A DINGIR vagy DIĜIR (sumer–akkád , óbabiloni , , óasszír , hettita , újasszír–újbabiloni , ) az egyik legfontosabb sumer ékjel. A csillag alakú jel önálló szójel, jelentése ég (mint égboltozat), később átvitt értelemben az istenek lakhelye. Ugyanakkor szemantikai komplementum (determinatívum) is, amely a hozzá kapcsolódó szó istenekkel, isteni tulajdonságokkal kapcsolatos voltát jelzi. Ilyenkor külön nem olvasandó, az átírásban felső indexben rövidítve szerepeltetik (például DInanna), ezzel jelezve, hogy a szó kiejtésében nem részt vevő jel áll a feliraton.
Az akkádok az an szótagjel formájában vették át, An sumer égisten nevének hangzásával. Ennek kettős oka volt, egyrészt az An–Égbolt párhuzam, másrészt az akkád égisten neve Anum, így a jel kiválóan alkalmas volt az an szótag ábrázolására. Írásmódja is leegyszerűsödött. Szintén használták ideogram és determinatívum értelemben, de az AN szótag írására is. További jelentései az akkádban: IL- előtag, isten vagy istennő determinatívumként il szótag iltu = istennő ilu = isten, istenség an szótag ANUM isten SAMU, jelentése égbolt
A hettiták an szótagjelként alkalmazták.
A DINGIR unicode kódja U1202D, megjelenése: Kép:Sumer dingir.jpg
Az uruki archaikus szövegekben és más protosumer írásos valamint a sumer protoékírásos megjelenése: 40px ; 40px
Források
diĝir; dim3-me-er; dim3-me8-er; dim3-mi-ir; di-me2-er
Kategória:Logogramok Kategória:Sumer nyelv Kategória:Hettita nyelv Kategória:Komplementumok Kategória:Fonogramok