyok tipikus székelyföldi sajátosságot mutatnak. A középkori székely templomtornyok általában két-három emeletes, oldalfalain keskeny, magas lőrésekkel ellátott építmények.
Védőfalak A különböző építési korszakokból származó várfalak egymástól eltérő méretei és védelmi berendezései elsősorban a tűzfegyverek fejlődésével és elterjedésével, az ostromlás és a védelem technikájának változásával magyarázható. Az alaprajznak megfelelően a várfalak méretei, arányai és védelmi építményei változatosak. A várfalak építőanyaga termés- vagy folyami kő, melyet erős mészhabarcs köt össze. Az építési technikáját illetően a XV-XVI. századi várfalak külső és belső oldalát gondosan egymás mellé illesztett kövekből rakták. A XVII. század első felében épült védőfalak, mind alaprajzi sajátosságaiban, mind felépítésükben és védelmi berendezéseikben eltérnek a korábbi templomerősségek várfalaitól. A korábbi falakhoz hasonlóan ezek is kőből épültek, helyenként, főképp a lőrések körül téglaberakások is találhatóak.
Lőrések A lőrések a kor követelményeinek az ostromlás és védelem technikájának megfelelően alakultak. A különböző korszakok lőfegyvereinek használata, más-más igényeket támasztott a rés nagyságát, formáját és a mögötte lévő fülke méreteit illetően. A XV. századi, téglalap nyílású, egyszerű lőréseket a XVII. század végéig alkalmazták, a fordított kulcslyuk alakúak a XV. század végi, XVI. és XVII. századi erődítményeknél egyaránt fellehetőek voltak. A lappancsos lőrések a Székelyföldön csak a XVII. századi védőtornyokon vagy várfalakon jelentek meg. Ennek a lőrésnek az volt az előnye, hogy szükség esetén a rést el lehetett zárni, a hozzátartozó széles fülke nagyobb oldalirányú helyet biztosított a védők számára.
Védőfolyosók A lőréses mellvédhez szolgáló védőfolyosók közül csak a csíkkarcfalvi maradt meg épségben. Szerkezete eltér a többi székelyföldi védőfolyosó felépítésétől, mivel járószintjét maga a vastag védőfal biztosítja. A jelentősebb székely templomerősségek védőfolyosóinak szerkezetéről kevés adat maradt fenn. A legtöbb XV-XVI. századból származó háromszéki templomvár mellvédje mögött védőfolyosó húzódott.
Pártázatok A pártázat a falak peremén kialakított tört vonalú mellvéd, amelynek két típusa ismeretes: a védőpártázat és a díszítő jellegű pártázat. A védőpártázat eredetileg a várfalakat, városfalakat fedte, ezek az oromzatok a XV. század folyamán elvesztették jelentőségüket. Erdélyben a XVI-XVII. század késő reneszánsz építészetében jelentek meg a díszítő pártázatok, főképp a védőtornyok oromzatán, ugyanakkor a várfalak peremén is. Ezek a díszítmények általában lépcsőzetes felépítésűek, peremüket téglaberakással emelték ki. A székely templomerősségek pártázatai jelentős mértékben eltérnek az erdélyi díszítésektől. Jellegzetes a várfalon sorozatosan ismétlődő négyzet alapú hasábok együtteséből kialakult fogsoros pártázattipus, ugyanakkor a félköríves és fecskefarkas díszítmények is megjelentek egyes falrészeken.
Védőtornyok A XV. század végén és a XVI. század folyamán épített székely templomerősségek várfalai általában védőtornyok nélkül épültek, az egyetlen torony a harangtorony volt, amely a bejárat védelmét is biztosította. Kivételt képez a sepsiszentgyörgyi és bölöni templomvár, amelyeknél a templomtól különálló kaputornyon kívül a várfal védelmét egy-egy védőtorony is szolgálta. A korai védőtornyok mindenike a fal síkja elé ugró, úgynevezett külső torony, rendeltetése az oldalazó védelem biztosítása. A székely templomerősségek második szakaszában, a XVII. század első felében épült erődítményeknél, a védőtornyokat alkalmazása egységes. Alaprajzuk négyzet vagy trapezoid alakú, két vagy három emeletesek, lőréseik lappancsosak. A bástyás templomerősségek építészeti szempontból az olaszbástyás építkezésnek egy különleges csoportját képezik, amelyek kizárólagos védelmi szerepüket mindvégig megőrizték. A székely templomerősségeknél a kapubástyát, a kapu védelmére építették, amely magába foglalta a védőtornyot. A fejedelmi építőtelepeken tapasztaltakat a székelyek templomaik erődítésekor is felhasználták. A fejedelmi udvar példamutatása, összefonódva az önvédelem biztosításának gyakorlati követelményeivel, olyan építészeti emlékek létrejöttét eredményezte, mint amilyenek a védőtornyos vagy bástyás székely templomkastélyok, amelyek a köznép hozzáértéséről és emelkedett ízléséről tanúskodnak.
Templomok Alsócsernátoni református templom Bikfalvi református templom Bölöni unitárius templom Csatószegi római katolikus templom Szent János-templom (Csíkdelne) Csíkkarcfalvi római katolikus vártemplom Csíkkozmási római katolikus templom Csíkmenasági római katolikus templom Csíkmindszenti római katolikus templom Csíkrákosi római katolikus vártemplom Csíkszentdomokosi római katolikus templom Csíkszentgyörgyi római katolikus vártemplom Csíkszentimrei római katolikus templom Csíkszentkirályi római katolikus templom Csíkszentléleki római katolikus templom Csíkszentmártoni római katolikus templom Csíkszentmihályi római katolikus vártemplom Csíkszentmiklósi római katolikus vártemplom Római katolikus templom (Csíkszenttamás) Csíkszépvízi örmény katolikus templom Csíkzsögödi római katolikus templom Dálnoki református templom Esztelneki római katolikus templom Felsőboldogfalvi református templom Felsősófalvi református templom Feltorjai református templom Gelencei római katolikus templom Gidófalvi református templom Gyergyóalfalvi római katolikus templom Szent Katalin-templom (Gyergyóditró) Gyergyószárhegyi római katolikus templom Gyergyószentmiklósi örmény katolikus templom Gyergyószentmiklósi római katolikus templom Gyergyótekerőpataki római katolikus templom Homoródkarácsonyfalvi unitárius templom Homoródszentmártoni unitárius templom Homoródszentpéteri unitárius templom Illyefalvi református templom Kászonaltízi római katolikus templom Kézdialbisi református templom Kézdiszentléleki római katolikus templom Lemhényi római katolikus templom Maksai református templom Nagyajtai unitárius templom Nagygalambfalvi református templom Sepsiárkosi unitárius templom Sepsibodoki református templom Sepsiszentgyörgyi református templom Székelyderzsi unitárius templom Uzoni református templom Zabolai református templom
Források Endes Miklós: Csík-, Gyergyó-, Kászon-szék (Csík megye) földjének és népének története 1918-ig. Budapest, 1994. Entz Géza: Erdély építészete a 11-13. században. Kolozsvár, 1994. Gyöngyössy János: Székelyföldi vártemplomok. Budapest, 1995. Tüdős S. Kinga: Erdélyi védőrendszerek a XV-XVIII. században. Budapest, 1995. Entz Géza: Erdély építészete a 14-16. században. Kolozsvár, 1996. Léstyán Ferenc: Megszentelt kövek.1 kötet. Kolozsvár, 1996.
Kategória:Székelyföld keresztény templomai, kolostorai Kategória:Keresztény templomépítészet