thumb|260px|Gustave Dore rajza. „Hol ajtóm párkányán állott egy fehér Pallas-szobor.” – Poe Edgar Allan Poe (Boston, Massachusetts, 1809. január 19. – Baltimore, Maryland, 1849. október 7.) amerikai költő, novellista, szerkesztő és kritikus, a romantika korának egyik legfontosabb szerzője. Elsősorban misztikus, hátborzongató történetei révén ismert Poe az első amerikai novellisták egyike volt, emellett őt tartják a detektívregény „feltalálójának” is. Ezen kívül a korban újnak számító sci-fi területén is alkotott. Az első közismert amerikai író volt, aki pusztán az írásból akart megélni; emiatt szinte egész életében anyagi gondokkal küzdött.
Edgar Poe néven született a massachusettsi Bostonban. Szülei halála után a richmondi John és Frances Allan nevelte, bár hivatalosan sosem fogadták örökbe. A Virginiai Egyetemen töltött egy év és a katonai pályára tett kísérlet után Poe és az Allan család eltávolodott egymástól. Írói pályája szerényen kezdődött: a Tamerlane and Other Poems című kötete 1827-ben név nélkül, „egy bostoni” aláírással jelent meg.
Poe ezután a próza felé fordult. Az elkövetkező néhány évben irodalmi újságok és folyóiratok munkatársa volt, és egyéni stílusú kritikáiról vált ismertté. Munkája miatt gyakran ingázott Baltimore, Philadelphia, Pennsylvania és New York között. 1835-ben feleségül vette unokatestvérét, az akkor 13 éves Virginia Eliza Clemmet. 1845 januárjában jelent meg A holló (The Raven) című verse, ami azonnali sikert aratott. 1847-ben felesége tuberkulózisban meghalt. Poe The Penn (később The Stylus) címen saját lap indítását tervezte, de még azelőtt meghalt, hogy az első szám megjelenhetett volna. Poe 1849. október 7-én, Baltimore-ban halt meg. Halálának pontos oka még ma is ismeretlen. Többen gyanakodtak idült alkoholizmusra, agyrázkódásra, kolerára, kábítószerekre, szívinfarktusra, veszettségre, tuberkulózisra, de öngyilkosságra is.
Poe munkássága az egész világirodalomra hatással volt, de közvetetten olyan tudományokat is befolyásolt, mint a kozmológia és a kriptográfia. Emellett Poe és művei a kortárs irodalomban, zenében és filmekben is gyakran felbukkannak. Több házban, amelyben élt, ma múzeum található. Baltimore-i szobrát Moses Jacob Ezekiel készítette.
Élete és pályája Ifjúkora thumb|right|Ez az emléktábla Poe szülőházának közelében áll Bostonban. Szülei, David Poe, Jr. és Elizabeth Arnold Hopkins Poe színészek voltak. Edgarnak egy bátyja és egy nővére volt: William Henry Leonard Poe és Rosalie Poe. A család ír származású volt és az 1750-es években érkezett Amerikába. Edgar valószínűleg Shakespeare Lear király című drámájának egyik szereplőjéről kapta a nevét, mivel szülei 1809-ben ebben a darabban is játszottak. 1810-ben apja elhagyta a családot, anyja egy évvel később tuberkulózisban meghalt. Ezután a három gyermeket elválasztották egymástól: Edgar a richmondi John Allanhez került. Allan egy gazdag skót kereskedő volt, aki dohánnyal, szövettel, búzával, sírkövekkel és rabszolgákkal is kereskedett. Allanék hivatalosan sosem fogadták örökbe Poe-t, de neki adták az Allan nevet.
Nevelőszülei 1812-ben Poe-t az episzkopális egyház tagjaként kereszteltették meg. John Allen váltakozva kényeztette, illetve durván fegyelmezte nevelt fiát. A család (Poe-val és Allan feleségével, Frances Valentine Allannel) 1815-ben Angliába hajózott. Poe az általános iskolát John Allan szülővárosában, a skóciai Irvine-ben kezdte meg, majd 1816-ban családjához Londonba költözött. 1817 nyaráig egy chelsea-i bentlakásos iskola diákja volt. Ezután a Stoke Newington-ban, London egyik elővárosában lévő Reverend John Bransby's Manor House Schoolba iratták be.
A család 1820-ban tért vissza Richmondba. 1825 márciusában John Allan nagybátyja és üzlettársa, William Galt meghalt. Galt, aki állítólag Richmond leggazdagabb embere volt, több holdnyi földet hagyott Allanre. Az örökség körülbelül 750 000 dollárt ért. 1825 nyarán Allan egy kétemeletes téglaházat vásárolt, amit Moldaviának hívtak. Poe valószínűleg még azelőtt eljegyezte Sarah Elmira Roystert, hogy 1826 februárjában az újonnan alapított Virginiai Egyetemre ment volna nyelveket tanulni. Az egyetem első éveiben alapítója, Thomas Jefferson elvei szerint működött. Szigorúan tiltották a szerencsejátékot, lovaglást, fegyvertartást, dohányzást és az alkoholfogyasztást, de ezeket a szabályokat gyakran semmibe vették. Jefferson elrendelte egy hallgatói önkormányzat felállítását, melynek keretében a hallgatók maguk választhatták ki tantárgyaikat, szervezhették meg az elszállásolást és jelenthették a szabálysértéseket a tantestületnek. Az egyedülálló rendszer ekkor még nem szilárdult meg, és a kilépők száma is magas volt. Amíg az egyetem hallgatója volt, Poe és Royster kapcsolata megszakadt, a játékadósságok miatt pedig nevelőapjától is elhidegült. Poe arra hivatkozott, hogy Allan nem küldött neki elegendő pénzt az előadásokra való jelentkezéshez, a tankönyvek megvásárlásához és a szállás kifizetéséhez. Allan még több pénzt és ruhát küldött, de Poe adósságai tovább nőttek. Poe egy év múlva otthagyta az egyetemet. Mivel úgy gondolta, hogy Richmondban nem látnák szívesen – főleg azután, hogy Royster Alexander Shelton felesége lett –, 1827 áprilisában Bostonba utazott. Itt tisztviselőként és újságíróként dolgozott. Ebben az időben kezdte használni az Henri Le Rennet álnevet.
Katonai pályán thumb|left|A bostoni Fort Independence, Poe első állomáshelye.Megélhetési gondjai miatt Poe 1827. május 27-én bevonult a hadseregbe. Az Edgar A. Perry nevet használva 22 évesnek mondta magát, bár akkor még csak 18 volt. Először a bostoni kikötőben lévő Fort Independence-ben szolgált, havi 5 dollárért. Ugyanabban az évben adták ki első, 40 oldalas verseskötetét, a Tamerlane and Other Poemst. A kötet név nélkül, „egy bostoni” aláírással jelent meg. Csak 50 darabot nyomtattak belőle, a kritikusok pedig fel sem figyeltek rá. 1827. november 8-án Poe ezredét a Waltham nevű hajón a charlestoni Fort Moultrie-ba szállították át. Poe-t ekkor „műszerésszé” léptették elő: a tüzérség számára kellett gránátokat készítenie, és fizetését is megduplázták. Két év szolgálat és a tüzérségi törzsőrmesteri rang – a legmagasabb nem hivatásos tiszti rang – elérése után Poe meg akarta szüntetni öt évre szóló szolgálati idejét. Parancsnokának, Howard főhadnagynak elmondta valódi nevét és elmagyarázta, hogy miért állt katonának. Howard csak akkor járult volna hozzá leszereléséhez, ha Poe rendezte volna viszonyát John Allannel és írt volna neki egy levelet. Több hónap múlt el anélkül, hogy Allan válaszolt volna a levelekre, Poe-t még nevelőanyja betegségéről sem értesítette. Frances Allan 1829. február 28-án halt meg, Poe pedig a temetés utáni napon érkezett meg a családhoz. Allan – talán felesége halála miatt – ezután már támogatta Poe leszerelési szándékát, hogy jelentkezhessen a West Point-i katonai akadémiára.
Poe-t végül 1829. április 15-én szerelték le, miután talált valakit, aki kitöltené helyette az öt évből hátralevő időt. Mielőtt West Point-ba ment volna, Baltimore-ba utazott, hogy fivérével, megözvegyült nagynénjével, Maria Clemmel, annak Virginia nevű lányával és beteg nagyanyjával, Elizabeth Cairnes Poe-val lehessen. Ezalatt az idő alatt jelent meg második kötete Al Aaraaf, Tamerlane and Minor Poems címmel.
Ezután Poe West Pointba utazott és 1830. július 1-jén beiratkozott az akadémiára. 1830 októberében John Allan feleségül vette Louisa Pattersont. Az új házasság, valamint az Allan házasságon kívül született gyerekei körüli viták miatt nevelőapja kitagadta Poe-t a családból. Poe úgy döntött, hogy hadbíróság elé állíttatja magát és elhagyja West Point-ot. 1831. február 8-án általános hanyagság és parancsszegés (a kiképzésről, előadásokról és a misékről való hiányzás) miatt idézték be. Hogy biztosan kirúgják, Poe ezekben a nyilvánvaló esetekben sem ismerte el bűnösségét.
Poe 1831 februárjában New Yorkba utazott, ahol kiadta harmadik, Poems című kötetét. A kiadás költségeit katonatársai 75 centes adományaiból fedezte, amiből végül 170 dollár gyűlt össze. Ők valószínűleg olyan gúnyos versekre számítottak, mint amilyeneket Poe a parancsnokokról írt. A könyvet Elam Bliss nyomtatta ki, borítóján pedig „második kiadás” szerepelt. Az első oldalon lévő bevezető így szólt: „Köszönettel ajánlom ezt a könyvet az amerikai hadsereg közlegényeinek”. Ebben a kötetben is megjelent a Tamerlán (Tamerlane) és az Al Aaraaf, de hat, korábban kiadatlan vers is helyet kapott benne, köztük a Helénához (To Helen), az Izrafel (Israfel) és a Város a tengerben (The City in the Sea) korai változatai. Poe 1831 márciusában tért vissza Baltimore-ban élő családjához. Alkoholizmusban szenvedő bátyja 1831. augusztus 1-jén gümőkórban halt meg.
Irodalmi pályán Bátyja halála után Poe határozottabb próbálkozásokat tett az íróvá válásra, ám ez az amerikai irodalom egyik legnehezebb időszaka volt. Poe volt az első közismert amerikai, aki kizárólag az írásból akart megélni, emellett helyzetét a nemzetközi szerzői jogi törvény hiánya is megnehezítette. A kiadók gyakran angol művek illegális másolatait terjesztették ahelyett, hogy amerikai íróknak új művekért fizettek volna. A kiadói ipart az 1837-es tőzsdepánik is megrázta. Ekkoriban az új nyomtatási eljárásoknak köszönhetően sok új folyóirat indult, viszont ezek legtöbbje néhány szám után meg is szűnt, szerzőiket a kiadók pedig csak késve vagy pedig egyáltalán nem fizették ki. A kedvezőtlen körülmények miatt Poe élete végéig abban a megalázó helyzetben volt, hogy másoktól kellett pénzt és segítséget kérnie tervei megvalósításához.
thumb|right|Virginia Clemm. Korai halála hatással lehetett Poe néhány művére.Költői próbálkozása után Poe a próza felé fordult. Philadelphiában kiadta néhány történetét és elkezdett dolgozni Politian című drámáján, amit azonban sohasem fejezett be. 1833 októberében a Baltimore Saturday Visiter című lap Poe Palackban talált kézirat (MS. Found in a Bottle) című történetét 50 dolláros díjjal jutalmazta. Az mű felkeltette a baltimore-i John P. Kennedy érdeklődését. Kennedy segített Poe-nak megjelentetni néhány történetét és bemutatta őt Thomas W. White-nak, a richmondi Southern Literary Messenger szerkesztőjének. 1835 augusztusában Poe a lap segédszerkesztője lett, de rendszeres részegsége miatt néhány héttel később elbocsátották. Poe ezután visszament Baltimore-ba, és 1835. szeptember 22-én titokban feleségül vette unokatestvérét, Virginiát. A lány akkor még csak 13 éves volt, de korát a házassági anyakönyvi kivonatban 21 évnek adták meg. Miután Poe megígérte, hogy rendesen fog dolgozni, White visszavette korábbi állásába. Poe Virginiával és nagynénjével Richmondba költözött, és 1837 januárjáig maradt a Messenger munkatársa. Ebben az időben a lap példányszáma 700-ról 3 500-ra emelkedett, Poe pedig több verset, történetet, könyvajánlót és kritikát írt a lapba. 1836. május 16-án Poe egy nyilvános ceremónián újra feleségül vette Virginia Clemmet.
1838-ban jelent meg Poe egyetlen regénye, az Arthur Gordon Pym, a tengerész (The Narrative of Arthur Gordon Pym of Nantucket), melyről több kritika is napvilágot látott. 1839 nyarán Poe a Burton’s Gentleman’s Magazine segédszerkesztője lett. A lap több cikkét, történetét és kritikáját is közölte, melyek tovább erősítették a róla kialakult metsző hangú kritikus képét. 1839 nyarán jelent meg a kétkötetes Tales of the Grotesque and Arabesque című gyűjtemény, amiből Poe-nak nem származott sok bevétele, és amit a kritikusok is vegyesen fogadtak. Poe egy év után otthagyta a Burton’s Gentleman’s Magazine-t és a Graham’s Magazine munkatársa lett.