Csonka Pál (Budapest, 1896. július 8. – Budapest, 1987. november 26.) építészmérnök, egyetemi tanár, a műszaki tudomány doktora (1952), Kossuth-díjas (1954), állami díjas (1983). Édesapja, Csonka János a karburátor feltalálója volt.
Életpályája A Budapesti Lónyai utcai gimnáziumban érettségizett, majd 1914-től – kétévi katonai szolgálattal megszakítva – 1920-ig a József Nádor Műszaki Egyetem építészeti karának volt hallgatója, itt szerezte meg 1920-ban építészmérnöki oklevelét. Másodéves hallgató korában elnyerte a Horváth Ignác-pályadíjat.
Kezdő mérnökként több városrendezési pályázaton részt vett: 1921-ben a Margit-sziget, 1922-ben Székesfehérvár, 1923-ban pedig a Szombathely rendezésére kiírt pályázaton nyert második díjat. Pályája kezdetén építésvezetőként dolgozott. 1927-től fizetés nélküli gyakornok a műegyetem alkalmazott szilárdságtani laboratóriumában. 1928-ban építőmesteri szakvizsgát is tett. 1928–1936 között az egyetem építészeti osztályán a matematika meghívott előadója. 1930–1936 között az alkalmazott szilárdságtani tanszék adjunktusaként tanított. 1931–1936 között helyettes tanárként vezette a tanszéket. 1933-ban magántanári képesítést nyert. 1936-ban a tanszék nyilvános rendkívüli tanárává, 1939-ben nyilvános rendes tanárává nevezték ki.
1945–1957 között tanszékvezető egyetemi tanár volt. 1957-ben a kommunista vezetés nyomására le kellett mondania egyetemi katedrájáról. 1957–1969 között nyugdíjba vonulásáig az MTA szilárdságtani kutatócsoportjának vezetője, 1969-től tudományos tanácsadója volt. Az Acta Technica és a Műszaki Tudomány-technika szerkesztője volt. 1967-ben a Magyar Tudományos Akadémia tagjává választotta, de ehhez a párt nem járult hozzá. A rendszerváltozás idején, halála után három évvel viszont – 1967-es hatállyal – elismerték akadémiai tagságát.
bélyegkép|jobbra|Neve a forradalmi bizottság tagjainak emléktábláján, a Műegyetemen
Munkássága A műszaki mechanikai létesítmények elmélete és vizsgálata, a szilárdságtan és építésmechanika, a rugalmasság- és képlékenységtan terén elért eredményeiért a műszaki tudományok doktora címet kapta meg, a képlékeny kihajlásra és a rugalmas körhengerhéjra vonatkozó kimagasló eredményeiért Kossuth-díjjal, a műszaki mechanika, a szilárdságtan és az építéstechnika tudományterületén elért eredményeiért pedig Állami Díjjal tüntették ki. Héjszerkezetek című monográfiája (Budapest, 1981) a hazai tartószerkezeti szakirodalom kiemelkedő alkotása.
Tervei szerint épült a taksonyi templom ellipszis alakú héjszerkezettel készült kupolája. A Magyar Mérnök- és Építészegylet a Czigler- és Honán-pályadíjakkal tüntette ki. Számos hazai és külföldi tudós testületnek, így a Nemzetközi Elméleti és Alkalmazott Mechanikai Unió (IUTAM) Magyar Nemzeti Bizottságának, a Nemzetközi Héjszerkezeti Egyesületnek (IASS) tagja volt, a Lengyel Elméleti és Alkalmazott Mechanikai Társaságnak pedig külső tagja volt. bélyegkép|200px|Csonka Pál sírja Budapesten. Farkasréti temető: 1-1-583/584.
Díjai, elismerései Horváth Ignác-pályadíj A műszaki tudomány doktora (1952) Kossuth-díj (1954) Állami Díj (1983) – A műszaki technika, a szilárdságtan és építésmechanika tudományterületén elért kimagasló eredményeiért. Czigler- és Honán-pályadíj
Művei Rugalmasságtan (Budapest, 1930) Bevezetés a héjboltozatok elméletébe (Budapest, 1931) Statika (1-2. Budapest, 1951-1952) Statikai példatár (1-2. Budapest, 1951-1954) Csonka János élete és munkássága. Akadémiai Kiadó, (Budapest, 1960) Membránhéjak (Budapest, 1965; Berlin, 1966; Varsó, 1969) Héjszerkezetek (Budapest, 1981) Theory and practice of membrane shells. Akadémiai Kiadó, (Budapest, 1987)
Jegyzetek
Források Csonka Pál a Névpont.hu-n Horváth Zsolt: Az 1956-os forradalom és a restauráció a Műegyetemen (2014) Kubinszky M. (Szerk). Modern építészeti lexikon (62. old.) – Bp. 1978. Műszaki Kiadó – . Online elérés: Magyar tudós-mérnök életrajzi lexikon. (Nagy F. főszerk, Bérczi Sz. és Mtrsai, szerk.) (1986): Magyarok a Természettudomány és technika történetében. Országos Műszaki Könyvtár. Magyar tudós és mérnök életrajzi lexikon. (), újabb kiadása 1997-ben )
További információk Osskó Judit: Unokáink is látni fogják. Tíz építészportré, 1977–1995. Szendrői Jenő, Vargha László, Dercsényi Dezső, Pierre Vago, Farkasdy Zoltán, Goldfinger Ernő, Csonka Pál, Rados Jenő, Gerő László, Jánossy György; jegyz., életrajzok Vukov Konstantin, interjúbev. Borvendég Béla et al.; Terc, Bp., 2007 + DVD
Kategória:Magyar építészmérnökök Kategória:Magyar egyetemi, főiskolai oktatók Kategória:MTA-tagok Kategória:Kossuth-díjasok Kategória:Állami díjasok Kategória:1896-ban született személyek Kategória:1987-ben elhunyt személyek Kategória:Budapesten született személyek Kategória:Az 1956-os forradalom szereplői Kategória:A Farkasréti temetőben eltemetett személyek