A passzív ellenállás vagy passzív rezisztencia az erőszakmentes ellenállás egy formája. Olyan politikai cselekvésforma, amely a fennálló hatalommal (államszervezettel vagy uralkodóval) való együttműködés elutasításán alapul. E magatartásmodell több síkon jelentkezhet, de egyként jellemzi, hogy az egyének a politikai közéletben tevőlegesen nem vesznek részt (választásoktól való távolmaradás), illetve az állam megszabta kötelességeiknek nem tesznek eleget (sorkatonai szolgálat megtagadása). Bizonyos szempontból passzív ellenállásként értelmezhetőek a hatalmi tendenciák ellenében önmagukat megfogalmazó tömegmozgalmak (békemozgalom, antinukleáris mozgalom), valamint a nagypolitika berkein belül a politikai ellenfelek, vetélytársak tevékenységét megnehezítő érzelmi ellenállás.
Passzív ellenállás Magyarországon (1849–1867)
Passzív ellenállásnak a történetírás szűkebb értelemben a Magyarországon az 1848–1849-es szabadságharc leverése után, 1849 és 1867 között kialakult, leginkább Deák Ferenc nevéhez köthető politikai mozgalmat nevezi. A birtokos nemesség és értelmiség 1849 előtt a közéletben is szerepet vállaló, majd a szabadságharc és az áprilisi törvények politikai-társadalmi eszméit továbbra is valló tagjai ebben az önkényuralmi, neoabszolutista időszakban önmaguk „belső emigrációba” kényszerítésével, a kormány- és hatósági rendeletek végre nem hajtásával, a politikai-közéleti feladatvállalástól elzárkózva fejezték ki álláspontjukat. Kerülték ugyan a nyílt konfliktust a fennálló államszervezettel és az uralkodóval, de számos módot találtak az államgépezet kijátszására, illetve semmibe vételére: adófizetési kötelezettségüket halogatták, a közmunkákra kirendelt járműveiket visszatartották, az állami monopóliumokat és jövedéki adókat (pl. dohánymonopólium, fogyasztási adó) megkerülték, a törvény elől menekülő honvédokat bújtatták, minden lehetséges fórumon ragaszkodtak a magyar nyelv használatához stb.
A magyar passzív ellenállás nemzetközi hírnévre is szert tett, Dzsaváharlál Nehru indiai miniszterelnök szerint például maga Mahátma Gandhi is hivatkozott rá erőszakmentes politikájának kialakításakor.Lőrinc László: Helyszíni közvetítés. Heti Világgazdaság 2007. január 24.
Újabban Pap József kutatásaiPap József: A passzív ellenállás, a neoabszolutizmus korának mítosza? Aetas, 2003 3-4. fényében azt állítja, hogy a passzív ellenállás messze nem volt olyan kiterjedt, mint korábban gondolták. Deák Ferenc sem igen javasolta Szőgyény-Marich Lászlónak hogy az ő példáját kövesse, ahogy az 1854. december 14.-én kelt levelében megfigyelhető, neki inkább az együttműködést ajánlotta.
Kapcsolódó szócikkek Vis inertiae
Jegyzetek
Források
Magyar kódex IV.: Reformkor és kiegyezés: Magyarország művelődéstörténete 1790–1867. Főszerk. Szentpéteri József. Budapest: Kossuth. 2000, 82. o.
Kategória:Politika Kategória:Magyar társadalomtörténet Kategória:19. századi magyar történelem